Stressz a munkahelyen: hogy kerüljük el, hogy bánjunk el vele?

Stressz a munkahelyen: hogy kerüljük el, hogy bánjunk el vele?

Utolsó frissítés:

Remotiv Szerző:

Remotiv
Remotiv
Tetszett a cikk?

Időnk jelentős részét a munkahelyünkön töltjük, ezért korántsem mindegy, hogy ott milyen környezet vagy általános közhangulat vár ránk nap mint nap. Hogyan birkózzunk meg a folyamatos stresszel, vagy szélsőséges esetben hogyan kerüljük el az ezt követő depressziót, hogyan ne váljunk a munkánk rabjává? Cikkünkben ennek járunk utána.

A depresszió a WHO becslései szerint az egyik leggyakoribb népegészségügyi probléma. Kialakulása számos okra vezethető vissza, különbség figyelhető meg a nemek között, de az öröklődésnek is szerepe lehet benne. A különböző statisztikák eredménye, valamint a szakemberek véleménye is egybecseng azonban abban, hogy a depresszió leggyakoribb kiváltó okainak egyike a tartós stressz lehet. 

A napirend mindennek az alapja

Habár a depresszió alapvetően a mentális betegségek közé tartozik, mint minden, ez is számos élettani tényezőhöz kapcsolódik. A napi ritmus kialakítása ezért kulcsfontosságú, hiszen ez mentális jóllétünk alapja. Lényeges, hogy a feszített tempójú hétköznapokban is megtaláljuk a rendszert: ha lehetőségünk van rá, törekedjünk arra, hogy minden nap azonos időben keljünk és feküdjünk le, tervezzük meg napi tennivalóinkat, legyen szó a reggeli rutinról vagy épp a munka utáni teendőkről. Ahhoz, hogy a hétköznapokban könnyen vegyük az elénk gördülő akadályokat, e „mikrorendszerek” olajozott működése szükséges.

Megváltozott körülmények: amikor porszem kerül a gépezetbe

Bármennyire rutinosan és magabiztosan szervezzük mindennapjainkat, számos esetben szembesülhetünk váratlan körülményekkel, legyen szó a magánéletünkről vagy épp a munkahelyünkről. Mivel utóbbi „kötelékében” arányosan sokkal több időt töltünk, ezért fontos, hogy munkakörnyezetünk nyugodt legyen, feladatainkkal tisztában legyünk, s ahogy hétköznapi teendőinket, úgy munkahelyi feladatainkat is képesek legyünk megtervezni. Elkerülhetetlen azonban, hogy a jólszervezettség ellenére olykor ne kerüljön porszem a gépezetbe.

Ha pedig épp egy olyan időszak köszönt be a munkanapjainkban, amikor ezek a megakadások gyakoribbá válnak, és a stressz állandósul, sokkal nagyobb nyomásnak lehetünk kitéve. Ennek orvoslása szintén kulcsfontosságú, mert szélsőséges esetben akár depresszióhoz vagy kiégéshez is vezethet.

Az árulkodó jelek: a depresszió tünetei

Annak ellenére, hogy a depresszió valóban az egyik leggyakrabban előforduló betegség, nagyon sokan nem ismerik fel azokat a tüneteket, melyek megjelenése és egyre intenzívebbé válása egyértelműen utal rá. Ilyen a folyamatos kimerültség, kedvtelenség, levertség, a fásultság, az alvászavarok, a koncentrációképesség csökkenése. A számos tényező együtt hatása a munkahelyi teljesítőképességünk romlását vonja maga után, ennek felismerése pedig újabb stresszhullámot indít el, mely még mélyebbre ránthat bennünket a depressziós állapotba.

Sajnos sok esetben – annak ellenére is, ha valaki időben felismeri a tüneteket, és segítséget kérne – a depresszió még mindig tabutémának számít, sőt, akár megbélyegzésre is okot adhat. Holott abban, hogy egy munkatársunk felismerje problémáját, és rászánja magát a megoldás megtalálására, kulcsfontosságú szerepe van a kollégáknak, sőt a vezetőknek is.

Előbbiek mindennapos támaszt nyújthatnak, akár a munkafeladatok újraszervezésében, vagy egyes feladatok átvételében, utóbbiak pedig a folyamatos pozitív visszajelzésben. Ha azt érzékeljük, hogy kollégánk érdektelen, a közös projektek során, a proaktivitás teljes hiányát mutatja, kerüli a szóbeli megnyilvánulást vagy úgy látjuk, hogy összeegyeztethetetlen számára a magánélete és a munkahelyi feladatai, kezdeményezzünk beszélgetést vele, biztosítsuk támogatásunkról.

Amikor a munkaterápia nem segít

Szinte közhelyszámba megy már az a kijelentés, hogy ha valamilyen problémával szembesülünk, amelynek nem látjuk a megoldását, akkor a munkába menekülünk. De egy lelkileg – sőt, olykor fizikailag is – megterhelő időszakban a „munkaterápia” nemhogy nem segít, de sokkal inkább ronthat a helyzeten. Ahogy már korábban is említettük, egy labilisabb periódusban sokkal könnyebben elvesztjük ítélőképességünket, hajlamosak vagyunk a kisebb gondokat is hatalmas problémaként érzékelni, ez az általános „megoldhatatlanság-érzet” pedig teljesen átveheti az irányítást felettünk.

Az általános munkamorálunk szinten tartása érdekében több dolgot is tehetünk, egy stresszes időszakban pedig egyenesen javasolt is a mindennapos szakmai rutin felülvizsgálata. A pontos, előrelátható tervezés, a feladatok egyértelmű kijelölése nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy egy váratlan esemény bekövetkezte esetén is képesek legyünk jó döntést hozni, a probléma helyett a megoldásra koncentrálni. Ebben természetesen nagy segítséget nyújthatnak kollégáink, akikkel közösen megvitathatjuk a felmerülő kérdéseket, tanácsot és segítséget kérhetünk egy-egy feladat megoldásával kapcsolatban.

Ha azt tapasztaljuk önmagunkon vagy egy kollégánkon, hogy ezek a módszerek sem képesek kibillenteni az általános fásultságból, akkor érdemes szakember segítségét kérni. Manapság számos, személyre szabott terápiás lehetőség érhető el, a kognitív terápiától kezdve a viselkedésterápián át az olyan különböző csoportos lehetőségekig, mint a művészetterápia.

A szürke hétköznapokon túl

Mit tehetünk önmagunkért a rendszeres napirend felállításán vagy a segítségkérésen túl? Sokszor szembesülhetünk azzal, hogy bármennyire is törekszünk rá, szinte lehetetlen kilépnünk a mókuskerékből. Mégis nagyon fontos, hogy mindig találjunk olyan alkalmakat, legyen szó testmozgásról vagy más szabadidős programokról, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy a felgyülemlett stresszt levezessük.

A rendszeres sportolás élettani hatásait felesleges részletezni, de nem lehet elégszer hangsúlyozni a mozgásnak a mentális jóllétben betöltött szerepét. Nem csak a boldogsághormonok termelését serkenti, de növeli az önbizalmat, jó hatással van a kognitív folyamatokra, fokozza az agyi teljesítményt, sőt a szorongást is oldja. Ha megtehetjük, járjunk kerékpárral vagy más alternatív közlekedési eszközzel dolgozni, de ha erre nincs lehetőségünk, akkor legalább húsz percet sétáljunk mindennap – akár csak két busz- vagy villamosmegálló erejéig.

Ugyanilyen fontos a közösségi élet, legyen szó egy nagyobb baráti társasággal való rendszeres kapcsolattartásról vagy egy-két emberrel való folyamatos kommunikációról, de kiváló kikapcsolódás egy jó könyv elolvasása vagy más olyan tevékenység végzése, amelyik kiszakít bennünket a mindennapok szürkeségéből.