Mondák, legendák és történelem: börtönök és ami mögöttük van
A büntetés, így maga a büntetés-végrehajtás is egyidős az emberiséggel. Cikkünkben olyan, sokak számára akár ismerős egykori börtönöket mutatunk be, amelyek ma már kiállítótérként funkcionálnak.
Ahogy országról-országra változik, hogy egy adott társadalom hogyan viszonyul a büntetés-végrehajtáshoz, úgy a börtönök is meglehetősen eltérő képet mutathatnak a világ különböző pontjain, különösen akkor, ha azok különböző történelmi korszakokban játszottak szerepet az adott ország életében. Arról, hogy az egyes korszakokban ez milyen jellegű volt, hol ért véget a jó és hol kezdődött a rossz, könyvtárnyi szakirodalom és forrás áll a kutatók vagy akár az érdeklődők rendelkezésére. Manapság pedig már számos egykori börtön múzeumként áll nyitva a széles közönség előtt, hogy tanúságot tegyen és meséljen arról az időszakról, amikor még lakói a rájuk kiszabott büntetést töltötték az épületek falai között.
A Tower
London egyik leghíresebb látványossága egy több részből álló középkori épületegyüttes, amely az évszázadok során volt erődítmény, fegyverraktár, a 13. században királyi állatkert, de királyi palota és a főrendű, nemesi származású rabok börtöne is. I. Jakab király uralkodásáig minden király és királynő lakhelye is itt volt, de ezt követően is sokáig élt még a szokás, hogy az uralkodó a koronázása előtti éjszakát itt tölti, és a koronázási menet innen kíséri őt a Westminster-apátsághoz. A Temze partján álló épületben őrzik a brit királyi koronaékszereket, valamint itt található egy igen gazdag fegyvergyűjtemény is. Az épület története 1078-ig, Hódító Vilmos uralkodásáig nyúlik vissza: ő rendelte el az ún. Fehér Torony megépítését, amely a források szerint az épületegyüttes első eleme volt, és 1090-ben készült el.
Az alsóbb osztályokból származó bűnösöket rendszerint a Tower-en kívül, nyilvános kivégzéseken végezték ki. Kivételt képeztek a főrendű nők, akiket árulás vétségéért a Tower falain belül, a nyilvánosság kizárásával fejeztek le. A legismertebb ilyen kivégzések VIII. Henrik nevéhez fűződnek: viharos házasságai és a királyi utód érdekében az egyházszakadást is kivívó uralkodó feleségei – és azok családtagjai – közül többen lelték itt halálukat, többek között Boleyn Anna is, akit 1536-ban végeztek ki a Towerben.
If vára
If szigete évszázadokon keresztül lakatlan volt, majd a 16. század elején, I. Ferenc egy Marseille-ben tett látogatása alkalmával elrendelte, hogy építsenek erődöt rá, amely nehéz megközelíthetősége és elszigeteltsége révén 1528-tól kezdve várbörtönként működött. Az utolsó fogoly 1914-ben hagyta el a börtönt, a széles nyilvánosság előtt pedig 1926-tól áll nyitva.
Alexander Dumas Monte Cristo grófja című regényének főhőse, Edmund Dantes itt raboskodott, ezzel pedig az egykori várbörtön az irodalom- és a későbbi filmtörténetbe is bevonult, ma is a város egyik legnépszerűbb látványosságának számít. A romantikus Dumas-regény főhőse egy tengerész, aki életfogytig tartó büntetését töltötte a várbörtönben, de 14 év tervezgetés után sikeresen megszökött, majd kalandos történetének végén már gazdag grófként tért vissza és vásárolta meg a szigetet.
A börtön elítéltjeit megkülönböztették aszerint, hogy melyik társadalmi osztályból származnak és mennyire vagyonosak: az erőd alsó, ablaktalan celláiban helyezték el a szegény rabokat, míg a gazdagabb, felsőbb társadalmi osztályokból származó elítélteket a magasabb, komfortosabb szinteken tartották fogva. Utóbbiak sokszor privát celláikban tölthették büntetésüket, természetesen az ehhez szükséges anyagi ellenszolgáltatás fejében. A börtön celláit járva még ma is olvashatók az egykori rabok nevei, egy-egy megkezdett, de be nem fejezett lyuk pedig a sikertelen szökési kísérletekről is tanúskodik.
Kufstein vára
Az ausztriai Tirol-tartományban, az Inn folyó partján fekvő várbörtön már több magyar vonatkozással is rendelkezik. Az épületegyüttes fő részei az erődítmény, a Kaiserturm, azaz Császártorony, ezen kívül még a Polgárok tornya, a Rondella és az ún. Rókatorony. Az épület ma is kitűnő állapotban van, várjellege 1822-ben szűnt meg.
Várbörtönként a 18-19-ig században funkcionált: itt raboskodtak a Habsburgok elleni politikai összeesküvésekhez köthető foglyok, de több, más főbenjáró bűnöket elkövető rabokat is ide zártak el. Az 1518 és 1522 között, I. Miksa császár idején épült Császártoronyban raboskodott többek között Kazinczy Ferenc író, Teleki Blanka grófnő és Leövey Klára, de Batsányi Sándor költő és Czuczor Gergely bencés szerzetes, nyelvész is.
1859 és 1865 között Rózsa Sándor is a kufsteini várbörtönben töltötte büntetését: az alföldi tanyavilág leghírhedtebb szereplője valójában többszörös sorozatgyilkos és rabló volt, összesen hatvan bűnesete ismert. Szabadcsapataival ugyanakkor részt vett az 1848/49-es szabadságharcban is, de a világosi fegyverletétel után korábbi vétkeiért el akarták fogni. Évekig bujkált, mígnem 1857-ben komája, bizonyos Katona Pál szegedi gazda kiadta a pandúroknak. Tárgyalását 1859 februárjában tartották, ahol kötél általi halálra ítélték. Mivel nem akartak mártírt csinálni belőle, így az ítéletet végül életfogytiglanra módosították. Büntetését 1865-ig Kufstein várában töltötte.
A veszprémi Várbörtön
A középkorban Veszprémben nem működött hivatalos börtön, a rabokat a várhegy üregeiben őrizték. 1754–1763 között épült fel Veszprém vármegye új székháza, itt kapott helyet a törvényszék és a tömlöc is, amelyet végül többszörös bővítés után jelentősebben az 1810-es földrengést követően építettek át. A vármegyeháza – és vele a fogház – megépítésére a megye közgyűlése 1846-ban hozott határozatot, az ötszintes épületegyüttest végül 1853-ban adták át: a börtön három szintje a várudvar alatt helyezkedett el. Az épületnek önálló utcai bejárata sohasem volt, járművekkel és gyalogosan is a közös nagy kapun át lehetett megközelíteni. Az épületen megépítése óta – kisebb átalakítások kivételével – nem történt szerkezeti változtatás, 2003-ig az ország egyetlen működő várbörtöne volt.
Itt raboskodott a nyilas uralom idején Mindszenty József veszprémi püspök, későbbi esztergomi érsek, hercegprímás: letartóztatása után a veszprémi rendőrségen tartották fogva 1944. december 5-ig, majd a helyi fogházba, vagyis a várbörtönbe került át december 22-ig. Később szintén itt volt fogoly Brusznyai Árpád klasszika-filológus, középiskolai tanár is, aki a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács vezetőjeként vett részt az 1956-os forradalom eseményeibe, 1958. január 9-én végezték ki.
Az intézmény 2003-ban fejezte be működését, de 2024 áprilisában megújult formában, egyedi koncepcióval kiállítás nyílt az egykori várbörtönben. A veszprémi Várbörtön Látogatóközpont állandó kiállítása Ember a rács mögött címmel bepillantást enged a fogvatartottak legszemélyesebb történeteibe, ugyanakkor interaktív elemekben is bővelkedik. A régi várbörtön folyosóin járva különleges utazást tehetünk térben és időben, de sokat megtudunk arról is, hogy egy-egy korszakban mi számított bűnnek és milyen büntetést tartottak jogosnak vagy épp igazságosnak. A kiállítás nem próbálja megmondani, hogy mi a jó vagy mi a rossz, inkább csak gondolkodásra hív, célja, hogy kérdéseket ébresszen. Ehhez kapcsolódóan iskolai osztályoknak lehetőségük van dráma- és múzeumpedagógiai jellegű különórákon is részt venniük.
Az Alcatraz
Az Alcatraz-sziget a San Francisco-öböl közepén található, Kaliforniában. Eleinte világítótorony, majd katonai erődítmény, később börtön állt itt, ma pedig múzeum és nemzeti emlékhely. A nagyközönség számára leginkább az 1934 és 1963 között a szigeten működött maximális biztonságú börtönről nevezetes, amelynek falai közt töltötte büntetését a két világháború közti időszak nagy gengsztereinek krémje, többek között Al Capone is.
Ugyan a sziget épületegyüttese már az 1800-as években is börtönként működött – számos indián őslakos törzsi vezetőt tartottak itt fogva –, szövetségi börtönné csak a nagy gazdasági világválság idején minősítették. Ebben az időszakban országszerte több nagy bűnözési hullám is elindult, így az államok vezetése részéről felmerült az igény arra, hogy egy szigorúan őrzött szövetségi börtönt hozzanak létre, amely végül Alcatrazban született meg. Ide azokat a bűnözőket hozták, akikkel más büntetésvégrehajtási intézményekben probléma volt, közvetlenül ide senkit nem zártak be.
A „Szikla” legendája többek között a már fent említett Al Capone-nak is köszönhető: a szesztilalom idején indult, majd Chicagóban egyre nagyobb, végül teljhatalomra szert tevő maffiavezért végül adócsalás miatt tudták elítélni. Ugyancsak az egyik híres elítélt volt a rablásait Thomson-gépfegyverrel végrehajtó Machine Gun Kelly, eredeti nevén George Celino Barnes is. A börtön 29 éves működése alatt 14 szökési kísérlet történt, melyekben 36-an vettek részt, ebből 23-at elfogtak, 6-ot lelőttek, 2-en pedig megfulladtak. Valószínűleg az ismeretlen sorsú maradék 5 rab is hullámsírban végezte.
A tartalom az Ember a rács mögött börtönkiállítás megbízásából, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
