Te túlélnéd? – egy nap mobilinternet nélkül

Ahogy Čolak-nak az oxigén, úgy nekem is nélkülözhetetlen a mobilnet az életemhez. Túlzásnak tűnik, ugye? Csak gondold végig! Végigcsinálni 2016-ban egy napot háziorvos látogatással és jogosítvány érvényesítéssel úgy, hogy közben lekapcsolódsz a hálózatról, simán egyenértékű azzal, mintha a fent említett úszó mellé egy cápát engednénk a medencébe egy ideges Shane Tusup-pal a pálya szélén.

Közben meg nagy a kísértés, mert itthon ilyen jó mobilnetes hálózattal rendelkezünk, az oázis-szerű wi-fi pontokról nem is beszélve. Mintha a Szomszédok Janka nénije előtt ott lenne egy kitöltött édes kevert, de nem ihatna bele.

Éppen ezért szükség volt néhány szabályra…

1. Egész nap csak két embertől kérhettem szóbeli segítséget.
(A “Tesó! Van egy kis neted” leszólítás szabálytalan!)

2. Kétszer használhattam internetes segítséget, azaz fix internetforrást. Ebbe beletartozhattak az ingyenes wi-fi pontok, kávézók, bankok hotspotjai, és a “nelopdanetetmertleverlek” nevű routerek feltörései is.

3. Csak egy Palvin Barbi képet tölthettem le előzetesen, ami erőt és mindent lebíró akaratot nyújtó amulettként tarthattam a telefonomon.

Nézzük tehát, hogyan alakult a nap!

5:50 -  Bizakodva ébredek. Az ébresztő lenyomása után a telefonra ragasztott post-it fogad, amit előző este raktam fel: “Ne kapcsold be a netet!”
Zsigerből ugyan még rákattintok az Instagram ikonra, de csak az előző bufferből megmaradt, kollégám által készített ételfotó fogad (#mutimiteszel).
Tovább már nem tölti. Nem is baj!

6:50 - Az első probléma! Biciklivel tekernék a munkába, de minek, hisz mobilnet nélkül úgysem tudom felvezetni az utat és az elégetett kalóriákat az online edzésnaplómba. Így aztán már semmi értelme az egésznek, marad a jó öreg BKK.

7:30 – Mielőtt elindulnék az orvoshoz, rájövök, hogy muszáj elintéznem a fontosabb irodai leveleket a munkaállomásomról.
Nagy a nyomás! Csapdában érzem magam, ahogy felhasználom az egyik segítségem, miközben a tudatalattimban Vágó István vészjósló hangja cseng:
“Biztos benne?” (sic!)
Mondanom sem kell, hogy a két levélből természetesen lesz egy gyors Facebook is (ásítós cica - nyaralásos kép - cica kutyával - kisgyerek a bilin - morcos cica).

8:01 - Elég! - kiáltok fel magamban. Ismét rá kell jönnöm, hogy könnyen beszippant az internet, ha nem figyelek oda.
Kisétálok a buszmegállóhoz, de ekkor hirtelen leesik, hogy nem tudom, merre kell mennem. Újabb kétségbeesés, mintha Rihannának kellene élőben énekelnie a Szigeten.

8:54 - Egy szokatlanul hosszúnak tűnő út után megérkezek az orvosi rendelőbe.
Nem mondom, furcsa volt látni útközben a sok telefonjába bújó embert.
Én már szabad vagyok!

10:11 - Segítség! Eresszetek ki! Unom magam! Nagyon!
Már harmadszor olvasom el a falon a kullancsok veszélyére felhívó plakát apró betűs részét. Bármikor vállalnék ebből egy fogyasztóvédelmi pert.

11:48 - Habár az orvos szerint meggyógyultam, én egyre furcsábban érzem magam.
Gondolataimban sorra veszem, vajon biztosan minden rendben van-e a rokonaimmal? Olyan régóta nem hallottam felőlük (ez persze ma reggelig egyáltalán nem zavart, de most valamiért úgy érzem, minden perc számíthat)!
Mi van a világgal? Minden rendben? Szilárd lábakon áll még a geopolitikai helyzet?
Nincs idő, irány a kormányablak.

13:23 - Eltévedtem!
GPS-t nem használhatok. Kínomban segítséget kérek az első kedves nénitől.
Az eredmény: már sétálok a cél felé, de cserébe rám tukmált két új zoknit és egy nagyon kényelmes, fekete sztreccs (!!!) mackóalsót.

14:14 - Agyhalál!
Hogy lehet itt bármit is elintézni? Ha rákereshettem volna, már rég tudnám, hogy nem ide, hanem oda kell mennem és nem ezt, hanem azt kell kitöltenem.
Ránézek a Palvin Barbis képre és új erőre kapok.

14:28 - Van Isten! Valahol a telefon menüjének mélyén megtaláltam a 2048-at!

15:10 - Már 15 perce végeztem a jogosítványom megújításával, de közel a rekord. Még nem megyek!

15:24 – Új rekord!

16:15 - Közel 30 perce ülök egy latte felett. Nem is szeretem a kávét, de rendeltem. Remeg a kezem a wi-fi jel felett. Ám legyen!
“A munka miatt” - nyugtatom magam. Gyorsan írok egy cikket, hogy elcsitítsam a lelkiismeretem.

17:05 - Már el is felejtettem, hogy lehet ilyen kevés időt eltölteni a mellékhelyiségben.

18:12 – Éhes vagyok. Rendelni kéne, de persze fejből csak taxis telefonszámokat tudok… Az ősi módszerhez folyamodom (nem, nem fogok vadászni). Felhívom Anyut, az élő NoSalty-t. Miután felhasználtam az utolsó telefonos segítségem is, elindulok bevásárolni.

19:24 - Jóllakottan ülök otthon. A boltban vettem egy csomag Jelly Beans-t. Analóg Candy Crush-t játszom, csakhogy meglegyen az érzés.

19:54 - Mindjárt kezdődik a BL forduló, de nem nézhetem, mert az online TV alkalmazásom is tiltott. Utolsó mentsváram, hogy kinyitom az ablakom, és a szemben lévő kocsmából beszűrődő zajokra támaszkodva megpróbálok rájönni, mi is történik.

20:21 - Elcsigázva fekszem a díványomon, és a gólörömet hallgatva jövök rá, egy szabály se tiltaná, hogy lemenjek szurkolni.

21:00 - Inkább az utolsó segítségemhez fordulok: Barbi! Te megértesz!
Holnap lájkollak, holnap már lehet! Jóéjt!
Elalszom.

5:50 - Bizakodva ébredek. Az ébresztő lenyomása után a telefonra ragasztott méretes post-it fogad, amit előző este raktam fel: “Kapcsold be a netet!”
Végre rákattintok az Instagramra!
“Helló Barbi!”

Mikos Ákos írása

Az oldalon elhelyezett tartalom a Telekom közreműködésével jött létre, a cikket egy független szerkesztőség írta, előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.