Akár 15 milliárd forint is visszajárhat annak a mintegy 80 ezer magyarnak, aki 2004-2005-ben másik EU-tagállamból használt autót vásárolt. A kérdésben az Európai Bíróság dönt majd.
© Marton Szilvia |
A banánhéjat Nádasdi Ákos szolgáltatta, aki 2004. május 2-án, történetesen Magyarország uniós csatlakozásának másnapján, egy használt Volkswagen Passatot vásárolt 6 ezer euróért Németországban. Nádasdi pár napon belül, május 13-án kérelmet nyújtott be az autó magyarországi forgalomba helyezése (rendszámtábla) iránt, aminek fejében regisztrációs adót kellett fizetnie. A vámhatóság május 14-én 150 ezer forint adót szabott ki, amit Nádasdi azonnal ki is fizetett. Épp aznap emelkedett azonban (méghozzá jelentősen) a regisztrációs adó mértéke, emiatt a hatóság az eredeti határozatot megváltoztatva 390 ezer forintban jelölte meg a fizetendő terhet, és Nádasdit a 240 ezer forintos különbözet lerovására kötelezte. Az új határozat ellen Nádasdi keresetet nyújtott be, abban szót sem ejtve a közösségi jogról, pusztán a megemelt mérték alkalmazását kifogásolva, tekintettel a vásárlás és a kérelembenyújtás korábbi időpontjára.
Csakhogy addigra már heves tiltakozás, több petíció és tüntetés kísérte a regisztrációs adó bevezetését, így valószínűleg ezzel is magyarázható, hogy az ügyben eljáró Hajdú-Bihar Megyei Bíróság előzetes döntéshozatalra kérdéseket terjesztett az Európai Bíróság elé. Ezek lényege, hogy megengedi-e az EK-szerződés 90. cikke a tagállamokban más tagállamból származó használt autókra olyan adó fenntartását, amely teljes egészében figyelmen kívül hagyja az autó értékét (azaz korát, elavulását).
A főtanácsnok a 2006. június 1-jei tárgyaláson elfogadta a magyar kormánynak azt az érvelését, hogy a konkrét eset (azaz hogy mikortól emelkedett a regisztrációs adó) semmilyen formában nem függ a közösségi jog értelmezésétől. Ugyanakkor le is söpörte az okfejtést, illetve az előzetes döntéshozatallal kapcsolatos kérelem elleni kifogást azzal, hogy a nemzeti bíróság köteles teljes egészében alkalmazni a közösségi jogot, ami egyáltalán nem zárja ki, hogy a nemzeti bíróság hivatalból terjesszen elő ilyen kérelmet.
A gépjárművek első magyarországi forgalomba helyezésekor lerovandó regisztrációs adó 2004. február 1-jén váltotta fel a korábbi fogyasztási adót. Az utóbbi az ár 10 vagy 20 százaléka volt, a gépjármű motorjának nagyságától függően. Ezzel szemben a regisztrációs adó tételes és fix összegű, amelynek meghatározásánál (más tagállamokhoz hasonlóan) a korszerűbb, környezetbarát típusok vásárlását, importját preferálta a törvényhozás. Az adót új gépkocsinál az árban, importált használt autónál külön kell megfizetni. A regisztrációs adó bevezetéskor a legalacsonyabb összeget, 90 ezer forintot az 1400 köbcentinél kisebb járgányok, a legmagasabbat - akkor 1,6 millió forintot - az 1,8 literesnél nagyobb benzines, illetve a 2 literesnél nagyobb dízeles, környezetszennyezési szempontból Euro 2-es csoportba sorolt autók után kellett fizetni. A korszerű, új autók vásárlói emiatt még jól is jártak, miután az alacsonyabb adók miatt a márkakereskedők 1-3 millió forinttal csökkentették áraikat. De például egy középkategóriásnak számító 1996-os Opel Astra (és jellemzően az 1996-2000 között készített autóké) regisztrációs adója a tízszeresét tette ki a korábbi fogyasztási adónak.
Mindezek miatt elsősorban a használtautó-kereskedők ágáltak, ráadásul sokan közülük előre, még a regisztrációs adóról szóló törvény hatálybalépése előtt bespájzoltak a járgányokból, remélve, hogy így az alacsonyabb fogyasztási adóval megúszhatják a forgalomba helyezést. A kifogások miatt a törvényhozás 2004. május 14-ei hatálybaléptetéssel finomított valamit a rendszeren, lehetővé tette például a korábban kifizetett fogyasztási adó levonását, de közben jócskán emelt is a mértékeken, ami ekkortól már 120 ezer forint és 2,7 millió forint közé esett. Nem rendezte azonban a leginkább kifogásolt értékarányosság kérdését, azaz nem igazította a fizetendő adót a gépkocsi életkorához. Márpedig ez értelemszerűen csak az importból, így a más tagállamból behozott autókat sújtotta - mutat rá a főtanácsnoki indítvány is. Az avultatás bevezetésére csak 2006. január 1-jétől került sor (de egyúttal újabb emelésre is, eszerint a regisztrációs adó akár a 6 millió forintot is meghaladhatja).
Ez a törvénymódosítás feltehetően már megfelel az uniós előírásoknak, eszerint a gépjármű adótétele az első forgalomba helyezéstől számítva fokozatosan (3-66 százalékkal) csökken, függetlenül attól, hogy az első rendszámot Magyarországon vagy külföldön (akár EU-n kívüli országban) kapta-e. S hogy a környezeti szempontok is érvényesüljenek, az avultatás degresszív, azaz minél öregebb az autó, annál kisebb ütemben mérséklődik az adó. Nem lehetett nehéz dolga a főtanácsnoknak a magyarországi regisztrációs adó megítélésében, hiszen korábban több tagállam - Dánia, Portugália, Görögország, Finnország és Ausztria - hasonló ügyében jutott arra a következtetésre, hogy a belföldi, illetve a belföldön vásárolt autók adóelőnyt kaptak. A főtanácsnok az eddigi ítélkezési gyakorlat alapján is úgy véli, hogy a magyar államnak vissza kell majd fizetnie az adóhátrányt szenvedettek számára a különbözetet.
A visszatérítés konkrét mértéke az egyes esetekben sok mindentől függ, így például a gépkocsi típusától, korától, környezetszennyezésétől, de a behozatal időpontjától is, hiszen a kritikus 2004-2005-ös években többször is változott az adómérték. Mindenesetre bonyolult matematikai feladványt kellene megoldania annak, aki például a mostani szabályokból kiindulva gondolná meghatározni a neki visszajáró összeget, ami - igazodva az avultatáshoz - kamat nélkül a megfizetett adó 3-66 százaléka lehet.
A magyar kormány képviselője a tárgyaláson egyébként arról számolt be, hogy a csatlakozástól 2005 végéig mintegy 80 ezer, más tagállamból behozott használt gépjármű után fizettek regisztrációs adót, kalkulációi szerint összesen 29 milliárd forintot. A főtanácsnok nem fogadta el azt az érvelést, hogy a túladóztatás visszafizetése óriási terhet jelentene a büdzsének, mondván: nem a teljes összeg, hanem csak annak (az értékcsökkenést figyelembe vevő) része jöhet szóba.
A kifizetett összeg felére gondolnak a gépjármű-kereskedők, annak alapján, hogy szerintük a behozott autók kora három és hat év között lehetett, s ezeket általában az új ár feléért lehet eladni. Kétségtelen, hogy az esetek száma jelentős (de természetesen nemcsak magánszemélyek, hanem dílerek is hoztak be autót), ami jókora papírmunkával jár majd. De az csak az Európai Bíróság (az esetek többségében a főtanácsnoki indítványokat helybenhagyó) ítélete után fog kiderülni, hogy kitől igényel ez majd erőfeszítést, hol és kinek kell elindítani az ügyet, az állam lép önként, vagy a károsultaknak kell igazolniuk, hogy túladóztatták őket. Az EU-n belül egyébként tavaly nyáron felmerült a regisztrációs adó eltörlése - amelyet jelenleg kilenc tagállam nem is alkalmaz, a másik 16-ban viszont 100 és 16 ezer euró között mozog -, erre azonban még az optimista becslések szerint is legalább öt évet kell várni.
MOLNÁR PATRÍCIA
A július 1-i határidő előtti utolsó pillanatban, a hétfői rendkívüli közgyűlésen dőlt el, hogy a fővárosi képviselők kiigazították a már korábban, konszenzussal elfogadott 2025-ös költségvetést, így van újra érvényes büdzséje a fővárosnak – év végéig. Ha nem így lett volna, durva korlátozásokkal és pénzügyi nehézségekkel járó állapotra kellett volna készülni.
Arról is beszélt, ha szemmel lehetne ölni, Brüsszelben egy sortűzzel elintézték volna.
A kormánypárt támogatottsága pedig mélyponton van.
Ha erre nincs jó válasz, a százezres menet csak színes emléknek lesz jó.
A volt vezérkari főnök azt mondta, jobb lenne, ha például a kézigránát-baleset miatt elrendelt vizsgálat eredményét tennék közzé végre.
A légitársaság szerint még este tíz óra előtt újra felszállhatnak.
