Hidrogénautó-projekt Pakson

Magyarországon ma csupán egyetlen hidrogénmeghajtású személygépkocsi üzemel, az sem a maga kerekein jár tankolni. Rendszeresen trélerrel szállítják ki Grazba, ott van ugyanis a Budapesthez legközelebbi hidrogénkút, ahol a vízgőzt kipufogó járműveket fel lehet tölteni. Mivel a két város távolsága autópályán 430 kilométer, egy tank hidrogén pedig csak 400 kilométerre elég, a gépkocsi a visszautat is platón teszi meg, hogy hazaérkezése után maradjon benne üzemanyag. Ám ha minden jól megy, a zöld energiában utazó Quantum Energy Kft.-nek egy év múlva elég lesz Paksra vinnie hidrogénautóját. Az atomerőműben ugyanis, afféle kísérleti projektként, két hidrogénkút felállítását tervezik.

A paksi hidrogénkút egész Európában az első olyan lenne, ahol a ma még drágább módszerrel, a víz elektrolízisével előállított hidrogént használhatják fel. A nyugat-európai állomásokon ugyanis az olcsóbb megoldással, biogázból, kőolajból vagy földgázból gyártott hidrogént árusítják. „Utóbbinak környezetvédelmileg nem sok értelme van ugyan, mert annyi a szén-dioxid-kibocsátás, mintha elégetnénk az energiahordozókat, viszont a »hidrogénkultúra« terjesztésére tökéletesen alkalmas. A nyugat-európai nagyvárosok majdnem mindegyikében van már hidrogénes töltőállomás, ám Kelet-Közép-Európában egy sincs” – magyarázta a HVG-nek Pataki István, a Magyar Energia Hivatal elnökhelyettese, a hazai hidrogénprojekt ötletgazdája. A tyúk és a tojás klasszikus dilemmája ugyanis a hidrogénes járművek esetén is fennáll: az autógyártók nem tudnak sok ilyen járművet eladni, amíg nincs elegendő töltőállomás, és fordítva, addig senki sem épít hidrogénkutakat, amíg nem lesz kereslet erre az üzemanyagra.

Pakson most együtt próbálják venni mindkét akadályt. A főként az atomerőmű imázsának javítását szolgáló hidrogénkútprojekthez tíz hidrogénhajtású munkásbuszt, két-három VIP-személygépkocsit, valamint egy villás targoncát is vásárolnának. A járművek beszerzésére tendert írnának ki (hidrogénes járgányt a közelmúltban több nagy autógyártó is kifejlesztett). „Amikor felesleg van a rendszerben, az erőmű és a tőle az áramot átvevő Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Zrt. mozgástere is kicsi. Ezt a felesleget lehetne hidrogén előállítására használni” – avatta be a HVG-t a kulisszatitkokba Süli János, a Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója, aki szerint a munkásbuszok kezdetben csak a lakótelep és az erőmű közt ingáznának, később azonban több város is bekapcsolódhatna a hidrogénbuszos tömegközlekedésbe.

Intő jel lehet a paksiaknak, hogy az első magyarországi hidrogénes járműprojekt terve dugába dőlt. A Dávid Csaba nagyvállalkozó nevével fémjelzett Quantum Energy – amely korábbi nevén, Békéswind Kft.-ként szélerőmű-beruházásaival vált ismertté (HVG, 2006. május 13.) – két évvel ezelőtt azt ötölte ki, hogy – ugyancsak vízbontással – a szélerőművek áramfeleslegét felhasználva állít elő hidrogént, amivel városi autóbuszokat lehetne meghajtani. Az első ilyen járművet félig-meddig ki is fejlesztették, ám azt végül – a korábban ígért, ám vélhetően a cég stabilitásának hiányában elmaradt állami támogatás híján – kénytelenek voltak dízelüzeművé visszaalakítani. „Márpedig prototípus hiányában nehéz sorozatgyártásra rendelést felvenni” – panaszkodott a HVG-nek Berkes Bernadett, a Quantum Energy kommunikációs menedzsere.

Pedig Debrecen és Gödöllő azonnal kipróbálta volna buszaikat a városi tömegközlekedésben, de német, olasz és spanyol érdeklődők is voltak. A vámosok azonban keresztülhúzták a cég számításait. Még a környezetvédelmi tárca „ajánlólevelével” sem sikerült a Quantumnak azt a helyzetet megváltoztatnia, hogy – mint minden motorhajtó anyag – a hidrogén is jövedéki terméknek minősül, adótétel viszont nincs rá megállapítva, így motorüzemanyagként nem is mérhető ki. „Ha a mintaprojektünk sikeres lesz, bízunk benne, hogy a jogi környezet is megváltozhat” – utalt sejtelmesen a Paksi Atomerőmű e téren várható nagyobb sikerére Süli János.

Hidrogénkút Frankfurtban © Autómenedzser

A hidrogént nem csak az autóiparban lehet környezetbarát módon felhasználni. Szünetmentes áramforrásként akár kórházakban, műtőkben is kiválóan alkalmazható, hiszen áramszünet esetén olyan gyorsan kapcsol be a hidrogénes áramforrás, hogy a műtőslámpa meg sem rezzen. De külföldön – főleg Kaliforniában – használják már laptopok töltésére és katonai célokra is. Kiválthatók vele a dízelgenerátorok, az akkumulátorok és a klímaberendezések is, csökkentve az energiafelhasználást és a szén-dioxid-kibocsátást.

Magyarországon a legelső „hidrogéngazda” a Magyar Telekom Nyrt. volt. A távközlési cég az egyik mobilátjátszó állomásának tartalék energiaforrásaként tavaly vásárolta meg az első hidrogén-üzemanyagcellát, éppen a Quantumtól. „Áramszünet esetén hagyományosan akkumulátorok veszik át az energiaforrás szerepét, ám egy idő után ezek is lemerülnek. Ha hidrogénnel pótoljuk az energiát, a rendszer gyakorlatilag soha nem áll le, hiszen annyit szállítunk belőle palackokban az állomásra, amennyire szükség van. A hidrogénes üzemanyagcella pedig folyamatosan alakítja át villamos energiává” – sommázta az előnyöket a HVG-nek Bucsy György, a cég szakértője. A hidrogénes áramforrás ráadásul nem igényel temperálást – miközben az akkumulátort állandó hőmérsékleten kell tartani –, így működése sokkal olcsóbb, és a környezetbarát beruházás akár három év alatt megtérülhet. A Magyar Telekom a közeljövőben további tíz átjátszóállomását alakítja át hidrogénalapúvá, a későbbiekben pedig száz ilyen rendszer épülhet ki.

Sietni azonban nem érdemes, hiszen a hidrogéntechnológiához szükséges, ma még méregdrága alkatrészek ára a jövőben várhatóan jelentősen csökkenni fog. „Az autóiparban is zajlanak ilyen fejlesztések, márpedig ha ez az ágazat is beszáll a felhasználásba, a tömegigény miatt az árak zuhanni kezdenek” – indokolták optimizmusukat a szakértők. Pataki István ezzel együtt úgy érzi, a hidrogénkultúra csapdában van. Szerinte ugyanis félő, hogy az olajlobbi mindent meg fog tenni a hidrogén elterjedésének megakadályozására.

G. TÓTH ILDA