Opel Astra ST hosszú teszt: miről álmodik a magyar?
Míg Nyugat-Európában már az utcakép része az új Opel Astra kombi, addig nálunk még elvétve sem látni az utakon. A korábbi magyar nép- és cégautó vásárlói eltűntek egy időre, de talán idén újra előbújnak. Hosszú teszten tettük próbára az Opel Astra Sports Tourert.
Nagyot nőtt a kombi Astra, elődjénél 18 centivel hosszabb, 4,7 méterjével már igazi lifestyle kombi, kilóg a kompakt kategóriából. Igaz, a méretnövekedésből csak az autó eleje profitált, a hátsó utasok nem kaptak több helyet, a csomagtér 40 litert veszített az elődhöz képest – de mennyivel szebb lett!
Ergonomikusan megtervezett, kényelmes, elektromosan állítható deréktámasszal ellátott kakaó színű bőrülésekben utazhatunk a legjobban felszerelt Astra kombiban, a belteret bézs és barna, puha műanyag borítja és díszíti, az összhang és a minőség majdnem olyan, mint az Insigniában, de azért találunk illesztési hézagokat és kopogós elemet is.
Az ülésfűtéssel, nagy navigációval, kétoldali automatikus klímával, intelligens xenonfénnyel, elektromos napfénytetővel, állítható keménységű futóművel (kormányzással és gázreakcióval, azaz flex ride) 18 hüvelykes könnyűfém kerekekkel, elektromos rögzítőfékkel, hangulatvilágítással, tempomattal, Bluetooth-szal, kartámasszal, síalagúttal, tárolócsomaggal felszerelt kombi árcédulája egy álomautóéval vetekszik - 8,725 millió forint. Húzós ez az ár, de a nagyon gazdagon felszerelt Opel Astra Sports Tourer már nem az a fehér kombi Astra, amit megszokhattunk a magyar utcaképben. Ez már valóban egy álomautó a magyar ember, a magyar családapa számára. Pedig csak azt nyújtja, amit egy dolgos férfi elvár autójától: kényelmes, szép, biztonságos, tágas, praktikus, jól megy, és keveset fogyaszt.
A menettulajdonságairól alkotott képet nem a falról akasztottuk le, 4156 kilométert tettünk meg a tesztautóval, szinte mindenféle minőségű úton használva az autót: tengerszinten, 1000 méter magasan, kánikulai hőségben és 10 fok alatti hűvösben, esőben, szélviharban, hídon, alagútban, nagyvárosban és hegyi tanyán, szikrázó napsütésben és fekete éjszakában. Hibát vagy meghibásodásra utaló jelet nem tapasztalatunk, az autó tette a dolgát, az 1,7 literes, 125 lovas dízelmotor pont azt nyújtotta, amit vártunk tőle. 160 kilométer/órás sebességnél 2800-at, 140-nél 2500-at, 130-nál 2200-at, 120-nál 2050-et forog a főtengely.
Az üresen is 1,5 tonnás kocsi megpakolva, három személlyel autópályán tartotta a 170 kilométer/órás utazósebességet, de a combos emelkedőkön, meredek hágókon és a tű éles toszkán szerpentineken kevésnek bizonyult, ott rendesen kellett visszaváltogatni, nem ritkán kettest, sőt egyest is. Akinek ez a teljesítmény kevés, választhatja a kétliterest 160 lóerővel, a felára nem jelentős, a tesztelt Cosmo felszereltséggel 265 ezerrel drágább. Magyarországon nem indokolt az izmosabb motor, itthon ritkán kaptatunk fel nulláról 600 méter magasra.
A xenonfények nagy szolgálatot tettek, éjszaka is szinte nappali világosságot teremtettek az autó előtt, autópályán a rendszer agya megnyújtotta a csóvát, országúton megvilágította az út jobb oldalát, tolatáskor és kanyarodáskor pedig az autó mellett is átláthatóvá tette a sötétséget. A LED-es nappali fénybumeráng kiemeli az autó szépségét és távolról is jelzi, hogy jövünk.
A malomkerekek ellenére a futóműre egy rossz szavam sem lehet, nagy tempójú kanyarokban is fekszik az úton, rossz burkolaton sem kellemetlen, a felfüggesztés állítható keménységével pedig örömautózássá tehetjük a szerpentineket. Persze, csak amíg a család bírja. Bár sport üzemmódban (amikor keményebb a futómű, feszesebb a kormányzás és élénkebben reagál a motor a gázadásra) sokkal tovább tűrték jajongás nélkül a kaptatókat, a kényelmes tour üzemmódot csak a teszt kedvéért próbáltam ki – nagy változást nem éreztem a normálhoz képest. A sport beállítást a magyarul kommunikáló fedélzeti számítógépben testre is szabhatjuk, az élvezetek fokozása végett vörösre vált a szép műszerórák egyébként fehér háttérvilágítása.
A hosszú, több mint négyezer kilométeres teszt során volt alkalmam megismerkedni a különböző tankolási taktikákkal, az olasz önkiszolgáló kutakat nem múlhatja felül semmi. Rengeteg gázolajat öntöttem az Astrába, a végső elszámolásnál azonban mégis az Opelnél örülhetnek, a tesztautó szinte mindig megpakolva, 100 kilométerenként átlagban 6 liter naftát kajált meg. A fedélzeti számítógép az utolsó néhány száz kilométer hajrázós gyorsasága miatt 6,4 literre hozta ki a fogyasztást, az előző tesztelő pedig 8,1 litert égetett be a memóriába.
A hatsebességes váltó pontos, a takarékos üzemet váltás-esedékességi jelzés segíti, a multifunkciós kormány jó fogású, precíz. A navigáció többnyire a helyzet magaslatán van, csak sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem ellenőriztem le indulás előtt, hogy van-e a kocsiban DVD. Memóriából ment az útvonaltervezés és navigálás, így amint letértem Firenze Certosa kijáratnál az autópályáról, elveszítette a fonalat. Ha beírtuk a GPS-koordinátákat, amikor megérkeztünk, büszkén jelezte, hogy elérte a célterületet, egyébként úgy 20-30 kilométerre pontosan tudtuk, hogy merre járunk. Szerencsére már feltalálták a papír alapú térképet is, így nem kellett csak autópályán közlekednünk, ha a szomszéd faluba akartunk leruccanni.
Az alaphelyzetben 500 literes (a kalaptartóig 1000, tetőig akár 1550 literrel is gazdálkodhatunk, teljes hasznos hossz ledöntött első üléssel 1,85 méter – az Insignia kombi maximális térfogata 1530 liter) csomagtartó családi és céges használatra is kitűnő, szája nagy, padlója alacsony. Amikor megláttam, hogy a feleségem mennyi és milyen méretű táskákkal, bőröndökkel, dobozokkal, csomagokkal (legalább három hónapra, tornádó-, cápa- és cunami veszélyre is felkészülve) ébresztett a hajnali indulás előtt, megrémültem. Vagy őt, vagy a gyereket, vagy a rengeteg holmit hagyom otthon – gondoltam. Aztán ésszel és okos asszonyi segítséggel mindennek megtaláltuk a helyét, de annyira, hogy még hazaérkezés után három nappal is találtam elrejtve néhány pár cipőt, strandlabdát és a fiam elő sem vett búvárfelszerelését.
Némi felárért és a pótkerékről lemondva, kapunk padló alatti rekeszeket, rögzítő síneket, elválasztó hálókat. A kalaptartó cseles, ha rácsapunk felemelkedik. A csomagtérben, a vezető közelében és a két első ülés között is találunk 12 voltos csatlakozót. A könyöktámasz többfunkciós, a váltó mögötti tárolóegységbe pakolhatjuk az apróságokat, az USB-csatolót a középkonzol aljára tették, jól elérhető, nagy és egyedi formás pendrive-okat is rádughatunk.
A hátsó üléseket kapcsolóval a csomagtérből is ledönthetjük, a hátsó utasok kényelmét pohártartós könyöktámasz fokozza. Magam mögött kényelmesen elférek az Astra kombiban, magasabb ember mögött már nem ilyen rózsás a helyzet.
Műszaki adatok és képek az Autómenedzser.hu autós portálon.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Opel Astra világpremier Magyarországon - fotók
Bár csak a frankfurti szalonon mutatják be a negyedik generációs Opel/Vauxhall Astrát, az etyeki szőlők között premier előtt pillanthattuk meg az Opel megmentőjét. Az Astra mindig is a rüsselsheimiek húzómodellje volt, közel tízmilliót értékesítettek az eddigi típusokból. Nálunk különösen népszerű, hisz a hárommilliós magyar autópark 6 százaléka (208 ezer autó) Opel Astra.
Opel Astra teszt: a nagy leleplezés
Valahogy senki sem hökkent meg a nemzetközi bemutatón a 4,64 milliós alapáron. Oda se neki, ér ennyit az autó, sokat fejlődött: jól néz ki, biztonságos, praktikus, technikailag tökéletes, kényelmes, dinamikus. A listaár karcsúsodni fog, amint a szalonokba bekerül az autó, a német versenytársak hasonló áron mérik a kompaktjaikat, de aki esetleg az Astra Classicot cserélte volna le a J Astrára, alszik rá még egyet.
Opel Astra teszt: dízel vagy benzines?
Sokat vártunk az új Opel Astrára, de ha már megérkezett, egyszerre két modellt is teszteltünk. Az 1,7 literes dízel parádés öltözetet kapott, csinos és sportos külleme takarékossággal társult. A szürke eminenciás szerepét betöltő jól felszerelt 1,6 literes benzines változat a cégek autóparkjában lesz megbízható, kényeztető és megnyugtató munkatárs.
Nagy Astra-teszt
Nem hagyományos tartós teszten volt nálunk az icike-picikét megújult Opel Astra, hanem csak egy hosszú túrán, 2500 kilométert tettünk meg nyolc nap alatt itthon és külföldön.
Opel Astra GTC teszt: Astra tízmillióért
Nem nevezhetjük újdonságnak az Opel Astra 2004-ben bemutatott álkupéját, a háromajtós GTC-t. Most, amikor küszöbön az új Astra és a konkurens Scirocco is elemében van, eljött az idő, hogy utoljára meghajtsuk a kétszáz lovas ménest.
Vezettük az Opel Astra Sports Tourert - flottások kérték
Az Astra kombija új néven követi a sikeres ötajtóst. Atlétikus vonalai, csúcstechnológiája, gazdag motorválasztéka és csupán 200 ezer forintos felára újra a flottaeladások élére repítheti az Opel Astra Sports Tourert. Európa legnagyobb piacain, Olaszországban és Németországban a kombi Astrák több mint felét cégek veszik, a tartósnak tűnő honi válságban várhatóan a flottások adják a hazai megrendelések gerincét.
Bajban az Astra, vezettük az új Opel Merivát
Ósdi trükkel dobja fel a beszürkült Merivát az Opel. A hókuszpók a vártnál jobban sikerült, a Meriva egy csapásra az Astra konkurense lett. Szép, tartós, tágas, takarékos, variálható, erős és izgalmas. És nem is drága.
