Akárcsak a virágzó új flottaautók piacát, a használt autókét is három fő csoportra lehet osztani.  Az alapot az úgynevezett munkaautók jelentik, amelyek rendeltetése, hogy az adott vállalkozás zökkenőmentesen tudja végezni alaptevékenységét. E szektort a kis- az alsó középkategóriás modellek és a haszonjárművek uralják. Városi „szaladgálós” autónak a használt kiskocsik nemcsak praktikus, hanem költséghatékony megoldást is jelentenek, a csoportvezetők, netán a középbeosztásúak pedig büszkén feszítenek az egy számmal nagyobb járműben. A haszongépjármű szegmens talán a legszerteágazóbb, épp úgy találni itt dobozos, kétszemélyes, ráccsal elválasztott rakterű Opel Corsát, Combót, mint Fiat Ducato kisbuszt vagy platós jószágokat. A használt pickup kategória egy jól működő flottapiaci szelet. Elsőre sokaknak csak a mezőgazdasági és építőipari szektor jut róla az eszébe, pedig jóval szélesebb a vásárlók köre. Gyakorlatilag minden olyan nagyobb vállalkozásnál találni ilyen típusú autót, amely egész évben karbantartó, telepítő jellegű munkákat végez. Jó példa erre az áram-, a víz- vagy épp a gázszektor.

Autómenedzser

A közép- és felsővezetői beosztástól már más a helyzet, a használt juttatásautók általában középkategóriás limuzinok, netán terepjárók. A pozíció már megköveteli a tárgyalásokon való hatásos megjelenést. A hierarchia csúcsán, a magas beosztásúknak juttatott státusautók körében ha „előéletes” is a felső- vagy luxuskategóriás jármű, az esetek zömében mégiscsak alig használt, garanciális prémium autó (BMW Premium Selection, Mercedes Jahreswagen, Weltauto stb).

Egyes mamutcégek sikeresen használják az e kategóriákba tartozó járműveiket alkalmazottaik ösztönzésére. Az előre kitűzött mutatókat hozó foglalkoztatottak között például kabriókat, kupékat sorsolnak ki. Használtan ezeket jó áron és jó minőségben lehet kapni. A három használtautó-kategória árban is jól elkülöníthető: a munkaautók általában 2–3 millió forint között mozognak (a pickupoknál ez az összeg valamivel magasabb is lehet), a juttatásautók hozzávetőlegesen a 3–5 millió közötti sávban találhatók, míg a státusautók zöme túllépi a 7 milliós határt. A beszerzési ár azonban jelentősen kisebb, ha nem egy-, hanem néhány éves darabokat választanak. A képlet igen egyszerű: az autók értékvesztése az első két-három évben a legnagyobb, így az ennél idősebbek, még ha keveset futottak is, olcsóbb alternatívát jelentenek az újaknál. Sok esetben még él a gyári garanciavállalás, a két-három éves szavatosság felárért meghosszabbítható, de egyes gyártók eleve öt, netán hét évvel is kecsegtetnek (ilyen a Kia). A kevésbé tőkeerős vállalkozások céges flottáját – általában a kis- vagy kompakt méretkategóriában - így nem nagy kunszt kedvezőbb áron beszerezni.

A felsőkategóriában azonban nem jellemző, hogy valaki kétévest meghaladó átlagéletkorú járműparkba ruházna be. Bár itt százalékos mértékben nagyobb áresés könyvelhető el, de figyelembe kell venni azt is, hogy fiatalabb autóállománnyal magasabb futásteljesítmény érhető el, illetve azt, hogy ha már nem él a garancia, plusz szervizköltségek adódhatnak. Mások viszont esetleg nagyobbnak, többnek kívánnak látszani, mint amekkora cégük pillanatnyi ereje, s ezért mindenáron nagykategóriások beszerzése mellett döntenek – elvégre a luxus másodkézből is jól mutat, pláne, ha az „előéletről” senki sem tud…

Az értékesített használt cégautókat márka szerinti megosztásban vizsgálva markáns német – vagy német érdekeltségű – dominancia mutatkozik, a magyar piacon hagyományosan jól szerepel a BMW, a Ford, az Opel, a Skoda és a VW is. Főleg a kisautóknál és a haszongépjármű vonalon jelen vannak az olaszok és a franciák is, a Fiat, a Citroen, a Peugeot vagy a Renault járművei. Bizonyos cégek ugyanakkor a japán modellekre esküsznek, a Richter Gedeon gyógyszergyártó hagyományosan Toyotákat használ.

További részletek a HVG Cégautó 2011 különszámban.