A Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége (FBAMSZ) összeszedte a gördülékeny kárrendezés legfontosabb feltételeit, kiemelt figyelemmel egy mostanság különösen neuralgikus pontra, a gazdasági totálkárra.

A vonatkozó szabály szerint a gazdasági totálkár abban az esetben állapítható meg, ha a gépjármű javítási költségei magasabbak, mint a helyreállított autó várható piaci értékének és a roncs értékének a különbsége.

Tekintettel arra, hogy – részben az árfolyamváltozásoknak is köszönhetően – a gyakran kiváló alkatrészforrásnak is tekinthető roncsok ára folyamatosan emelkedik a hazai piacon, ma már gyakori eset, hogy akár már a piaci érték 50 százalékát elérő javítási költség esetén is totálkárossá nyilvánít a biztosító egy autót.

Ezekben az esetekben a károsult autósnak elsősorban azt kell elérnie, hogy a biztosító vagy segítsen a vele kapcsolatban álló kereskedőkön keresztül a megadott roncsértéken eladni az autót, vagy térítse meg a roncsra beszerzett ajánlatok és a megállapított roncsérték különbözetét.

Főként finanszírozott autók esetében gyakori, hogy a tulajdonos szívesebben tartaná meg a még javítható autót, mivel a finanszírozási szerződés lezárásakor egy összegben jelentkező fizetési kötelezettségek komoly terhet jelenthetnek – magyarázza Cselovszki Zsolt, a FBAMSZ gépjármű-biztosítási szekciójának elnöke.

Kevesen tudják, hogy amennyiben cascobiztosítás is van az autón (a hitelfelvételnek ez gyakran feltétele is), akkor az ügyfélnek lehetősége van a saját cascója terhére rendezni a javítást. Ennek az az értelme, hogy a piacot jellemző cascoszerződések feltételeiben a gazdasági totálkár mértéke legalább a piaci érték 60 százaléka. A javítást követően a cascofedezetet nyújtó biztosító a javítási költséget ráterheli a kárt okozó autós kgfb-t szolgáltató biztosítójára, és ezt követően a tulajdonos a cascóhoz szükséges önrészt is visszakapja.