Az angolszász szakirodalomban csak „hot-hatch”-nek vagyis forró ferdehátúnak nevezett kategória kezdettől fogva egyfajta arany középutat képvisel az élményautók világában, hiszen a három- vagy ötajtós kompakt autók praktikumát és megbízhatóságát ötvözi a sportos vezetési élménnyel. A recept nem túl bonyolult, gyakorlatilag elég hozzá egy erős benzinmotor, tisztességes futómű valamint egy csipetnyi játékosság, és máris kész a hétköznapi élményautó.

A Ford eddig hűen ragaszkodott ehhez a recepthez, de a harmadik generációs Focus ráncfelvarrásával csavart egyet a dolgon, és a benzines ST mellett bemutatta a turbódízel-változatot. A dízel sportkompakt önmagában nem újdonság ugyan a kategóriában, a Volkswagen-konszern is kínál hasonló modelleket, de a Focus ST esetében nagyobbnak tűnik a szakadék a gázolajos és a benzines változat között.

R.D.

A katalógusadatok között szemezgetve rögtön feltűnik, hogy a 2.0 literes TDCi erőforrás teljesítménye 185 lóerő a benzines 250 paripájával szemben, nyomatékban viszont 40-nel többet, azaz 400 Newtonmétert állít csatasorba. Ha ehhez hozzávesszük a dízel korántsem szerény, de a benzinesétől elmaradó 8,3 másodperces nulla-százas gyorsulását, illetve a 217 km/h-s végsebességet, elkezd kirajzolódni, hogy a gázolajos ST robbanékony sprinter helyett inkább takarékos hosszútávfutó.

Ez a karakter még inkább hangsúlyossá válik a kombi karosszériával, hiszen a 490 literes puttonnyal nyíltan vállalja, hogy a praktikum fontosabb szerepet játszott a kiválasztásánál, mint a mokány külső. Azért szégyenkeznie nem kell, a Performance részleg tervezői kihozták a maximumot a 4,56 méter hosszú kasztniból: a típusspecifikus lökhárítók, az adaptív bi-xenon-fényszórók, az egyedi könnyűfémfelnik, valamint a középen kivezetett, hatszögletű ikerkipufogó már messziről jelzi, hogy nem az alapmodellel van dolgunk.

Pláne nem a háromszázezer forintos extrának számító mandarinsárga fényezéssel, amely úgy vonzza a tekinteteket, mintha egy olasz sportkocsi reinkarnációja lenne. Az izgalom csak fokozódik, ha helyet foglalunk a szokatlanul passzentos és kellően mélyre engedhető Recaro kagylóülésekben, majd megmarkoljuk az alul enyhén lapított, ST-logós sportkormányt. A műszerfal ismerős lehet ugyan más Focusokból, de a 8 colos érintőképernyő felett analóg visszajelző-műszerek kaptak helyet (olajhőmérséklet, turbónyomás és olajnyomás), amelyek kizárólag a sportmodell kiváltságai.

Ford Focus ST kombi - galéria

R.D.

A felfokozott hangulatot indítás után kissé lelombozza gázolajos erőforrás orgánuma, amely az alapos hangszigetelés ellenére sem tudja letagadni a származását. Jó hír viszont, hogy kellemetlen rezgésekből szinte semmi nem jut el az utastérbe, menet közben pedig akusztikailag is jelentősen javul a helyzet a sportosra hangolt kipufogónak köszönhetően. Olyannyira, hogy gázadásra már-már valamilyen sokhengeres, nagyköbcentis benzinmotorra asszociálna az ember, ha épp nem tudná, hogy egy családi dízelautóban ül.

Még ha a TDCi aggregáttal kapcsolatban jogos lenne is a fintorgás, az első méterek megtétele után garantáltan megváltozik a vezetés iránt fogékony sofőr hozzáállása az autóhoz. A finoman és pontosan kapcsolható hatfokozatú manuális váltó kezelése már önmagában bizsergető érzés, néhány kanyar után pedig azonnal kiderül, hogy az ST alá bombabiztos futóművet terveztek, amelyhez egy precíz és direkt kormánymű párosul.

R.D.

A felfüggesztés feszességét tovább fokozza, hogy a tesztautót a feláras, 19 colos alukerekekkel szerelték, amelyre 235/35-ös Michelin Pilot Sport gumiabroncsokat húztak. Merész húzás ez az importőr részéről, hiszen a hazai utakon inkább átok, mint áldás egy ilyen gumi, de a mérnökök ezt is igyekeztek megmenteni, mivel normál körülmények között tűrhetően csillapítanak a gátlók. Persze komolyabb úthibákon vagy villamossínen már képes nagyokat ütni futómű, de ez talán nem akkora meglepetés egy sportmodell esetében.

Utóbbi már csak azért is megbocsájtható, mert ha kiszabadulunk vele a városból egy kevésbé forgalmas országútra, azonnal feledteti velünk a belvárosi zötykölődést, és olyan vezetési élménnyel ajándékoz meg, amelyet újból át akarunk majd élni. Bár a dízelmotor csúcsnyomatéka elég szűk tartományban, csupán 2000 és 2750 között van jelen, nem érezni gyengének feljebb sem. A fordulatszám emelkedésével persze korántsem beszélhetünk olyan szép kiteljesedésről, mint egy benzines esetében, de 4000-ig nem érezni, hogy elfogyna szufla.

Ennél jobban kiforgatni viszont már nem érdemes, egyrészt elmarad a tűzijáték, másrészt rizikós, hogy hosszú távon mennyire tolerálja a dízeltechnika az efféle abúzust. A dízel ST-nél sokkal inkább arra kell ráérezni, hogy szépen megtartsuk a lendületet, illetve eltaláljuk azt a sebességi fokozatot, ami nekünk és az autónak is ideális. A háromállású ESP egyébként kifejezetten megengedő, könnyedén táncba vihető a kombi feneke a kanyarokban, ami plusz élményfaktort csempész a szórakozásba. A kanyarvadászatban a harapós és jól adagolható fékrendszer is partner, közúton egyszer sem éreztük, hogy elfáradt volna.

Ford Focus ST kombi - galéria

R.D.

A gázolajos sportkombi másik ideális terepe az autópálya, ahol a kibővült vezetéstámogató-asszisztensek felügyelete mellett gondtalanul, kényelmesen és költséghatékonyan lehet róni a kilométerek százait. A hosszúra vett végáttételnek köszönhetően, hatodik sebességi fokozatban alig 2300-at forog a főtengely percenként, a fogyasztás pedig 6 liter környékén mozog. Közben szól a kedvező áron kínált tízhangszórós Sony hangrendszer, hibátlanul teszi a dolgát a navigáció, az asszisztensek pedig őrködnek felettünk, minden adott tehát a családi idillhez.

Ha valaki erre vágyik, akkor érthető, hogy elcsábul a dízel ST-nek, még úgy is, hogy 8,3 millió forintos indulóára csak 360 ezerrel alacsonyabb, mint a 250 lóerős benzinesé. Valójában nem is ezen, hanem a százával megtett kilométerekkel spórolunk igazán, hiszen az általunk mért 5,8 literes vegyes átlag literekkel alatta marad a benzines fogyasztásának. Tény, hogy az élmény is eltérő, de akinek egy sportosan vezethető, ugyanakkor takarékos és praktikus családi autóra van szüksége, amellyel alkalomadtán bátran kiengedheti a gőzt egy szerpentinen, nem fog csalódni a dízelváltozatban.

Vásárlás előtt viszont ajánlott családostul is tenni vele egy próbakört, mert a kemény futómű nem biztos, hogy elnyeri a család nőtagjainak tetszését, a vaskos Recarók pedig lecsípnek néhány centit a hátsó lábtérből. Emellett az extrákat sem árt átbeszélni, mert teletömve minden jóval a végösszeg már könnyedén átlépheti a bűvös tízmilliót.

Még több autós tesztért lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát. Ha további autós tesztjeinkre kíváncsi, ezen a linken érheti el őket.