Lassan ritkaságnak számító old-school járgány a Honda Jazz, a maga turbó nélküli, méretes motorjával. Kisautó, nagy motor, nagy élvezet? Tényleg az, de vannak jókora kérdőjelek is.
Nem feltétlenül a legkellemesebb emlékek villannak fel manapság még azokban sem, akiknek még számít valamit a Honda márka. Ott van például az, amint a Forma-1-ben műveltek. Vagy önmagában a tény, hogy egy olyan, tényleg hiteles márkanagykövet, mint Michelisz Norbi átült tőlük egy másik gyártóhoz. És hát, ezek még akkor is óhatatlanul felvetődnek, ha csak egy kisautóról, a Jazzről értekezünk valakivel.
A versenysport felemlegetését egyébként most az is indokolja, hogy a nálunk járt Jazz, amolyan bébi Civic Type-R külsejű: Misano Red sportautós fényezés, fekete felnik, kamudiffúzor, tetőszpojler, cápauszony, LED-fényszórók. Ízlés dolga, de lehet szeretni.
Örök paradoxon a Jazz – belül nagyobb, mint kívül
A harmadik Jazz-generáció is megkapta az aktuális frissítését, ami alapesetben pusztán annyit jelent, hogy néhány apró dizájnelemében igazodott a mostani márkaarculathoz. Továbbra sem a gömbölyded formákkal játszik, maradtak a metszett felületek és keskenynek tűnő sziluett.
A koncepció egésze amúgy mit sem változott. Kicsik között a legnagyobb – nagyjából ez volt a Honda filozófiája mindig is a Jazzel, és 4,05 méterrel gazdálkodni kevesen tudnak annyira, mint a japánok. Régi trükkje a Jazz-nek a furfangos belső tere, amellyel akár 2,5 méteres tárgyakat is lehet szállítani a kocsiban. Ha például beállítjuk a vezetőülést az 1,8 méteres magasságunkhoz, mögöttünk még mindig marad 15 centi (!) lábtér egy B-szegmensű kisautóban, a csomagér helykínálata pedig szintén hatalmas (354 liter), nem is beszélve arról, hogy 1314 liternyi tér juthat teljesen síkba döntött hátsó ülésekkel.
Ettől eltekintve viszont a japánokat mintha teljesen hidegen hagyná a belső tér. A kormány és váltókar esztétikusságát leszámítva, mindenhol spártaian kopogós fekete műanyagot találunk. Az ülés sem szép igazán, amiért kár, mert igazán jó. A háttámla feltűnően jól tart, nem fárasztó benne hosszabb távot sem autózni. Az infotaiment-egység is korrekt volna, egy szimpla Android-alapú rendszer – amin egy Garmin navi fut – ,ha nem 2018-at írnánk, és nem japánok csinálták volna. Gyenge a fényerő, sokszor nem működnek funkciók – az USB-n keresztül a hangfájlt nem ismerte fel –, de összességében is szerény a grafikai és menükínálat.
Van itt azért valami
Szerencsére ez a kis Jazz olyat is tud, amitől odáig lehet lenni. Ebben az autóban ugyanis egy „big block” van 130 lóerővel. Egy 1498 köbcentis szívómotor – akkor, amikor mások már csak három hengerrel és 999 köbcentikkel operálnak. Annyira más világ, mint marhapörköltet kérni Norbi update boltjában.
Elsőre nem is teljesen világos: valaki félreértett valamit? Mert mi manapság a fő csapásirány az autóiparban? Kismotor, turbó, kisfogyasztás, emisszió. A Honda 1.5 literese, ebből minimum háromnak nem felel meg. De éppen ez az, amivel az átlagos – mostanra tényleg teljesen egyforma mechanikai színvonalú és pont ezért unalomba fulladó - városi kisautók mezőnyéből legalább kilóg a Jazz.
Kifejezetten vissza kell szokni egy ilyen lineáris, széles tartományú motor használatához. Forgatni lehet és kell is, ha haladni akarunk vele, ami a mai világban, amikor szinte minden motor turbós, furcsa. „Kínzásnak” tűnő 6000-es fordulatszám-tartományban van igazán elemében a mára végletekig kiforrott i-VTEC motor, ekkor adja le 130 lóerejét.
Viszont ilyen fordulatszám mellett már nincs olyan egység, ami halk lenne. 130-nál 4 ezer felett forog a főtengely, és a kissé erős zajban is arról lehet értekezni, hogy „hangos, az igaz, de jól is megy”.
Ha valaki ezzel megbarátkozik, vagy inkább szereti, a 155 Nm-es nyomatékú erőforrás legalább élményt tud adni. Akárcsak a hatfokozatú kézi váltó, amelyet a motor karakteréhez hangoltak. Nagyon rövid minden fokozata, de mindez azért nem zavaró, mert annyira pontos a váltó. Talán a hatodikat hagyhatták volna hosszabbra, amivel autópályás komfortban és fogyasztásban jól jártak volna a vevők. Ilyen karakterrel ugyanis arra is számítani kell, hogy 7 liter környékén lesz a százkilométerenkénti fogyasztás.
Konklúzió, árak
A Jazz-ekben elsősorban nők ülnek, ha megnézzük az utcán a kínálatot. Az a lépés azonban, hogy bedobták ezt a lelkes, nagyobb motort, hozhat tucatnyi férfi vevőt is. Ám legyenek nők vagy férfiak, a Honda egyik vásárlói körből sem az árérzékenyekre hajt, ugyanis 5,2 millió forintért sok minden más, „érthetőbb” ajánlat is van a piacon.
Viszont máris kedvezőbb az összkép, ha a valaki a borsos ára mellé odateszi, hogy ha eladó sorba kerül majd a kocsija, elég jó alkupozícióban lesz, mert a használtpiacon régóta sztár a Jazz. Persze meg is lehet tartani harminc évig. Ha még akkor is lesz young-timerezés, már most meglesz hozzá az ideális társa.
Egyelőre nem világos, milyen ellencsapásra lehet képes Irán, ugyanakkor Donald Trump táborában is többen úgy látják, hogy Amerikának nem lett volna szabad belekeverednie ebbe a háborúba.
Erről ír a világsajtó.
A nemzetközileg elismert kutató 91 éves volt.
Többféle nézetben is rá lehet nézni az éppen közlekedő vonatokra.
Érdemes lesz minél gyakrabban hidratálni és kerülni a tűző napot a déli órákban.
