A kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója, Kemény István költő-író Lovag Dulcinea címmel jelentetett meg új kötetet. Az új versekről, és többek közt közéleti szélmalmokról, a modern társadalom demenciájáról, kritikátlanul hangoztatott közhelyekről, a különutasság lehetőségéről, valamint állam és alkotó kapcsolatáról beszélgettünk.
Az autokrata rendszerekben nincs szegénység és munkanélküliség. Ami nincs, azon nem kell segíteni. Szegénynek és munkanélkülinek lenni ott, ahol nem lehet, bűn, és ezért bűnhődni kell.
Kortárs írókat kért fel az Örkény Színház, hogy írjanak egy rövid szöveget az Élő Írók Társasága projekt számára. Az írásokat – mindennap egyet – színészek tolmácsolásában láthatjuk itt a hvg.hu-n is. Kemény Istvántól – akinek a szövegét Tenki Réka mondja el – ma megtudhatjuk, hányadán is állunk az aszfaltozással.
Egy forradalom lehet szerencsés, véres, békés és tragikus. A Lúdbőr szerzője, Kemény István író-költő szerint 1989 és 2017 között annyi a különbség, hogy akkor befelé bulizgattunk a szabadságba, most pedig kifelé belőle.
Egy hirtelen jött, végzetes agyhártyagyulladásban 25 évesen meghalt a barátnője – a költészet napjára megjelenő, 42 című új kötetében a saját gyászfolyamatát kottázta le, s tért vissza ezzel másfél évtized után a magyar irodalomba. Peer Krisztián egyébként nem érti, miért gúnyolódnak sokan Semjén Zsolt, Fekete György versein, hiszen "a dilettáns költő elvileg jó szándékú ember, hiszen verset akar írni, nem pedig lopni".
Két barátommal 2003 őszén elutaztunk a jordániai Akabába egy hétre. Az út olcsó volt, a repülés eseménymentes, a megérkezés felejthetetlen: forró sivatagi alkonyat a reptéren.
A Bizottság-kiállítás irodalmi és zenei programsorozatának következő állomásán, szeptember 30-án este 7 órai...
