Kik és hogyan irányították a fiatalokról szóló közbeszédet a Kádár-korszakban? Mi kellett ahhoz, hogy egy fiatalt lefasisztázzanak? A Kádár gyermekei című könyvből többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk.
Ma két évtizede fejezte be földi pályafutását a Kádár-rezsim névadója, de még sokáig várhatunk, mire megrajzolhatjuk hiteles történelmi portréját. Szabadszájú vélemények persze most is akadnak, csokorba gyűjtöttünk néhányat belőlük, már csak a túl sok nosztalgiával a múltba révedők kijózanítása érdekében is.
Rainer M. János, az 1956-os Intézet főigazgatója szerint a kádárizmus "boldog korszakát" is csak megszorításokkal lehet elfogadni, mert a gazdasági jólét csak a '60-as évek elejétől a '70-es évek végéig tartott Magyarországon. S Kádár János személyiségével kapcsolatban téves az a nézet, hogy reformer politikus volt.
Húsz éve a Nagy Imre-újratemetés volt a demokrácia lélektani születésének kegyelmi pillanata. Ekkor dőlt el, hogy az állampárti rendszernek a gazdasági létfenntartó forrásai – nyugati hitelek – után a morális és pszichológiai tartalékai is kiapadtak. Tárgyalások indultak a demokratikus hatalomátadás módjáról. Két évtizedes a többpárti népszuverenitás gyakorlata Magyarországon. Ideje mérleget vonni. Szembesíteni hajdani tünékeny illúzióinkat a nyers valósággal.
Hogyan lesz az egykori viccből kordokumentum, és a galád feljelentés hogyan alakul át kacagtató írássá, arról árulkodik két cikk az e havi folyóirattermésből. A múltat végképp szétröhögni persze így sem lehet, de a korfestőnek szánt szövegek egyszerre „tanítanak és szórakoztatnak”.
ÁVH-sok jöhettek, az ÁVH nem. Az 1956-os forradalom leverése után rohamtempóban szervezték újra a politikai rendőrséget. Kádárékat egyetlen szempont érdekelte: minél gyorsabban a saját kezükbe akarták venni a belső elhárítást, és minél hamarabb meg akartak szabadulni a szovjetek gyámkodásától. A gyakorlatban nemigen létezett „a kétfrontos harc” és „az elbocsátott légió”, az ÁVH-sokra nagy szüksége volt az új rezsimnek.
Egy most megjelent könyv ifjú, harmincas történészek írásait vonultatja fel az elmúlt rendszer hétköznapjairól. Új szemlélet és újfajta forráskezelés jellemzi őket. S arra is választ keresnek, mi az, ami máig velünk él Rákosi és Kádár korából. A hvg.hu a kötet szerkesztőjével, Horváth Sándor történésszel beszélgetett.
