A kádári cenzúra tanúja
Akkora siker volt, hogy másképp ugyan, de érdemes újraindítani a Tények és Tanúk történeti sorozatot, amelyre annak idején a kis leleplezések mellett nagy elhallgatások voltak jellemzőek.
Akkora siker volt, hogy másképp ugyan, de érdemes újraindítani a Tények és Tanúk történeti sorozatot, amelyre annak idején a kis leleplezések mellett nagy elhallgatások voltak jellemzőek.
Hiányos öltözetű Demjén Rózsi, az első magyar beatlemez, ami Angliában jelent meg, levelek Aczél Györgynek, Erdős Péter intrikái. Mai szemmel kacagtató történetekkel van tele a magyar könnyűzene története, a Kádár-korban ugyanis miközben megpróbálták keményen szabályozni a „nyugati dekadenciát” népszerűsítő műfajt, a 3T gyakorlati megvalósítása nem mindig ment flottul.
Ötven éve tölt meg stadionokat a nemhivatalos magyar zenei világmárka, az Omega. Kóbor János kollektívája mára nagyipari gépezetté nőtte ki magát, mely azonban nem jöhetett volna létre a Kádár-korszak kultúrpolitikai útvesztőjében való ügyes lavírozása, a tűrt-tiltott-támogatott tengelyen való ügyes egyensúlyozása nélkül. Hétfőn a Szabadság-koncerten lép színpadra az együttes a német Scorpions-szal.
A foci több mint egy játék – főleg ha ahhoz politikai érdekek is fűződnek. Takács Tibor nemrég megjelent könyvében, a Szoros emberfogásban a Kádár-korszak futballpályáira kalauzolja olvasóját, ám egy eddig kevésbé ismert szemszögből tekint a korabeli eseményekre. A történész pontosságával tárja fel a politikai rendőrség lelátókra, öltözőkbe és kocsmákba furakodó tevékenységét. Eladott meccsek, disszidálások, megfigyelt, „reakciós” huligánok, és a minden neves csapat körül ott szimatoló ügynökök: a Szoros emberfogás kirándulás a magyar futball mainál jóval dicsőségesebb korszakának kevésbé dicsőséges zugaiba.
Nehéz volt követni a 20. századi magyar történelem állandó fordulatait, ezért még az ötvenes-hatvanas években is előfordult a hivatalos beadványokon a „Méltóságos Elvtárs!” vagy a „Tekintetes Elvtárs” címzés. Valuch Tibor Magyar hétköznapok című, pár hete megjelent könyvéből az is kiderül, hogy a politikai és az életmódbeli fordulópontok nem estek egybe Magyarországon.
Huszonöt éve nem ünnepeljük, de több mint negyven évig "hazánk nagy ünnepének" számított a sajátos módon november 7-én tartott Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója, amelyet évről évre központi döntések alapján, központi módszerekkel próbáltak megismertetni és elfogadtatni a magyar társadalommal. Galéria.
Az a gyanús, ami nem gyanús: tudja ezt Pelikán gátőr, valamint Virág elvtárs összes magyar tanítványa, követője, őszinte híve, mindenki, aki akár egyszer is utazott a szocialista szellem vasútján. A kommunizmusban ugyan lehetett viccelődni, de ha komolyra fordult a dolog - márpedig a nemzetközi helyzet fokozódott - a hatalom nem ismert tréfát. Nem is az volt a dolga.
Éhségsztrájk helyett evősztrájk a tiltakozás új formája Pécsett, ahol a jó ételeket szerető lokálpatrióták így tiltakoznak egy kultikus étterem, a Csillag bezárása ellen. A 116 éve folyamatosan nyitva lévő hely fölött nem egyszerűen eljárt az idő: a Csillag maga az idő.
„Ment ez a kodein-korszak. Egyre nehezebb volt. (…) Milyen rohadt nehéz volt előbb-utóbb már hozzájutni. Gyógyszertárból ki, gyógyszertárba be, folyamatosan a vergődések” – a nyolcvanas évek kábítószerezéséről, amikor a kodein-tartalmú gyógyszereket nagy mennyiségben szedték, egy felépülő függő beszélt Tóth Eszter Zsófiának, a Magyar Országos Levéltár (MOL) munkatársának. A felvételt a történész a MOL konferenciáján mutatta be, ahol a levéltár idén indult Oral History-gyűjteményének kiépítéséről beszélt.
A kommunizmus évtizedeiben Magyarországon a legismertebb és sokáig gyakorlatilag az egyetlen fontosabb idegenforgalmi szervezet az IBUSZ volt. Az idegenforgalom roppant gyanús dolognak számított, az ötvenes évek elején minimálisra csökkent a turizmus a keleti blokk államaiban. A Kádár-rendszer kezdetén, az ötvenes évek végén aztán újra nekilendült a turisztikai tevékenység, természetesen az állambiztonság figyelő szeme előtt.
Titokban és nyilvánosan szovjet segítők százai működtek Magyarországon. Rákosi hívta be őket, de Kádáréknak is segítettek. A legfontosabb azonban mindig a szovjet birodalom érdeke volt.
Egy nemrég előkerült levéltári dokumentum alapján fény derült a titkosügynöki találkozóknak helyt adó fővárosi lakások és ingatlanok elhelyezkedésére. Mindez az egykori állambiztonság tevékenységének újabb dimenziójáról rántja le a leplet, egyszersmind érdekes adalékokkal szolgál Budapest „titkos történetéhez”.
Hogyan küldték halálba a gyilkosokat korábban, a kádári „békeidőkben”? A Szegedkurir.hu ennek járt utána.
Évszázados töretlen munkásmozgalmi hagyományokra emlékeztetve ünnepelték a választást elbukó MSZP vezetői két XIII. kerületi sikeremberüket, holott Angyalföld mítosza csak a Kádár-éra óta megfellebbezhetetlen.
Finggal nem lehet tojást festeni. Az új gazdasági mechanizmus egyik kulcsembere állítólag erre figyelmeztette a pártállam vezetőit, akik közé 1956 óta ő is beletartozott. Fehér Lajosnak, a párt agrárlobbistájának elmosódott alakját idézi fel egy emlékirat.
Egy nap különbséggel távozott az élők sorából január közepén a negyedszázaddal ezelőtti botrányos írószövetségi közgyűlés ellentétes oldalon álló két meghatározó szereplője, Fekete Gyula és Köpeczi Béla.
Huligánok, művészek, ellenzékiek, munkások – a Kádár-korszak kavargó éjszakai életének karneváli figurái és intézményei elevenednek meg Hammer Ferenc tanulmányában. Nem buliológia, nem nosztalgia, társadalomtörténet a javából.
„A vadászat nem más, mint puskalövés és erdőzúgás, de több erdőzúgás, mint puskalövés” – írta Széchenyi Zsigmond. Ezek mellett még sok más egyéb is, derül ki a Rubicon vadászatról szóló összeállításának sikerültebb írásaiból.
Moldova Györgyöt rasszizmussal vádolták meg, legutóbb egy politológus tette ezt a Népszabadság Vélemény rovatában. Sok minden elmondható Moldováról, de hogy rasszista lenne? Emberekre indokolatlanul aggatott címkék fontos társadalmi vitáknak vehetik elejét – például a cigányság helyzetéről és integrációjának elősegítéséről. Moldova Miskolcról írt riportkötete az etnikai feszültségek okaira világít rá.
Legutóbb Kiss László alkotmánybíró peresítette a róla publikált történészi kutatást. Általánosságban: morálisan nem lehet azzal védekezni, hogy valaki nem ügynök, „csak” pártember volt. Mert az utóbbi súlyosabb teher az előbbinél. Informátor lehetett valaki kényszer hatására is. A pártkarrier viszont önkéntes, fakultatív választás volt.