Vannak, akik szerint az ősz kezdete a legmegfelelőbb időpont az újratervezésre, illetve az új rutinok beépítésére a mindennapokba. Lehet-e a szeptember az új január, és hogyan kezdjünk hozzá, ha az év végére szeretnék kipipálni a céljainkat?
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol célokról és álmokról beszélget a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áronnal és Kenyeres András mentáltrénerrel, valamint arról is, milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, hogyan jutott el a világ egyik legjobb kerékpárcsapatába, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Fogadalmat tenni könnyű, megvalósítani annál nehezebb, főleg, ha rossz beidegződések rabjai vagyunk. Ha azonban a céljaink kitűzése mellett néhány alapvető szokást is sikerül kialakítunk, azzal nagy lépést tehetünk azért, hogy 2025 tényleg a mi évünk legyen.
Ön mennyire tud új célokat kijelölni, ha a mostaninak nem látszik értelme?
Legmélyebb vágyaink kulcsszerepet játszanak lényeges álmaink megtalálásában. A sokat ábrándozókra jellemző, hogy nem hoznak meg szükséges döntéseket, vagy ha mégis, nem cselekednek elég hatékonyan. Így álmaik mindörökre vágyak maradnak.
Észak-Korea idén eddig soha nem látott számú rakétakísérletet hajtott végre.
A jól kitűzött életcélok boldogabb jövőt hoznak. De hogyan működik ez?
Fontos, hogy olyan célokat tűzzünk ki magunk elé, amelyek jól illeszkednek a realitásokhoz. Nem kedvező, ha túl nagy elvárásokat állítunk magunk elé, mivel növeli a csalódások esélyét. De az sem, ha alulértékeljük a képességeinket és lehetőségeinket, mert attól fásultakká és kiégettekké válhatunk.
Miért szeretnénk jobban beosztani a napunkat? Azért, hogy valamit ne tegyünk, vagy azért, hogy több időnk jusson új dolgokra? Esetleg mindkettő? Talán nem érezzük elég hatékonynak magunkat? Hetek telnek úgy el, hogy arra sem emlékszünk, mi történt velünk? Egy kis odafigyeléssel ráncba szedhetjük magunkat – már ami az idővel való kapcsolatunkat illeti.
Hogyan tud a napi 9-10 órát dolgozó, leterhelt felnőtt megújulni, a mindennapoktól eltérő feladatokra készen állni, képességeit fejleszteni, netán hivatása mellé izgalmas hobbit, sportot kipróbálni?
„Sokszor nem tudjuk kontrollálni, hogy a vágyaink teljesüljenek, ezzel is szembe kell néznünk, de legtöbbször nagyon sok mindent megtehetünk értük” – mondja Faludi Viktória pszichológus, akivel közelgő szalonestje előtt legbensőbb vágyaink, motivációink megtalálásáról beszélgettünk. Öt kérdés – öt válasz.
Nem kedvező, ha túl nagy elvárásokat állítunk magunk elé, mivel növeli a csalódások esélyét. De az sem, ha alulértékeljük a képességeinket és lehetőségeinket, mert attól fásultakká és kiégettekké válhatunk.
Vágyainkkal kapcsolatban a legnagyobb kérdés – akár beteljesülnek, akár csak küszködünk miattuk –, hogy valóban saját kívánságainkról van-e szó, vagy pedig mások életét élve, mások óhajait tesszük magunkévá, és próbáljuk meg elérni őket.
