A gyerekkor része az önállóság megtanulása és a saját tapasztalatok megszerzése, a túlféltő szülői magatartás azonban mindezt megnehezítheti. De vajon milyen következményei lehetnek annak, ha a gyerekeknek egyre kevesebb lehetőségük van az önálló döntésekre, és mit tehetnek a szülők azért, hogy felkészítsék őket a felnőtt életre?
Egy politikai korszak nem ér véget attól, hogy lezárul egy választás, megbukik egy rendszer vagy elcsendesedik egy kampány. Ahogy a feldolgozása sem ér véget annál, hogy megértjük, mi történt velünk. A következő lépés az, ha tisztázzuk: hogyan lehet visszaszerezni a hétköznapi kontrollt, a bizalmat, a vitaképességet és a közös cselekvés élményét egy olyan társadalomban, ahol sokan megtanultak hallgatni, gyanakodni, elkerülni egymást vagy politikai oldalak szerint mérni az embereket.
Valóban agyonvizsgálják Magyarországon a gyerekeket? Miért a természetközeli a megfelelő módszer, ha azt akarjuk, hogy gyerekeink egészségesek legyenek? Miért beszélnek szakértőink „supináltcipő-mítoszról”? Miért olyan elterjedt itthon az a félelem, hogy „megfázik a gyerek”? Hogyan vegyünk elejét az ételallergiának, és mit vegyenek figyelembe azok a szülők, akik mentesen étkeznek, és gyerekeiket is így táplálják? Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna csecsemő- és gyermekorvos, valamint dr. Kovács Milán ortopéd traumatológus volt a Kösz, jól podcast vendége.
Az apaság sokáig inkább szerepként és kötelességként jelent meg, mint mindennapi gondoskodásként. Ma már egyre világosabb, hogy a gyerek számára nem pusztán az számít, hogy az apa jelen van-e, hanem az is, mennyire elérhető, mennyit törődik vele, és vállal-e valódi részt a mindennapokból. Takács Judit szociológus szerint ez nem veleszületett adottság: az apai gondoskodás tanulható, de sok múlik az önbizalmon, a partneri támogatáson és azon is, milyen mintákat és lehetőségeket kínál a környezet.
A nyolcéves kislány édesanyja az orosz elnök lánya, Katyerina Tyihonova.
Amikor egy kamasz későn jár haza, inni kezd, veszélyes dolgokat próbál ki vagy egyre több konfliktusba keveredik, a szülő könnyen a társaságot hibáztatja. A kortársak hatása valóban óriási, de a történet ennél jóval összetettebb: nem minden gyerek ugyanolyan fogékony a negatív befolyásra, és sokat számít az is, milyen érzelmi biztonságot kap otthon.
Van egy mondat, amely szinte minden kisbabás családban elhangzik – vagy legalábbis ott motoszkál a szülők fejében. „A baba alszik. Gyorsan csinálj valamit!” Mosogatni. Elindítani egy mosást. Összepakolni a nappalit. Válaszolni az e-mailekre. Megrendelni a pelenkát. Lefőzni a másnapi ebédet. Kifizetni a számlákat. Kiteregetni. Vagy legalább gyorsan letörölni a konyhapultot. A lista végtelennek tűnik. Pedig akadna egy másik lehetőség is: leülni. Meginni egy kávét, amíg még meleg. Kinyitni egy könyvet. Vagy egyszerűen csak becsukni a szemed tíz percre.
Akár akaratlanul is gátjai lehetünk annak, hogy gyerekünk egyszer bátran a saját útjára lépjen. Milyen érzések jöhetnek fel a felnőtté válás időszakában, és hogyan befolyásolják, amit teszünk? És miért olyan erősek ezek az érzések? Orosz Katalin klinikai szakpszichológus, transzperszonális terapeuta írása.
Sok családban ma már nem magától értetődő, hogy a férfi keresi a több pénzt, a nő pedig a háttérből tartja egyben az otthont. A szerepcsere papíron akár felszabadító is lehetne, a valóságban viszont könnyen sérülhet benne az önértékelés, a párkapcsolati egyensúly és az a kép, amit férfiként vagy nőként magunkról hozunk. A kérdés, lehet-e úgy újraosztani a szerepeket, hogy senki ne érezze magát vesztesnek. Márton-Koczó Ildikó coach, szupervizor, tréner cikke.
A Fásy Zsüliett saját, illetve édesanyjával közös cégnek megbízást adó Munkacsy Art Kft. tulajdonosát és ügyvezetőjét az NKA források hamis elszámolásával gyanúsítják.
Nem mindenki él családban, és nem mindenki él párkapcsolatban. Vannak egyedülállók, vannak a szülőkkel élő felnőtt „gyerekek”, de nagynénik vagy nagybácsik is, akik úgy részei a családi rendszernek, hogy saját társuk vagy gyerekük nincsen. És jócskán vannak olyanok is, akiket szingliként definiálunk, holott társas kapcsolatban élnek, csakhogy társuknak nem embert, hanem például kutyát vagy macskát választanak. Megyeri Zsuzsanna pszichológus, pár- és családterapeuta írása.
Egy felnőttkori ADHD- vagy autizmusdiagnózis sokaknak megkönnyebbülés: végre nevet kap az, ami addig lustaságnak, szétszórtságnak, túlérzékenységnek vagy furcsaságnak tűnt. De a felismerés nem csak az érintett életét rendezi át. A szülőkben bűntudat ébredhet, a partnernek újra kell tanulnia, mire van szüksége a másiknak, a testvérek pedig akár évek múlva szembesülhetnek azzal, hogy az ő nehézségeik is háttérben maradtak. Szakértőkkel beszéltünk arról, hogyan változhat meg egy család működése a diagnózis után.
Adott egy egyedülálló anya három gyerekkel, aki találkozik valakivel, egymásba szeretnek, és együtt akarják folytatni az életüket. Ez eddig elég átlagos, de Annamari élettörténete mégis más, mert korábbi identitásának a megkérdőjelezését és újraértelmezését is jelenti. Annamari esetét Megyeri Zsuzsanna pszichológus, párterapeuta tolmácsolja.
A Kossuth-díjas színművész szerint ugyanis az Isten, család, haza lenne a helyes sorrend.
A harmadik évezred fordulóján új pszichológiai áramlat jelent meg, amely családi örökségeink, a családi generációkon átívelő hatások feltárására, őseink ránk hagyományozott, jövőnket formáló hagyatékának felkutatására született. Tóth Borbála pszichológus, a magyar transzgenerációs terápia egyik alapítójának írása.
Meddig tart hatalmában minket a múltunk, sőt a családunk múltja? Hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy teljességgel ki vagyunk neki szolgáltatva. Lippai Roland coach, szociológus önvallomása megmutatja, nem kell, hogy akár a legtragikusabb körülmények megbéklyózzanak minket.
Egy közös fotóval jelentették be a hírt.
A Mi Hazánk alelnöke Pósfai Gábor után Orbán Anitától vár lépéseket a Kassa egy felszámolás alá vont telepéről Szalonnára átköltöztetett, magyarul nem beszélő nincstelen szlovákiai roma családok ügyében.
A tanulmányok nem azt igazolják, hogy a legtöbb családban létezik egyértelmű „kedvenc”. Mégis adódnak különbségek abban, ahogy a gyerekek nevelkednek – de miért?
Mit tudunk ma a lánycsecsemőkről, és mire érdemes figyelni szülőként, hogy ne a sztereotípiák, hanem a baba valódi szükségletei vezessenek minket? Hogyan hegesztjük a babákra tudtunkon kívül a nemi szerepeiket? Vida Ágnes pszichológus, kötődésterapeuta, „babapszichológus” írása.
