A köttbullarhoz hasonló étel a világ számtalan kultúrájában létezik, talán ez hozott sikert az IKEA-kban kínált fogásnak is. Hogy került a húsgolyó a bútoráruházba, és előtte hogyan lett része a svéd mindennapoknak? És vajon a saját készítésű verziónk része lesz a mi életünknek is?
Geert Wilders fülbemászó országimázs-szlogent kent a Twitterre.
Váltig állítjuk, hogy a hamburgert az európai, egészen pontosan, a német bevándorlóknak köszönheti az Újvilág, még ha ezt odaát tagadják is némely elfogultak. A lényeg persze úgyis az, hogy kevés harapnivaló futott be bámulatosabb karriert szerte a világon.
Ahhoz képest, hogy néhány évvel ezelőtt még a nevét se tudtuk helyesen kimondani a különlegességnek számító süteménynek, mára már cukrászok, pékek, trendkövető gasztronauták temetik. Mondván, az hogy divatja múlt, nem is kifejezés. Így aztán természetesen ott van minden sarki boltban, és az óvodások is formázzák a homokozóban.
Ha az ember német csapat meccsét nézi, természetesen sörrel oltja a szomját, mely egyben nyugtatgatja a döntő mérkőzés izgalmain erősen felajzott lelkét és idegrendszerét. A sör mellé pedig valami németes harapnivaló is dukál.
A fasírtot mindenki szereti: a megátalkodottan nem-húsevő gyereket is szelíd ragadozóvá lehet tenni általa, mert nem látja a tányérján a húst. Most nem antivega szeminárium következik, hanem egy régi vasárnapi ebéd, amikor szaftos fasírt került az asztalra.
Az óévbúcsúztató bulikon az éjfél körül feltálalt káposztaleves, lencsefőzelék, virsli mellé-elé mindig jócskán kell az asztalra olyasmi, amire már a mi áldásos közreműködésünk nélkül is rájárhatnak a vendégek. Hogy ne csak a sztenderd majonézes kukoricasalátát, kaszinó tojást, karácsonyról megmaradt száraz bejglit vonultassuk fel, íme öt gyorsan, előre elkészíthető fogás.
