#felnőttkor

Amikor végre megérted, miért küzdesz gyerekkorod óta – szinte mindent megváltoztat a felnőttkori ADHD-diagnózis

Több oka van annak, hogy miért marad valaki sokáig diagnosztizálatlanul, pedig óriási megkönnyebbülést jelent, ha a kirakós darabjai a helyükre kerülnek egy ADHD-val élő ember fejében. Világszerte problémát okoz a megfelelő tudással rendelkező szakemberek hiánya, és ha a várólisták nagyon hosszúak is, azért történnek előrelépések az ADHD diagnosztizálásában és kezelésében is. Mikor érdemes orvoshoz fordulni, és mit ad a magyar ellátórendszer az ADHD-s felnőtteknek?


Egyre később növünk fel

Elkészült az első olyan magyar kutatás, amely egyszerre vizsgálta a felnőtté válás folyamatának több dimenzióját. Meghosszabbodott a felnőtté válás folyamata. Kiderült, azok vannak a legjobb anyagi helyzetben, akiknek az életútja leginkább megfelel a hagyományos felnőtté válás modelljének. De ők vannak a legkevesebben. Az biztos, hogy az iskolapadban töltött idő alapvetően strukturálja a fiatalok életútját.



Hogyan tegyünk szert felnőttként új barátokra?

A barátság egyik legfontosabb jellegzetessége a szabadság. Nincs vérségi kapcsolat, nincs papírforma, szabadon választottuk ki egymást. De miért vagyunk jobbak az ilyesfajta elköteleződésben gyerekként, és mi változik a felnőtté válással? Hogyan alakíthatunk ki barátságokat érett fejjel? A cikk eredetileg a HVG Extra Business kiadványban jelent meg.


Harmincévesen anyámékkal élek – szánalmas?

A magyar huszonévesek több mint fele a szüleivel él. Hogyan látják magukat, és hogyan látja őket a társadalom? Mi igaz a felelőtlen, hedonista egyetemistákról és elkényeztetett „mamahotel"-lakókról szóló sztereotípiákból? Mikortól beszélhetünk „túlzott” otthon maradásról? Ha elolvasta, töltse ki kérdőívünket!



Mi lesz a harmincasokkal?

Testileg felnőtt, lélekben kamasz: röviden így jellemezhetnénk azt a pszichoszociális fejlődészavart, amit a felnőni nem akaró mesehős után Pán Péter-szindrómának neveztek el a szakemberek. A szülei mellett kamaszként élő, 20-30-as éveiben járó felnőtt ma már egyáltalán nem tekinthető különleges, egyedi esetnek. Az utóserdülőkor az önálló élet felelősségét elodázni akarók mentsvára lett.