Amikor végre megérted, miért küzdesz gyerekkorod óta – szinte mindent megváltoztat a felnőttkori ADHD-diagnózis

„Amíg nem értettem meg, hogy miért működik a saját agyam is ilyen kiismerhetetlen összevisszaságban, addig nem voltam képes összeszedni magam, nem tudtam eléggé koncentrálni ahhoz, hogy egy ilyen nagy munka végére érjek” – osztja meg a saját élményét Máté Gábor a Szétszórt elmék című könyvének új kiadásához írt előszavában. A könyv először negyed évszázada jelent meg, nem sokkal azután, hogy a magyar származású kanadai orvosnál figyelemhiányos hiperaktivitási zavart, vagyis ADHD-t diagnosztizáltak.

Mint sokan mások, Máté Gábor is felnőttként kapta meg a diagnózist, és a sorstársaihoz hasonlóan az ő esetében is kacskaringós út vezetett a felismeréshez. Miután egy szociális munkásként dolgozó ismerőse mesélt neki a zavarról, elhatározta, hogy cikket ír róla, és egy felnőttekkel is foglalkozó gyermekpszichiáter segítségével végre magyarázatot kapott arra, hogy az elméje miért működik úgy, ahogy.

Dr. Máté Gábor

Fazekas István

A Szétszórt elmékben ír arról, milyen erővel hathat az emberre egy ilyen felismerés: „Rengeteg felnőtt él át felvillanyozó, ám egyúttal fájdalmas sokkot, amikor először olvas a figyelemhiány-zavarról. Első ízben kapnak ugyanis értelmet a megaláztatások, a kudarcok, a soha meg nem valósított tervek és a be nem tartott ígéretek, a mániás lelkesedés rohamai, amelyek érzelmi zűrzavart maguk után hagyva őrült kavargásban emésztik fel önmagukat, és értelmet nyer a cselekedetekben, az elmében, a kocsiban, asztalon, szobában egyaránt jelen levő határtalan összevisszaság és káosz.”

Egyes források szerint világszerte körülbelül 366 millió felnőtt él ADHD-val, ami nagyjából az Egyesült Államok lakosságának felel meg. Ha szigorúan a magyarországi előfordulást nézzük, a Semmelweis Egyetem egyik kutatása szerint a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar a felnőttek 1,4-1,5 százalékánál van jelen, vagyis nagyjából olyan 130 ezer, esetleg 150 ezer felnőtt érintett. 

Sok fehér folt, kevés szakember

George Frederic Still gyerekorvos már 1902-ben írt az ADHD-ról, mégis nagyon sok mindent még mindig nem értünk vagy tudunk róla. Mindössze 25-30 évvel ezelőtt mondták ki például először, hogy az ADHD felnőtteknél is előfordulhat, Magyarországon pedig ezt még később, úgy 15 éve ismerték el. „Ez azzal jár, hogy egyelőre kevés olyan szakember van, aki megfelelő tapasztalattal, tudással rendelkezik, és az ebből adódó kapacitáshiány miatt is nehezebb eljutni a kivizsgálásig és az esetleges diagnózisig” – magyarázta a HVG-nek Réthelyi János, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának vezetője.

Ez a kapacitáshiány nemcsak Magyarországra jellemző, máshol is több szakemberre lenne szükség, aki fogadni tudja a potenciálisan ADHD-s felnőtteket. Külföldi beszámolókban olvasni olyanról, hogy valakinél nyolcszor állapítottak meg depressziót, mire kiderült, a problémái gyökerét valójában az ADHD jelenti, ha pedig más idegrendszeri fejlődési zavar is fennáll, könnyen lehet, hogy az illető csak az egyikről kap diagnózist.

A nők különösen gyakran aluldiagnosztizáltak és -kezeltek, ha ADHD-ról van szó. A statisztikák szerint gyerekkorban körülbelül háromszor annyi fiút diagnosztizálnak figyelemzavarral, míg felnőttkorra csökken vagy teljesen eltűnik a nemek közötti eltérés. „A fiúkra főleg a hiperaktivitás jellemző, ami nagyon szembeszökő, hiszen nagyon sokszor problémát okozhat a családban, az iskolában vagy a kortárs közösségben, a lányoknál viszont inkább a figyelemhiányos típus fordul elő. Ennek tünetei nem olyan látványosak, így lehet, hogy az ADHD gyerekkorban észrevétlen marad, és csak felnőttkorban válnak nyilvánvalóvá a tünetek, problémák” – fedte fel a különbség egyik lehetséges okát a szakember.

Magukra ismernek

Azzal párhuzamosan, hogy az ADHD megjelent a közbeszédben, megjelent az a reakció is, hogy „most már mindenki figyelemzavarosnak képzeli magát”. A szakértő szerint valóban érzékelhető valamiféle trend, és egyre többen gondolják, hogy ők is érintettek lehetnek, de erre van is magyarázat.

Olyan korban élünk, amikor elképesztő ingermennyiség zúdul ránk, és nincs az embereknek elég figyelmi kapacitása ahhoz, hogy folyamatosan minden információt fel tudjanak dolgozni. Ebből is adódik, hogy hirtelen mindenki ADHD-snak gondolja magát, de az, hogy valakinek ilyen jellegű problémái vannak, még nem jelenti azt, hogy felállítható a diagnózis.

Míg egyes kutatók szerint a modern technológia valóban fokozza az ADHD tüneteit, mások szerint az általa okozott viselkedésbeli változások csak hasonlítanak az ADHD-ra, és egyesek azt is megkockáztatják, ha megfelelő tudatossággal használjuk az okoseszközöket, nincs is szükségünk a diagnózisra, a problémáink megoldódnak.