szerző:
Tetszett a cikk?

Elkészült az első olyan magyar kutatás, amely egyszerre vizsgálta a felnőtté válás folyamatának több dimenzióját. Meghosszabbodott a felnőtté válás folyamata. Kiderült, azok vannak a legjobb anyagi helyzetben, akiknek az életútja leginkább megfelel a hagyományos felnőtté válás modelljének. De ők vannak a legkevesebben. Az biztos, hogy az iskolapadban töltött idő alapvetően strukturálja a fiatalok életútját.

A felnőtté válás életúttípusai, előzményei és kimenetei a 2000-es években Magyarországon címmel jelent meg átfogó elemzés a Demográfia folyóirat legfrissebb számában. A Népességtudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, Murinkó Lívia arról ír, hogy gyökeresen átalakult és időben meghosszabbodott a felnőtté válás folyamata.

A felnőtté válás négy eltérő útját azonosította:

  • a kitolódó tanulás utáni késői családalapítás a leggyakoribb (51 százalék);
  • a korai munkavállalás és a késői családalapítás a fiatalok 24 százalékára,
  • a korai családalapítás 17 a százalékukra jellemző;
  • a felnőtté válás hagyományos modelljét megtestesítő iskolázott életút családdal a legritkább (9 százalék).

Murinkó tudomása szerint magyar adatokon eddig nem végeztek a felnőtté válás folyamatának több dimenzióját egyszerre megragadó elemzést, ő viszont egészében mutatja be, hogy

a 2000-es évek magyarországi fiataljai hogyan váltak felnőtté.”

Elemzésének célja, hogy azonosítsa az életút 18 és 31 éves kor közé eső szakaszának jellemző típusait az iskolatörténet, a munkavállalás, a szülőkkel való együttélés, a párkapcsolatok, valamint a gyermekvállalás változásai alapján.

©

A kutató megjegyzi, hogy a meghosszabbodott felnőtté válás megítélése nem egységes, egyesek szerint a fiatalok nem akarnak felnőni, kerülik a felelősségvállalást és halogatják a fontos életeseményeket, miközben a lehető legtovább használják a szülői erőforrásokat és igénybe veszik a szülői ház, a „mama hotel” kényelmét. Mások úgy vélik, ez a folyamat egy, a megváltozott lehetőségekre és a bizonytalanságra adott racionális válasz, a gazdasági nehézségekkel és bizonytalansággal szembesülő fiatalok kényszerű megküzdési stratégiája ez.

A fent már említett 51 százalékról (a kitolódó tanulás utáni késői családalapítókról) a kutató azt írja, hogy ők elég későn hagyják el az iskolát ahhoz, hogy felsőfokú végzettséget szerezzenek, majd a legtöbbjük kereső munkát vállal. Viszonylag későn hagyják el a szülői házat (30 éves koruk körül még 40 százalékuk a szüleivel él), még később alapítanak családot, és 29–31 éves korukra csak 20 százalékuknak születik gyermeke.

A korai munkavállaló és késői családalapítók rövidebb ideig tanulnak, hamarabb belépnek a munkaerőpiacra, valamivel korábban elköltöznek a szüleiktől és családot alapítanak, mint az előző csoport tagjai. 29–31 éves korukra hasonló élethelyzetet érnek el, mint az előző csoport, de az eltérő iskolai életút miatt a felnőtté válás fontos átmeneteit eltérően időzítik. A csoportban felülreprezentáltak az alapfokú vagy szakmunkás végzettségű szülők gyermekei, a szakmunkás végzettségűek és a községben lakók. Anyagi szempontból az átlagnál valamivel rosszabb a helyzetük. Jellemző rájuk a megtört párkapcsolati életút, a szülőkkel közös háztartás és a munkanélküliségi tapasztalat. Ennek a csoportnak a kétharmada férfi.

©

A korai családalapítók korán befejezik a tanulmányaikat és elköltöznek a szülői házból, hamar munkába is állnak, de „a megfigyelési időszak végére ők dolgoznak a legkisebb valószínűséggel (a nők között ennek részben a gyermekvállalás az oka)” – írja Murinkó. Viszonylag korán és nagy arányban lépnek élettársi kapcsolatra vagy kötnek házasságot, 90 százalékuknak 30 éves korára már gyermeke is születik. Ennek a csoportnak a kétharmada nő, és felülreprezentáltak az alacsonyan iskolázott szülői háttérrel rendelkezők, a nagycsaládban felnövők, a romák és a községben élők. Csak mintegy harmaduk dolgozik, egynegyed részük még tanul, és a férfiak körében sokan munkanélküliek (25 százalék), a nők körében pedig viszonylag gyakran gyermekgondozási szabadságon vannak (16 százalék) vagy egyéb inaktívak (13 százalék). A szubjektív háztartási jövedelem ebben a kategóriában a legalacsonyabb, a depriváltak aránya pedig itt a legmagasabb. Ráadásul a csoport minden tizedik tagja küzd valamilyen egészségi problémával.

Az „iskolázott életút családdal” csoport a legkisebb. Az ő oktatási és munkaerőpiaci történetük hasonlít a korai munkavállaló és késői családalapítók csoportjára, de korábban elköltöznek a szülői házból, és korábban kezdenek élettársi együttélést vagy kötnek házasságot. A korai párkapcsolat ellenére viszonylag későn vállalnak gyermeket. A kutató szerint

leginkább ennek a csoportnak az életútja felel meg a felnőtté válás hagyományos modelljének, de a nők és a férfiak között is ebbe a csoportba tartoznak a legkevesebben.

A kitolódó tanulókról és az iskolázott életúttal rendelkezőkről a szerző azt írja, ebben a két – iskolázott – csoportban viszonylag magas az érettségizett vagy diplomás szülők gyermekeinek aránya, a testvérszám és a romák aránya pedig ebben a két csoportban a legalacsonyabb. Viszonylag sok közöttük a (nagy)városi, a háztartási jövedelem kedvező.

©

A hasonlóságok mellett azonban van néhány lényeges különbség is a két iskolázott csoport között. A családos, iskolázott életút csoportban felülreprezentáltak a nők, míg a későn családot alapító iskolázottak között nagyjából kiegyenlített a nemek aránya. A kétszülős családi háttér a családos iskolázott csoportban a leggyakoribb, egyben ez a leginkább vallásos csoport. A későn családot alapító iskolázott csoportban többen tanulnak középfokú vagy felsőfokú szakképzésben, és kevesebben a felsőoktatásban, mint a családos iskolázott csoportban. Az „iskolázott életút családdal” életúttípusba sorolt fiatalok háztartásának anyagi helyzete is jobb, mint az „iskolázott életút késői családalapítással” csoportba tartozóké.

A kutató megjegyzi, a nők és a férfiak esetében eltérések találni.

A nők gyakrabban élik át a standardnak mondható, magasabban iskolázott és családot alapító életutat, mint a férfiak, és a korai családalapítás is elsősorban a nőkre jellemző. Minden második férfira jellemző az iskolázott életút és a késői családalapítás, a nők körében is ez a leggyakoribb típus. A korai munkavállalás és a késői családalapítás minden harmadik férfira és csak minden hetedik nőre jellemző. Összességében a férfiak és a nők közötti legfontosabb eltérés, hogy a férfiak körében körülbelül négyszer nagyobb a családalapítást későre időzítők aránya, mint a nőknél.

Érdekesen alakul a négy csoport egészségügyi állapota:

©

Elemzése végén, Következtetések címszó alatt a kutató úgy fogalmaz, hogy

az iskolapadban töltött idő alapvetően strukturálja a fiatalok életútját: a teljes munkaidejű munkavállalás és ezzel együtt az anyagi függetlenség megteremtése csak a (nappali tagozatos) tanulmányok befejezése után lehetséges, valamint a családalapítás is későbbre tolódik a tanulói és a családi szerepek inkompatibilitása miatt.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!