Az 1941. augusztus végén Kamenyec Podolszkijban elkövetett tömeggyilkosság több szempontból is mérföldkő volt a holokauszt történetében. Az áldozatok száma itt volt először ötjegyű, és itt vált először nemzetközivé a népirtás. A meggyilkolt 23 600 zsidó nagyjából felét ugyanis előzőleg Magyarországról telepítették ki.
A két világháború közti társadalom a zsidóság hézagmentes asszimilációját kulcskérdésnek találta. Faji és szociális indokok garmadájával igazolták gondolkodók, mennyire üdvös lenne, mégis lehetetlen. Akár igaz, akár nem, ma már csak kevesen hiszik, hogy kívánatos cél volna.
Pénztörténet, forráskutatás, hunok és Árpádok az egyik oldalon. Don-kanyar, zsidótörvények és nemzeti összeomlás a másikon. Hóman Bálintot nem mint történészt, hanem mint politikai vezetőt állították népbíróság elé. Ítéletet is az utóbbi felett mondtak.
A holokauszt áldozataira emlékeztek vasárnap Szekszárdon a népirtás 67. évfordulóján, a tolnai megyeszékhelyről hatszáz embert hurcoltak el 1944 júliusában.
Máig kísért a rejtély: miképpen tudták 1944. május 15-től július elejéig, néhány hét leforgása alatt összeszedni, gettókba gyűjteni, bevagonírozni és a haláltáborokba szállítani a vidéken élő, félmilliós lélekszámú magyar zsidóságot? Kit terhel a fő felelősség? A német megszállókat? A Sztójay-kormányt és -adminisztrációt, amiért még a németeknél is lelkesebben küldték a halálba honfitársaikat? Karsai László és Ungváry Krisztián eltérően látják az akkori eseményeket.
Köszönettel tartozom György Péter hozzászólásáért minapi cikkemhez (A kiszántott falusi zsidók hűlt helye). Esküszöm, nem beszéltünk össze, de hálás vagyok, hogy írásomat illusztrálta, s fellépése (s emblematikus személyisége) több dimenzióssá szélesítette mondandómat. Amire csak félmondattal utaltam –"a cigány-holokauszt mitosz ellen... lehetetlen fellépni” –, azt György hús-vér valósággal töltötte meg.
„Talán nem túlzás, ha asszimiláns, hiten kívüli, de ilyesfajta politikai dolgokban zsidó identitással rendelkező magyarként a bocsánatát remélem mindazoknak a roma polgártársainknak, akiket Kőbányai János magyarázhatatlan gőgje megalázott, megsértett, szíven ütött” – írja György Péter, aki az alábbiakban reflektált Kőbányai János A kiszántott falusi zsidók hűlt helye című cikkére.
A falusi zsidók kiszántásával megürült hely betöltésének végzetes történetéből, cigányok és zsidók eltérő szerepéből, s kitaszíttatásuk eltérő okaiból eredő tanulságok levonását nem lehet megspórolni. A magyar falu (vidék) pusztulásának ugyanis, amelynek szimptomáival most szembesülünk, itt van az igazi gyökere - állítja Kőbányai János.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából megemlékezéseket tartottak országszerte. Az emléknap, április 16-a az idén szombatra esik, a zsidó vallás előírásaira való tekintettel nem aznap, hanem pénteken tartottak, illetve vasárnap tartanak több programot.
Már megjelenése előtt vihart kavart az a lengyel kötet, amely feltárja, hogy a holokauszt idején a lengyelek részt vettek a zsidók - vagy legalábbis sírjaik - kifosztásában vagy más módon hasznot húztak a zsidók szenvedéséből.
