Sokszor találkozunk azzal, hogy mindenhol, mindenből előbújik a magyar. Mostanában például Binche-ben, az egyik belgiumi városban azok közül, amelyek világhíres karneválokat tartanak.
A Csele-patak csak legenda, a király valójában a Duna mellékágában lelte halálát.
A magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiájáról tanácskoztak történészek, irodalomtörténészek, filológusok, antropológusok és – meglepő módon – orvos szakértők. A konferencia fő témája II. Lajos király rejtélyes halála volt. Egy dolog tűnik csupán biztosnak: a királyt nem utólag gyilkolták meg, hanem a csatában vagy közvetlenül az után veszthette életét.
Rekordot dönt a II. Lajos bajor királyról szóló kiállítás Németországban: pénteken köszöntik a herrenchiemseei kastélyban a tárlat 500 ezredik látogatóját.
Emlékünnepséget rendeznek és megnyitják vasárnap a Mohácsi Történelmi Emlékhely új Kilátó- és Kiállítókupoláját abból az alkalomból, hogy 485 éve, 1526. augusztus 29-én zajlott le a középkori magyar állam bukását hozó mohácsi csata. A megemlékezésen beszédet mond többek közt Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, volt miniszterelnök.
Pontosan 484 éve, 1526. augusztus 29-én fordulóponthoz érkezett Magyarország története: ezen a napon Mohácsnál megsemmisült a középkori magyar királyság. Úgy tudtuk, Szapolyai János erdélyi vajda a korona megszerzésének reményében szövögette terveit, húzta az időt, szántszándékkal cserbenhagyta a 20 esztendős II. Lajost és a 25 ezres magyar sereget a válságos órákban. Ha beavatkozik, elkerülhető lett volna a veresség. B. Szabó János történész szerint mindezt el kell felejteni: Szapolyai nem volt áruló.
