Az irigység érzése egyidős az emberrel. Ez az evolúciósan az emberi természetbe kódolt ösztön mindannyiunk életében jelen van, bármennyire szeretnénk tagadni, bármennyire tabusítjuk. Az azonban már csak rajtunk múlik, hogy mit kezdünk ezzel az érzéssel: hagyjuk, hogy felemésszen bennünket vagy eszközként használjuk.
A most közzétett hivatalos becslés szerint a román GDP 2017-ben hét százalékkal nőtt (a magyar néggyel). Ezzel szomszédunk a kontinens legjobbjai közé tartozik, már ami a statisztika szerint kimutatott bővülést illeti. De azért vannak szkeptikus hangok.
1700 irigykedő embert vizsgáltak.
Ahogy változunk, ahogy idősödünk, egészen más dolgok miatt kezdünk irigykedni. Egy friss felmérésből kiderült, hogy leginkább a harminc évnél fiatalabb felnőtt korosztály hajlamos az irigykedésre. Ők első sorban mások hódításaira és romantikus kapcsolataira féltékenyek. Később inkább a pénz és az egészség miatt kezd enni bennünket a sárga irigység.
Irigységet és elégedetlenséget válthat ki a Facebook közösségi portál használata egy hétfőn bemutatott német kutatás szerint.
„A romló gazdasági és politikai közhangulat – a Medián vizsgálataiból úgy tűnik – lassan kikezdi a társadalmat összetartó kötéseket. Gyengül a bizalom, erősödik a gazdasági irigység és csökken a társadalmi szolidaritás” – állapítja meg a neves közvéleménykutató intézet, miután a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából néhány családi pótlékkal kapcsolatos kérdésről akarták megtudni a lakosság véleményét. Következtetéseikkel messze nem lehet egyetérteni.
A hét főbűn közé sorolt irigység olyan ősi és általános emberi érzés, ami – hacsak nem tartozunk a szentéletűek közé – időnként mindenkit megkörnyékez. A különbség csak abban lehet, hogy milyen gyakran és kivel kapcsolatban rágja a lelkünk. Természetesnek tekinthető-e például az, ha a párunk sikerének nem tudunk felhőtlenül őrülni, mert úgy gondoljuk, minket illetne meg?
