A cikkét a patinás, 1857-ben alapított amerikai lapban, az Atlanticben publikáló Applebaum szerint a lengyel ellenzék sikerének az egyik következménye az lehet, hogy Donald Tusk véget vethet az állandó viszálykodásnak Brüsszellel, Berlinnel és Párizzsal.
A Die Weltben publikáló Mathias Döpfner, a Springer-konszern vezérigazgatója szerint új szintre lépett a fejlett demokráciák destabilizálása, világháborús veszély fenyeget. Több lap, így a New York Times és a The Times is az izraeli konfliktus kiszélesedésétől tart. A Bloomberg és az Euractiv a pekingi csúcs eseményeit és annak lehetséges következményeit, hatásait elemzi. Az Euractiv kiemeli, hogy Orbán Viktor volt az egyetlen uniós vezető a tanácskozáson. Timothy Garton Ash a lengyel választások eredményét üdvözli a Guardianben, azonban szerinte Jaroslaw Kaczynskinak még "van egy-két piszkos trükk az inge ujjában".
A Hamász támadása az emberiesség elleni bűncselekmény, a szó legmélyebb értelmében - írja Yuval Noah Harari.
A társadalom a választás után is megosztott marad. A Jog és Igazságosság azért veszített, mivel már nem tudta elhitetni, hogy jólétet és stabilitást teremt. Sok szavazópolgár hátat fordított neki, miután előzőleg éppen gazdasági megfontolásokból csapódott a párthoz, írja az Európai Külkapcsolati Tanács varsói irodájának vezetője.
A világlapok többsége szerint a populizmusra mért jelentős csapás, hogy bár a PiS szerezte a legtöbb mandátumot, ám várhatóan a lengyel ellenzéki koalíció alakíthat kormányt. Azonban a helyzet, ahogy írják, korántsem rózsaszín. Az illiberális reformok felszámolása teljesen járatlan útnak látszik, írja a Neue Zürcher Zeitung, míg a Die Welt szerint „kolosszális feladatot jelent", hogy „helyrehozzák a PiS által okozott politikai károkat". A Süddeutsche Zeitung szerzője szerint „a PiS túltolta a biciklit", míg a Bloomberg szemleírója azt írja, „a polgárok nem kértek a megosztó kultúrharcból". Több helyen előkerül Orbán Viktor, mint a lengyelországi választás egyik vesztese, és idézik a Szolidaritás legendáját, a volt elnököt, Lech Walesát is, aki szerint „Jaroslaw Kaczynski bizonyosan forral valamit". Válogatásunk a világlapok cikkeiből.
Maciej Kisilowski vészjóslónak tartja, hogy Jaroslaw Kaczynski jelezte: nem valószínű, hogy pártja méltósággal átadja a hatalmat. A demokratikus ellenzék győzelme növeli az alkotmányos válság lehetőségét. Vagyis lehet, hogy a Jog és Igazságosság (PiS) is követi Donald Trump, illetve a brazil Jair Bolsonaro példáját – fejti ki a Project Syndicate-en az immár Bécsben működő Közép-Európai Egyetem docense.
Robert Fico politikai stratégiája sok tekintetben hasonlít Orbán Viktoréra és Jaroslav Kaczynskiéra, ám számos ponton eltér azokétól: a Nyugatot például nem tette meg kedvenc célpontjává, sőt inkább lojális maradt az EU-hoz és a NATO-hoz, Oroszországhoz fűződő viszonya összetettebb Orbánénál, írja Dariusz Kalan az amerikai lapban.
A világsajtó fókuszában a lengyelországi választás áll. Az AP szerint a Jog és Igazságosság úgy nyert, hogy veszített. A lengyel ellenzék győzelme fordulatot jelentene az európai populista hullám számára is, írja a Bloomberg. A Die Zeit felteszi a kérdést: Donald Tusk jobbközép néppárti modellje mennyire felel meg a kor követelményének? A Politico szerint 8 évnyi feszültség és társadalmi viszály felemésztette a Jog és Igazságosság támogatását. Robbanásveszélyes helyzet állt elő a Közel-Keleten az izraeli háborúval, írja a Financial Times, míg a Wall Street Journal szerint Irán is célpont lehet, ha besegít az izraeli konfliktus elmélyülésébe. Válogatásunk a világlapok cikkeiből.
Ha Donald Tusknak sikerül is kormányt alakítania, nem lesz könnyű dolga: Lengyelország megosztott, Andrzej Duda pedig bármikor megvétózhatja döntéseit.
Az EU nem vehet félvállról olyan országokat, amelyeknek eszük ágában sincs eleget tenni a jogállami előírásoknak.
Izrael elhitte egy terrorszervezetnek, hogy politikai párttá vált, közben pedig nincs könnyű dolga a zsidó államnak a Gázai övezet ellen tervezett szárazföldi offenzívával sem, lévén több mint negyven éve nem mozgósított annyi katonát, mint most, így nincs rutinja ebben. Lengyelország vasárnap választ, Agnieszka Holland filmrendező egy interjúban azt mondta: az Európai Uniót azért hozták anno létre, hogy védelmet nyújtson a holokauszt és a rasszizmus ellen. Mára viszont itt lenne az ideje egy emlékeztető oltásnak.
Lengyelország vasárnap választ, az ország viszont belülről megosztott társadalmilag és gazdaságilag is. A Bloomberg szerint hiba volt, hogy a lengyel kormány kapcsolata megromlott az ukránnal, ez a hiba pedig azt jelzi, hogy a hatalom nem gondolta végig, mi az ország stratégiai érdeke.
Még akkor sem állnának helyre az egészséges politikai viszonyok, ha az ellenzék nyerne a lengyel választásokon, írja vendégkommentárjában Jaroslaw Kuisz politikai elemző, illetve Karolina Wigura eszmetörténész. Hiszen a populista rendszer kiterjedt, Andzrej Duda államfő a fő kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) hűséges híve, az alkotmánybíróság és a legfelsőbb bíróság csupán a báb szerepét tölti be.
A Wall Street Journal korábbi főszerkesztője azt írja, Izraelnek nem kell önmérsékletet tanúsítania a Hamásszal szemben. Yuval Noah Harari úgy véli, a mostaninál nagyobb veszéllyel Izrael megalakulása óta nem néztek szembe az izraeliek és a palesztinok. Várhelyi Olivér diplomáciai magánakciója után Ursula von der Leyennek fel kell tennie a kérdést, hogy kézben tartja-e még a csapatát, írja a Die Presse. Válogatásunk a világlapok cikkeiből.
A bizonyítékok közvetettek, de azért léteznek: Vlagyimir Putyinnak hasznára vált, hogy a Hamászt a terrorra ösztökélte, mert így Amerika nem tud annyira Ukrajnával foglalkozni, írja a The Hill portálon Jonathan Sweet, aki 30 évig dolgozott az USA titkosszolgálatánál és ezredesként ment nyugdíjba, illetve Mark Toth közgazdász, a híroldal szemleírója.
Jókora csapás érte az Unió nemzetközi megítélését, írja a német lap, mely azt is elmondja, miért nem várható, hogy a bővítési biztost, Orbán Viktor emberét az Európai Bizottság elnöke kiakolbólítja majd.
A Die Presse szerint Orbán Viktor lelki szemei előtt a kényszeriparosítás ábrándja lebeg. Az Amnesty International volt igazgatója szerint hiba volna, ha Izrael túlreagálná a Hamász támadását, írja a Guardian. A Der Standard szemleírója szerint Európában és Amerikában is "nyomulnak a rombolás erői". A Süddeutsche Zeitung nem sok jót vár Robert Ficótól, jelesül azt, hogy csak a demokrácia látszatát tartja majd fent. Az Economist szerint hatalmas a tét a vasárnapi lengyel választásokon. Válogatásunk a világlapok cikkeiből.
Míg a keresztény fanatizmus pusztító barbársága mára a történelem mélyére süllyedt, a muszlim fanatizmusét nem először emelte át a XXI. századba a múlt szombaton a Hamász, amely terrortámadást indított Izrael ellen, szablya és dárda helyett gépfegyverekkel, s a fegyvereseket öldöklésre szállító autókkal. És azt üzenve a világnak: az istenük akarja a zsidók (és a keresztények) kiirtását.
Harari arról ír, hogy Benjamin Netanjahu kormánya is vastagon felelős azért, hogy a terrorszervezet lecsapott Izraelre. Szerinte a mostani koalíció mélypont az ország történetében, mert kizárólag a hatalom megtartásáért dolgozik, nem alkalmas hozzáértők, hanem gátlástalan megalkuvók szövetsége, mely aláásta Izrael biztonságát.
Az, hogy az izraeli kormány képtelen volt felderíteni, illetve megakadályozni az akciót, a kormányfő politikai pályafutásának a végét jelentheti, írja a Foreign Policyben. Hozzáteszi: kudarcot vallott az amerikai politika is az izraeli-palesztin viszályban.
