A Harvard legázolásában visszaköszön az orbáni minta, Kína viszont alighanem nem tud hová lenni örömében, hiszen legfőbb ellenfele saját magát bénítja meg. Közben senki nem hisz már a békemegállapodásban, ám akárhogy is próbálja Trump eltolni magától, Ukrajna az ő háborúja, amit Putyinnak esze ágában sincs abbahagyni, és még csak most kezdi igazán önteni bele a pénzt. De nagy bajok vannak Izraelben és Franciaországban is. Nemzetközi lapszemle.
Az úgy volt, hogy Trump a globális, szélsőjobbos, populista forradalom élére áll, de aztán másként alakult – mutat rá Joshua Keating, az amerikai jobboldali tévécsatorna külpolitikai főmunkatársa. Pedig például Orbán Viktor és az argentin elnök igen szoros kapcsolatokat tart fenn az amerikai jobboldallal, állandó vendégek lettek a CPAC-rendezvényeken. Csakhogy a különleges viszony nem jelent különleges elbánást a kormányzat részéről. Ezt igen jól látni manapság a vámok kapcsán.
Pedig Washingtonban több magas rangú tisztségviselő azt hangsúlyozta, hogy jobbos hálózatot kell létrehozni a világban. Ám Izrael például meg van döbbenve azon, hogy az USA közvetlen tárgyalásokat folytat a Hamásszal, a huszikkal, valamint Iránnal, viszont az elnök úgy ment el a Közel-Keletre, hogy a zsidó államot nem ejtette útba.
De még Orbán sem tudja hová tenni mostanában szövetségesét, pedig ő a jobboldali ernyőszervezet, a CPAC konferenciájának sztárja, Tucker Carlson kedvenc interjúalanya. Ám nem hajlandó lazítani az együttműködésen Kínával, ellenáll ez ügyben minden amerikai nyomásnak. Mindazonáltal egyre furább, hogy az EU-n belül a magyar miniszterelnök leginkább Trump-, illetve Peking-párti.
Nem sok minden támasztja tehát alá, hogy a politikai közelség vezérelné az Egyesült Államok külpolitikáját. Azt leginkább a dúsgazdag közel-keleti uralkodók értik meg, akik szállítani tudják neki a nagy megállapodásokat és az általa óhajtott gyors győzelmeket. Nem számít tehát, hogy más partnerek egy követ fújnak Washingtonnal a migráció, a jogállam vagy a woke-ság kérdésében.
Azaz Trump aligha vonul be úgy a történelembe, hogy ő volt az, aki ismét naggyá tette a világban a szélsőjobbos populizmust, de a jelek szerint ez nem is nagyon izgatja.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
