Az új magyar alkotmány kidolgozásában részt vesz Pozsgay Imre is, az 1989-90-es rendszerváltás egyik fő mozgatója az MSZMP részéről, egykori államminiszter. Az alábbi interjúban többek között elmondja, milyen meggondolásokból volt kénytelen feladni 1989-ben szándékát, hogy pártszakadást idézzen elő az MSZMP-ben, továbbá: miért hiúsult meg az 1994-es alkotmányozási kísérlet.
Mi történik, ha az MSZP már, az LMP pedig még nem képes ellátni a hatékony politikai ellenzékiség szerepkörét? Ha a szocik a kormányzás után az ellenzékiséget is elbaltázzák, az nemcsak nekik árthat, hanem a politikai kontroll nélkül hagyott országnak is.
A levéltári iratok titkosításának feloldására alakult „ügynökbizottság” tagjaként Ungváry Krisztián történész a Kiss László alkotmánybíróval való pereskedésében a saját bőrén tapasztalhatta, hogy az érvényben lévő jogszabályok mennyire hátráltatják a pártállami diktatúra működésének megismertetését. Ungváryt két és félmillió forint kártérítés megfizetésére kötelezte a Legfelsőbb Bíróság. A pénz előteremtését célzó akciót a Facebookon kezdeményezte Váczi Imre, a Biszku-film levetítése előtt pár nappal. Kiss, az egykori egyetemi párttitkár ugyanazzal a logikával érvelt a törvény előtt, mint a közélettől régen visszavonult Biszku Béla, a korai Kádár-korszak véreskezűnek tartott belügyminisztere: csak véleményének adott hangot, amit a hatóságoknak nem volt kötelező megfogadniuk.
Az 1989-ben megalkotott választási rendszer és a parlamenti küszöb megemelése az akkor még befolyásos pártoknak, az SZDSZ-nek és az MDF-nek kedvezett, míg a kisebb, marginális formációknak szinte esélyt sem adott a parlamentbe jutásra. A „kiszorítósdi” évekkel később visszaütött: a két nagy rendszerváltó pártnak már esélye sem volt a parlamentbe jutni.
Örökzöld téma a közbeszédben a „cigánykérdés”, s nem volt ez másként a második világháború előtt és a Kádár-korszakban sem. Országos cigányrazziák, elkobzások, speciális kódolás – mi derül ki a levéltári iratokból?
Az Antall-kormány idején kísérletet tettek arra, hogy az MDF "alapító atyái" közül kiradírozzák Pozsgay Imrét. Ez történethamisítás volt. Mint ahogyan az is az volna, ha a mozgalom megszületését szeplőtelen fogantatásnak, a Hazafias Népfront főtitkárának bábáskodását pedig bámulatra méltó merészségnek tekintjük.
„Ez nem egy nekrológ!” „A felépülésről szóló részt hagyjuk el… nagyon farizeusnak hat.” „A bírálatról szóló rész rövidebb legyen, kicsit általánosabb.” Ilyesfajta észrevételekkel kommentálták a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) központi bizottságának (kb) tagjai 1989. május 8-án azt a levelet, melyet Grósz Károly főtitkár írt és olvasott fel. A párt elnökének, az „egészségi okból távol lévő” Kádár Jánosnak címzett elbocsátó üzenet megtárgyalására mintegy mellékesen, este fél kilenckor került sor.
A Világbank is vált. Például hitelezési módszereiben – s Magyarországot használja a kísérleti terepéül. - írta a HVG éppen húsz évvel ezelőtt. Olvassa el cikkeinket erről, illetve az MSZMP és a földosztás viszonyáról, s a parlament elnökének lemondásáról!
Az eddig nyolcezer oldalnyi, most előkerült pártirat alapjaiban változtathatja meg a Kádár-korszak jogszolgáltatásáról gondoltakat. Kiderült, hogy a pártközpont 1957 és 1988 között rendszeresen egyeztett a belügy és az igazságszolgáltatás vezetőivel. A hangsúly az egyedi ügyekről idővel átkerült ugyan a jogpolitikára, a Koordinációs Bizottság mégis végig olyan döntéseket hozott, amelyeket a „szocialista törvényesség” dicsőségére a végrehajtók ukáznak tekintettek.
Máig tartja magát az a legenda, hogy az egykori állampárt tagjait és funkcijait nem szervezte be az állambiztonság ügynöknek vagy informátornak. Valójában azonban a párttagok sem éltek rezervátumban. A hvg.hu által közölt lista ezt példázza, illetve azt bizonyítja, hogy a Szakértő ’90 által feltett ügynöklistáról „érdemtelenül” maradtak le az MSZMP-tagok.
