Van ötezer nyugdíjas, aki úgy döntött, átadja lakását egy cégnek, attól cserébe egyszeri pár millió forintot, aztán havonta 50-100 ezret kap haláláig. Most az állam bejelentkezett ezekért a nyugdíjasokért. De az állam évente ingyen is hozzájut durván háromezer személy vagyonához, ami ruhát, széket és megannyi apróságot is jelent - cégtulajdonon vagy ingatlanok kívül.
Töredékáron tudnak Magyarországon házat venni, hatalmas udvarral, szaunát, medencét építtetnek hozzá, a megélhetés is jóval könnyebb nálunk, mint odahaza. Nemcsak németek és osztrákok, hanem hollandok, finnek is szép számmal vásároltak - javarészt romos - házakat nálunk, szépen felújítják őket, onnan indulnak kirándulni. Közben a helyieknek munkát adnak, jótékonykodnak, integrálódnak a települések életébe. És mi hova megyünk majd, ha nyugdíjasok leszünk?
A magyarországi lakossági adózók harmada minimálbér, vagy ez alatti jövedelem után fizeti a személyi jövedelemadót. A nagy lábon, de papíron szerény körülmények között élő vállalkozók is bajban vannak. Az évtizedek óta ezen a jövedelmi szinten élők számára ugyanakkor majd a nyugdíjas évek sem hozzák el a megérdemelt pihenést, ugyanis egyre többen lesznek nyugdíjasok kevesebb szolgálati idővel, akik értelemszerűen kevesebb ellátásra is számíthatnak. A helyzet ráadásul riasztóan romlik, 2012-ben már a nyugdíjba vonultak ötöde a nyugdíjas létminimum szintje alatt kezdte idős éveit. Mit lehet tenni?
Azzal a gondolattal jobb, ha a fiatalok, de még a most negyvenesek is megbarátkoznak, hogy elég kevés nyugdíjra számíthat majd az államtól az, aki 20-30 év múlva nyugdíjba megy és nem volt akár csak átlagos bejelentett fizetése. Hihetetlen probléma lehet már 2040-re az időskori szegénység, erre valamit ki kell találni. Egy mindenkinek járó minimumnyugdíj segíthetne ezen. Gondolná, hogy a 40 ezer forintos alapnyugdíjnak már örülni kell? Az alapnyugdíj koncepciójában ugyanakkor komoly buktatók is vannak, de elvetni azért sem tanácsos, mert lehetne ezzel a minden bizonnyal erőteljesen jelentkező polarizálódást tompítani.
A miniszterelnök törvénnyel kényszerítené a felnőtteket, hogy gondoskodjanak idős szüleikről. Tévhit, hogy akik támogatásra szorulnak, azok a nyugdíjasok. Éppen a mai felnőtteket, gyerekeket kéne segíteni, mert ők már nagyon kevés nyugdíjat kapnak majd az államtól. És ezzel sokan tisztában vannak. De nem sokan tesznek ellene, sem a saját, sem a gyerekük érdekében. Ha minden nap félretesz a gyerekének 100 forintot, az multimilliomos lehet nyugdíjas korára.
Nyugaton megszokott dolog az, hogy a nyugdíjasok önkénteskednek. Parkot takarítanak, múzeumban órát adnak a látogatóknak, gyerekekre vigyáznak, és mindezt ingyen. Nálunk kevés ilyen példa van, de egy alapítvány már száznál is több nyugdíjast közvetít ki családokhoz, hogy segítsenek be, de lelkükre kötik, nem erőltethetik rá az akaratukat a választott családra. Egy budapesti iskolában pedig az ajánlkozó nyugdíjasok a rászorulóknak szentelnek külön figyelmet, nulla forintért cserébe. Az önkéntesek örülnek, hasznosnak érzik magukat, egy közösség tagjaként kivirulnak. Nem is gondolnák, mennyi hasznot hajtanak az önkéntes nyugdíjasok a társadalomnak.
Az nem kérdés, hogy választásokat nyerni a nyugdíjasokkal lehet, a szavazatvadászat pedig tendenciaszerűen áldozza fel a fiatalabbak és a jövő generációk érdekeit az idősebbek szavazataiért. Mit lehet tenni, hogy ne váljon kontrollálhatatlanná a folyamat? A nyugdíjkorhatár-emelés elkerülhetetlen, de kik lesznek a vesztesei, hogyan kerüljük el, hogy a társadalom szét-, az ország pedig leszakadjon, és hogyan éljük túl, hogy a képzettek elmennek innen? És hogy jön ide a romakérdés?
Nem kertelünk: nehéz jövő elé néz, ha 30-40 év múlva kell nyugdíjba mennie, és nem tesz félre tízezreket havonta. Jobb, ha már most megbarátkozik a gondolattal: az államtól olyan keveset fog kapni, hogy még akkor is összeszorított fogakkal kell küzdenie, ha egy-két lakás árát félre is teszi. Ha 100 ezer nettót vagy annál kevesebbet keres, és ebből nem tud félretenni havonta legalább 15 ezret, akkor kemény jövő vár önre. Ha valamivel több bért kap, akkor talán összeszedheti a szükséges pénzt, de most lakásra, családra ne nagyon költsön.
Össztársadalmi és politikai sunnyogás van, az állam lemondott 2-4 millió szegény emberről, nem tudjuk, ők hogyan kapnak nyugdíjat – mondja Holtzer Péter nyugdíjszakértő. 20-30 millió forintot félre kellene tennie annak nyugdíjas korára, aki nem akar alábbadni életszínvonalából, és el kell fogadni, hogy sokkal jobban magunkra leszünk utalva. A nyugdíjrendszernek a mai 35-50 évesek a legnagyobb vesztesei. Az pedig vicc, hogy igazából korrekt számaink sincsenek a ma és a jövő nyugdíjasairól. Mi lesz azzal a tömeggel, aki a rendszerváltáskor elveszítette munkáját, és azóta sincs nagyon neki? A Nyugdíj- és Időskor Kerekasztal (NYIKA) volt elnökével beszélgettünk.
Százezrek hagyták el pár év alatt Magyarországot. Ha viszont ők nem itthon dolgoznak, nem is itthon fizetnek adót és járulékot, amiből pedig a ma nyugdíjasainak járandóságát kellene fizetnie az államnak. Komoly baj is lehet ebből: már most pár heti nyugdíjjal rövidülünk meg. Főleg 25-50 ezer magasan kvalifikált ember hiányzik. Ám miközben a kivándorlás nem látszik csitulni, a magyar állam vakrepülést végez: csak most modellezik a pontos hatásokat.
Lényegesen kevesebb nyugdíjat kapnak a magyarországi nők, mint a férfiak, végül mégis több pénzt kapnak a rendszerből. Az egyenlőtlenség döntően a gyereknevelésre és a háztartási munkára vezethető vissza, meg persze a megélt évek számára. Többfajta kompenzáció létezik már most is a nyugdíjrendszerben, mellyel a nemek közötti különbségeket igyekeznek eltüntetni. Az azonban biztos, hogy a nőknek megteremtett, 40 év jogviszony utáni nyugdíjazás lehetősége időzített bombaként ketyeghet a rendszerben. A hvg.hu nyugdíjakról, nyugdíjasokról szóló cikksorozatának második része.
A nyugdíjasok választásokat döntenek el, kegyeikért nemcsak a politikusok versenyeznek, hanem a fejlett országokban komplett iparágak települnek az egyre gyarapodó nyugdíjas társadalmak igényeinek kiszolgálására. Arcpúderre és rulettre többet költenek az időskorúak, mint a fiatalok. De vehetnek olyan cipőt, amelynek a talpába helymeghatározót építettek be, a padló riasztja az orvost, ha valami szokatlan mozgást érzékel, és a gombokkal sem kell bíbelődniük a ruhán. A 2020-ra akár 2 milliárd főre is hízó csoportot szinte minden szektor kinézte magának, ráadásul az új technológiák is hamar beszivárognak a nyugdíjasok igényeire szabottan. De az átverős termékbemutatóknak is főként ők esnek áldozatul.
