Az emberi fantázia a színészek és a videojáték-tervezők munkájának is az alapja, vannak viszont, akiknek az életét nehezíti meg, hogy azt gondolják, a repülés, a magasság vagy a pókok veszélyt jelentenek számukra. Valóság és képzelet: három fantáziavadász portréja.
Már egy hét hónapos kisbaba is érzékeli a szimmetriát – állítja egy nemzetközi kutatócsoport.
Amikor álmodunk, sokszor zagyvaságnak tűnnek a néhol abszurd, máskor ijesztő jelenetek. Ha azonban a magunk számára megfejtjük, bölcsességet és segítséget nyújtanak a történetek.
Ugye milyen mogorva ember volt a nagypapa? Szerintem kifejezetten kedves volt és vicces. Ó, a nagypapa mindig nagyon ideges volt… Én így emlékszem, te úgy emlékszel, ezeknek látszólag közük sincs egymáshoz, pedig ugyanarról az emberről, helyszínről, eseményről beszélünk. De mi az igazság? Van egyáltalán olyan?
Ahogy telik az idő, a traumatikus élmény átdolgozódik. A gyerek minden fejlődési szakaszban más-más oldalról vizsgálja meg az abúzust, és mást ért meg belőle - mutat rá Galit Atlas pszichoanalitikus egy saját emléke kapcsán. Részlet az Érzelmi örökség című könyvből.
Megerősíteni a rosszat olykor jót jelent.
Természetes törekvés a karrierépítés rögös útján, hogy minél jobb színben tüntessük fel eddigi eredményeinket. A releváns szakmai referenciák, az igazolható sikerek képesek növelni a díjszabásunkat, a munkadíjunkat, a havi bérünket. Gyakori azonban, hogy már-már komikumba hajló önfényezésbe megy át a túlzott bizonygatás.
A serdülők nem a megszokott válaszokat hozzák, nyitottak és máshogy tekintenek a világra, mint a felnőttek. Éppen ezért izgalmas szakemberként együtt dolgozni velük – jelenti ki L. Stipkovits Erika a Mi, együtt című podcast-sorozat záró adásában.
Kutatás igazolta a népi bölcsességet.
Hatalmas előnyt jelent, ha a gyerekeink optimista világnézetű, belső kontrollos személyiségek. Ez az ún. erőperspektíva azonban nem egy szempillantás alatt alakul ki. Vegyük észre azokat a hétköznapi lehetőségeket, amikor fejleszthetjük gyerekeink erőperspektíváját. Részlet az Így neveld a lányodat, hogy elfogadja és szeresse önmagát című könyvből.
Úgy tűnik, a mélyebb okokról nem igazán esett szó ebben az amerikai kutatásban.
Sokaknak bizonyára ismerősek a teljesen eltérő politikai nézeteket képviselő rokonnal folytatott kínos beszélgetések, netán viták, sőt összeveszések. Miért történik mindez? Hogyan lehet elkerülni? És elkerüljük-e egyáltalán?
A társfüggés szomorú példája annak, miként él hazugságban az, aki függő, ám a gyógyító józanodással új esélyt kaphat. A társfüggők története megmutatja, hogyan vagyunk képesek lehasadni önmagunkról, mert a szembenézés a valósággal túl fájdalmas lenne.
Nem könnyű jó döntést hozni, ha ilyen sok a lehetőség.
Legtöbben szülőként nem látjuk magunkat bántalmazónak, de vajon biztos, hogy nem vagyunk azok? Hol húzódik a határ? És ha mégis annak bizonyulunk, mit tegyünk, hogyan kérjünk segítséget, hogy gyermekünk ne örökítse majd tovább a pusztító viselkedést?
A szülők feldolgozatlan traumáinak örökölt érzései esetenként fantomként, a kimondatlan és kimondhatatlan dolgok szellemeiként élnek tovább az érintett gyerekekben. Részlet Galit Atlas Érzelmi örökség című könyvéből.
Hogy optimista legyen? Hogy felnőtt korában bizalommal forduljon a külvilág és az emberek felé, de vigyázzon is magára? Legelőször saját magunkkal kell tisztában lennünk.
A pszichológus kutatókat mindig is foglalkoztatta, hogy az emberek a tudatos elmén túl is kapcsolatban állhatnak. A tömegkultúrával ellentétben a pszichológusok nem természetfeletti jelenségnek tudják be ezt a képességet, hanem egy alapvető dolognak: a tudattalannak. Részlet Galit Atlas Érzelmi örökség című könyvéből.
Ha kreatív emberekre gondolok, nemcsak kiváló alkotók jutnak eszembe, hanem azok is, akik rendkívüli kreativitásukról tettek tanúbizonyságot, hogy miképp enyhítsék szenvedésüket egy-egy szomorú eset, sőt tragédia után.
