Van, aki könnyen bízik másokban, és természetesnek éli meg a közelséget, míg más folyamatosan attól fél, hogy elhagyják, vagy éppen akkor kezd távolodni, amikor egy kapcsolat igazán közelivé válna. A kötődés alapjai már csecsemőkorban formálódnak, de vajon mennyire határozzák meg későbbi kapcsolatainkat? És lehet-e változtatni azon, ahogyan másokhoz kapcsolódunk? Megyeri Zsuzsanna pszichológus, családterapeuta írása.
Szilágyi Áron háromszoros olimpiai bajnokként nagyon korán megtapasztalta, milyen az, amikor a teljesítmény szinte összenő azzal, amit saját magáról gondol. Egy rosszul sikerült világbajnokság kellett ahhoz, hogy felismerje: veszélyes, ha egy kudarc ennyire mélyre tudja küldeni. Azóta sokat változott a sikerhez, az egészséghez és saját határaihoz való viszonya, és ma már az is foglalkoztatja, hogyan lehet hosszú távon magas szinten teljesíteni úgy, hogy közben ne sérüljünk bele. Ezzel az interjúval indul a Pulzus új sorozata, az Élet, Út, Interjú, amelyben Gyárfás Dorka ismert emberek életútján keresztül beszélget arról, hogyan változunk az idővel, és hogyan alakul közben az, amit önmagunkról és az életünkről gondolunk.
Amikor egy baba megszületik, még annyira fejletlen, hogy a világot egyszerű ingerek révén tapasztalja meg, amelyek az öt érzékszerven keresztül az alsó agyterületekbe jutnak. Szerkesztett részlet a Mi jár a kisbabám fejében? című könyvből.
Miért szorongunk ennyit egy olyan korban, amikor több információnk és több eszközünk van a kockázatok kezelésére, mint valaha? A bizonytalanságot nem tudjuk megszüntetni, mégis egyre több energiát fordítunk arra, hogy fejben előre megoldjuk a jövőt. Szvetelszky Zsuzsa szociológus egy svéd kutató gondolatai nyomán azt járja körül, hogyan lett a „mi van, ha?” korunk egyik alapélménye – és mi segíthet abban, hogy ne a lehetséges rossz forgatókönyvek irányítsák a mindennapjainkat.
A nők sokkal jobban megértik mások érzéseit, de ennek gyökere nem a biológiában keresendő. A képesség azonban lassan kötelezettséggé válik, jutalom nélkül.
Egy új munkahely első hetei gyakran nemcsak az új feladatokról szólnak, hanem arról is, hogy meg kell tanulnunk egy addig ismeretlen közeg írott és íratlan szabályait. Az alkalmazkodás azonban nem feltétlenül jelent belesimulást: akkor járunk jól, ha közben azt is megtaláljuk, hol tudjuk megőrizni a saját működésünket, és akár alakítani is a környezetünket. Bőhm Kornél kríziskommunikációs tanácsadó írása.
Sokan pontosan felismerik, milyen gyerekkori minták irányítják a viselkedésüket, mégis újra és újra ugyanúgy reagálnak. Egy elmaradt üzenetből könnyen lesz elhagyatottságérzés, a sértettségből támadás, a teljesítményvágyból pedig könyörtelen önkritika. Lóki Eszter pszichológus és sématerápiás konzultáns arról beszélt, hogyan lehet ezeket az automatikus működéseket felismerni és fokozatosan átírni.
Kimutatható egészségügyi előnyökkel jár, ha az ember észreveszi a hétköznapi kis csodákat – derül ki a témába vágó kutatásokból.
A diszkrimináció és az elszigeteltség a transz emberek lelki egészségét nem csak Magyarországon terheli: Európa-szerte előfordul, hogy az egészségügyi ellátásban a hozzájuk fordulók identitását próbálják megváltoztatni, összekeverve a kirekesztés következményeit azzal, hogy valaki transz. Hogyan élik meg a mindennapokat itthon a transznemű emberek? Hogyan lehet támogatást nyújtani anélkül, hogy identitásukat betegségként bélyegeznénk meg? A PULSE európai újságírói együttműködés riportja.
Elcsépelt kijelentésnek tűnik, mégis a párterapeuták a világon mindenütt egyetértenek abban, hogy a legtöbb párkapcsolati konfliktus és végső soron a válások nagy része is az elégtelen kommunikáció következménye. Dr. Belső Nóra pszichiáter írása.
Nők milliói gyászolják a meg nem született gyermeküket úgy, hogy közben magukat hibáztatják, és azt hiszik, valamit rosszul csináltak. A kutatások szerint a felismert terhességek jelentős része vetéléssel végződik, a korai terhességvesztések hátterében pedig gyakran olyan kromoszóma-rendellenességek állnak, amelyekre az anya nincs hatással. Miért övezi még mindig hallgatás a vetélést, hogyan válik a gyász láthatatlanná, és mi segíthet feloldani az érintetteket gyakran kínzó bűntudatot?
A pszichológiai biztonság egyre közismertebb fogalom. Ám miért is hasznos a mélyebb megismerése és megteremtése? Dr. Pallai Katalin vezetőképző és tanácsadó ajánlója a Pszichológiai biztonság a gyakorlatban című könyvhöz.
Míg Üzbegisztánban a 18–24 éves korosztály négyötöde úgy érzi, hogy jól van, addig a magyaroknak csak alig több mint negyede mondja ezt.
Liliána két fiát is elveszítette. A Singer Magdolna Felépülés a gyászból című kötetében olvasható vallomásában arról ír, miként tanulta meg, hogy csak akkor lehet elkezdeni a gyászmunkát, ha megvan az elfogadás. Szerkesztett részlet.
A haragot sokan olyan érzésnek tartják, amelyet jobb minél gyorsabban elnyomni. Pedig önmagában nem az a baj, hogy dühösek leszünk: sokkal inkább az számít, felismerjük-e, mi váltotta ki, és mit kezdünk vele. Dr. Knapek Éva klinikai szakpszichológussal arról beszélgettünk, mit jelezhet a harag, mi történik, ha rendszeresen háttérbe szorítjuk, és hogyan lehet úgy kifejezni, hogy ne romboljon bennünket vagy a kapcsolatainkat.
„Az én mantrám az, hogy ne azt kérdezd, miért van a függőség, hanem azt, hogy mi okozta a fájdalmat” – mondta Máté Gábor orvos, aki Bajzáth Sándor addiktológiai konzultánssal közösen olyan kérdéseket beszélt át, mint hogy ki számít függőnek, mikor csap át egy szenvedély addikcióba, és milyen hibákat követ el az ellátórendszer, illetve a család, amikor függőséggel kerül szembe. Magyarország a másfél millió alkoholbeteg országa, ahol a függőség problémája a társadalom felét érintheti hozzátartozói szinten.
Vannak álmok, amelyek reggelre eltűnnek, mások viszont napokig velünk maradnak. Különösen életfordulóknál – például felnőtté váláskor, nagy döntések vagy veszteségek idején – jelenhetnek meg olyan visszatérő vagy erőteljes álomképek, amelyek a saját belső konfliktusainkra is rávilágíthatnak. Hogyan lehet úgy figyelni az álmainkra, hogy ne jóslatot keressünk bennük, hanem önismereti kapaszkodót? Nógrádi Csilla klinikai szakpszichológus írása.
Az apaság sokáig inkább szerepként és kötelességként jelent meg, mint mindennapi gondoskodásként. Ma már egyre világosabb, hogy a gyerek számára nem pusztán az számít, hogy az apa jelen van-e, hanem az is, mennyire elérhető, mennyit törődik vele, és vállal-e valódi részt a mindennapokból. Takács Judit szociológus szerint ez nem veleszületett adottság: az apai gondoskodás tanulható, de sok múlik az önbizalmon, a partneri támogatáson és azon is, milyen mintákat és lehetőségeket kínál a környezet.
Van, aki újra és újra hasonló kapcsolatban találja magát: másik partner, mégis ismerős bizonytalanság, távolságtartás vagy bántás. Ilyenkor könnyű kizárólag rossz választásokról beszélni, pedig Tisza Kata interkulturális pszichológiai szakértő szerint a vonzalmainkba a legkorábbi kapcsolati tapasztalataink is beleszólhatnak. És néha éppen az tűnik furcsának, amitől valójában biztonságban lehetnénk.
Egyetlen nap választja el attól, hogy ugyanaz a páciens a rendszer szemében gyerekből felnőtté váljon. A diagnózisa, a tünetei és az önállósága azonban nem igazodik ehhez a dátumhoz. Prof. Dr. Balázs Judit gyermek- és ifjúságpszichiáterrel, Prof. Dr. Réthelyi János pszichiáterrel és Oravecz Lizanka autizmus- és ADHD-tapasztalati szakértővel azt jártuk körül, mi történik azokkal a fiatalokkal, akiknek továbbra is segítségre van szükségük, miközben át kell kerülniük egy teljesen más ellátási rendszerbe
