Két nagy presztízsű brit balettiskolában a beszámolók szerint mérgező légkör uralkodott, ami miatt sok tanuló étkezési zavarral és mentális problémákkal küzdött.
A kreatív energiáik jelentős százaléka arra megy el, hogy kitalálják, miként létezhessenek tovább, azért dolgoznak, hogy dolgozhassanak – mondja a kortárs táncegyüttest vezető koreográfus, aki szerint a független társulatokat sújtó drasztikus pénzelvonásokhoz szinte lehetetlen ennyire hirtelen adaptálódni. Ennek ellenére nem adják fel.
„Utoljára ilyet a fiamnál éreztem, amikor szegény meghalt, hogy mennyire szeretik őt, és mennyire körülveszik a rajongásukkal. Valami hasonlót éreztem most én is", mondta el a színész, aki hamarosan a színpadra is visszatér.
Az elmúlt években a kultúra legtöbbször politikai kontextusban jelent meg a hírekben. De ahogy egyre inkább a közéleti kérdések kerülnek a színpadra, annál kevesebb szó esik arról, mi történik a közönséget a művészektől elválasztó vasfüggöny mögött. A HVG új podcastjában pont ide utazunk: a Vasfüggönyben országszerte ismert alkotópárosokkal beszélgetünk minden második héten, kezdve színészektől, színházi rendezőktől és filmkészítőktől, zenészeken, írókon és képzőművészeken át egészen a művészetoktatókig, hogy megtudjuk, mit jelent a szabad és független művészet a mai Magyarországon. Az első részben Alföldi Róbert színész-rendező és Zsedényi Balázs, az Átrium egyik vezetője mesélt a független színházról.
Több mint százszor szerepelt IMA című szólóelőadásával Edinburghban, a Fringe fesztiválon a Recirquel, akik a fellépések után Montrealba és Dél-Koreába is meghívást kaptak. Ott voltunk mi is és többek közt azt is kiderítettük, hogy miért nem mindegy, mikor kezd el tapsolni a közönség.
A humorista szerint a társulat nemzeti kincs, így ő is csatlakozott az adománygyűjtéshez, ahogy Lilu is. "Nekem ezekben az időkben az is hazaszeretet, hogy támogatom őket", írta utóbbi.
Ukrán zászlóval fogadta Edinburghban, a Fringe fesztiválon a közönség a Kijevi Városi Balettet, amely pár napra akarta csak elhagyni Ukrajnát, de most azt se tudja, mikor mehet haza. "A művészet különösen fontossá válik ezekben a nehéz időkben" – vélik. Azt mondják, Magyarországra is szívesen jönnének fellépni.
A Nemzeti Színház igazgatója levélben utasította vissza a Nemzeti Színház Színikritikusok díjára való idei jelölését annak ellenére, hogy nem is ő maga, hanem tőle független művészek kaptak jelölést. A Színházi Kritikusok Céhe közölte, nem lehetséges visszavonni a jelölést.
„Minél nagyobb a kultúra támogatásának politikai áthatottsága, annál reménytelenebb az élénk, sokszínű, társadalmilag hasznos kulturális élet” – kommentálta az Örkény társulata az Átrium bezárásának hírét.
Kiderült-e, mi a célja az MCC-nek és az államnak a Librivel? Miért darálja be a Zeneakadémiát is a Csák-minisztérium? Hogyan vágta le az infúzióról is a színházat a kormány? Miért szégyen, ha a magyar filmek külföldi színekben versenyeznek? Bemehet-e Orbán Viktor Daniel Ek irodájába, hogy letiltassa Krúbi számait? Közéleti podcastunkban értelmeztük és összefoglaltuk az elmúlt hónapok kultúrharcos káoszát Magyarországon.
Őrsi Gergely lapunknak azt mondta: megérti az Átrium bezárására vonatkozó döntést, de a második kerületi önkormányzat határozott célja, hogy ne vesszen el az az érték, amit a színház teremtett.
Miután az évek óta támogatáshiánnyal küzdő Átrium színházat üzemeltető Kultúrbrigád bejelentette, egy utolsó évad után nem tudják tovább folytatni, az épület kezelői közölték: mindent megtesznek, hogy fennmaradjon a kulturális tér, akár az Átrium régebbi előadásait is játszva.
Egy éve már bejelentette a kormány által tendenciózusan alul- vagy semennyire sem támogatott Átrium, hogy fenntarthatatlan a működésük, ezért lehúzzák a rolót, de a közönség támogatása akkor még egy teljes évadot összehozott. Mára ez a fajta működés sem tartható fenn tovább: jövő nyáron végleg bezár a színház. A produkciós menedzser most azt mondja: a közönség feladata nem a színház eltartása, hanem a színházba járás.