#Tisza Párt

„A Fidesz egy aránylag jó politikusból tud egy rosszat csinálni, ilyen ez a rendszer” – választási riport a drogügyi kormánybiztos körzetéből

Furcsa kettősség érezhető Heves megye 2-es, gyöngyösi központú körzetében: rendszerváltó hangulat nincs, sokan nem akarják, hogy a Tisza győzzön, de elégedettnek sem mondják magukat a helyiek. Van, aki szerint a hatalmon lévők úgy sétálgatnak az elhanyagolt falusi utcákon, mintha a párizsi Champs-Élysées-n lennének. Magyar Péterék egy elismert szakembert, a Tisza-tavi Ökocentrum korábbi vezetőjét indítják. Legfőbb riválisa a térség erős embere, a drogügyi kormánybiztosként is dolgozó fideszes Horváth László. A körzet, amelynek kampányát egyszerre uralja a drog, a kormánypropaganda, a visontai erőmű sorsa, és ahol néhány pohár sör után hamar felkorbácsolódnak az indulatok.




Ha a Tisza nyerne, Sulyok Tamás simán megtrollkodhatja a kormányalakítást, és még törvényt sem sértene vele

Sem az Alaptörvény, sem más jogforrás nem szabályozza egyértelműen az államfő teendőit, akit csak az évtizedes szokásjog köt abban, kit kér fel kormányalakításra a választás után. Ez a folyamat megtrollkodható, sőt több kudarcos miniszterelnök-jelölés után a köztársasági elnök fel is oszlathatja az Országgyűlést, és kiírhat új választást. Ám az ilyen, jogilag szabályozatlan területen folytatott politikai „játék” kockázata óriási.





„Jó fej, csak kár, hogy fideszes” – riport az elvesztegetett lehetőségekkel teli Viharsarokból

Bezárt éttermekről, kávézókról, szórakozóhelyekről panaszkodnak a békési fiatalok, akik nem csak a szabadidejük eltöltéséhez nem találnak lehetőségeket, munkahelyek terén is hasonlót tapasztalnak. A tiszás jelölt az elvándorlás megállításával kampányol, a fideszes, egyébként a térségben főispánként ismert jelölt azonban nem lát ebben problémát, szerinte, aki családot alapítana és tanulni akar, annak ez mindenképp sikerülni fog Békéscsabán és környékén. A statisztikák azonban nem erről árulkodnak.










„Olyan dolgok derülnek ki, ami után egyre nehezebb hallgatni” – miért mernek egyre többen kiállni a rendszer ellen?

Hogyan változott a morális költsége a mostanában gyakori, arccal-névvel való kiállásoknak? Mitől függ, hogy mennyire érezzük ezeket hitelesnek? Mennyire radikalizálódtak valójában a magyar fiatalok, és beszélhetünk-e társadalmi szintű elégedetlenségről vagy épp szolidaritásról a választások előtti utolsó napokban? Gerő Márton szociológussal, az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociológiai Tanszékének és az az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársával beszélgettünk.