A német megszállók 1944-ben nagy örömmel, sőt, meglepetéssel fogadták Horthy megszállás utáni zsidópolitikáját: a kormányzó hosszú hónapokra félreállt, nem törődött a zsidókérdéssel, hagyta a vidéki zsidóságot deportálni.
A vita valójában arról szól, hogy a német megszállással eleve megpecsételődött-e a magyarországi zsidóság sorsa, vagy az akkori magyar vezetésnek lett volna-e lehetősége megmenteni a vidéki zsidóság jelentős részét? Varga osztja ez utóbbi álláspontot::a magyar közigazgatásban sokan lelkesen közreműködtek a vidék minél gyorsabb és teljesebb zsidótlanításában.
Kísértet járja be az országot, Horthy Miklós kísértete. Szobrot állítanának neki, teret, utcát, hidat neveznének el róla, megnyitották az egykori bunkerét, menye kerületi díszpolgárságot kapott, s a közszolgálati televízió is szükségét érezte, hogy két egymást követő napon műsorára tűzte Koltay Gábor egyoldalú, a kormányzó iránt elfogult Horthy-filmjét. Sebők János írása.
Karsai László alábbi cikkében vitatja Ungváry Krisztiánnak azt az állítását, hogy a németeknek 1944-ben fontosak lettek volna a munkába állítható magyar zsidók. Zsidótlanítani akarták Magyarországot, függetlenül katonai érdekeiktől, és ehhez minden segítséget megkaptak a Horthy-Sztójay kormánytól, állítja a neves történész.
