A személyi biztosítás akkor működik jól, ha egy esetleges támadást meg lehet előzni. Ehhez viszont óhatatlanul szükség van hatékony felderítő munkára, a megfelelő útvonal kiválasztására, a rizikós szorítópontok felderítésére és elkerülésére, alternatív útvonalak megtervezésére. Ellenséges területen megváltoznak a biztonsági munka szabályai, mindenki potenciális támadónak tekinthető. Ez fokozott figyelmet és állandó készenlétet jelent. Az itt alkalmazott szabályokkal mindenki tisztában van (például a konvojok utolsó kocsijára ki van írva, hogy koalíciós konvoj, 100 méternél jobban ne közelítsd meg); akik nem tartják be ezeket, nagyon veszélyes helyzetbe kerülhetnek. A Blackwater-ügyben is ezek játszhattak közre, vélte Behan Péter, aki hosszabb időt töltött Irakban, s a háborús övezetben üzletembereknek nyújtott személyi védelmet.
„Korábban a Külön-leges Szolgálatnál dolgoztam. Az állo-mányból távozókra igyekeznek lecsapni a biztonsági cégek. Így történt velem is, s kapva kaptam egy baráti invitáláson, ezt elfogadva, kollégám-mal, Zerkowitz Miklóssal együtt Irakban mentünk dolgozni. A munkát természetesen nem kaptuk volna meg megfelelő szakmai képzettség és nyelv-tudás nélkül. Az első körben két félévet húztunk le. Szemben a szolgálatnál végzett munkával, Irakban civilként, igaz, fegyverrel, biztonsági feladatokat láttunk el, háborús körülmények között”- magyarázza Behan Péter.
Hogy mik voltak ezek a feladatok? Terület őrzése, konvojok kísérése és személyi védelem biztosítása. „Irak után egy évet dolgoztam Haitin is, ahol a legtöbb emberrablás történik” - meséli Zerkowitz Miklós. „A fővárosban, Port-au-Prince-ben egy alkalommal a védett személy mindenképpen el akart menni a Pizza Hutba. Belementem, együtt elindultunk, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a közeli sikátorban három ember lökdös valakit. Első reakcióm az volt, hogy beavatkozom, de azután úgy döntöttem, hogy nem szabad megállnunk, tovább mentünk. Visszafelé aztán láttam, hogy egy ember fekszik mozdulatlanul a földön, halott volt.”
 © Stiller Ákos |
"A személyi védelem azt jelenti, hogy habozás nélkül kell meghozni a lehető legjobb döntést, és kiválasztani a hozzá tartozó taktikát. Néhány pillanat alatt kell felmérni, hogy valóban támadás fenyeget-e egy konvojt, vagy nem. A gyorsaság elengedhetetlen" - hangsúlyozza Behan Péter. Rögtön egy példával illusztrálja mondandóját. Amikor Irakban egy konvojt támadást ér, akkor nem a harc felvétele a lényeg, hanem mielőbb el kell tűnniük a helyszínről, a védett személy vagy személyek biztonsága érdekében.
A cikk folytatása (Oldaltörés)
© Stiller Ákos |
A gyors döntések mellett kitartó összpontosításra van szükség. Állandóan figyelni kell a páncélozott járművek kíséretében haladó konvoj útvonala mellett feltűnő gyalogosokra, a parkoló autókra, az út mellett elhelyezett tárgyakra, akik vagy amelyek potenciális veszélyt jelenthetnek. Gyanúsak a koccanásos balesetek is, ezeknek ürügyén a terroristák akár robbanthatnak is, vagy a beszorult kocsikat kézi fegyverekkel, RPG-kel támadhatják.
„Amennyiben valaki a figyelmeztetés ellenére nem tér le a konvoj útjából vagy nem áll meg, hogy elhaladhassanak a járművek, akkor nincs mese, lövéseket kell leadnunk. Amikor védett emberrel kell mozognunk, például a repülőtér és a belváros között, akkor arra mindig nappal kerül sor. A nagyobb szállítmányokat mozgató konvojokkal viszont inkább az éj leple alatt közlekedünk.”
| A védelem ára |
| Egy konvoj felállítása, illetve a szükséges fegyverek és a felszerelés beszerzése nem olcsó mulatság. Egy tizenöt fős személyi védelmet ellátó csoport négy páncélozott járművel kb. 200 millió forintba kerül. A páncélautók ára 150 ezer dollár darabonként, a híradástechnikai felszerelés közel 20 ezer dollár, és a cégnek számolnia kell a fegyverek - pisztoly és vállfegyver - beszerzésével is. A taktikai felszerelések, és kiegészítők (mellények, tárak, egészségügyi csomagok) ára személyenként háromezer dollár. |
A biztonsági cégek általában kétéves szerződést kötnek az alkalmazottaikkal, s ez idő alatt negyedévenként egy hónapot otthon lehet tölteni. Változó, ki meddig bírja a veszélyes terepen.
Behán szerint a biztonsági cégek bizalmatlanok a civil életből jöttek iránt, de még a francia idegenlégiós múlttal bírók is csak átképzés után kapnak személyvédelmi munkát. A különösen veszélyes helyeken végzett biztonsági munkához ugyanis nemcsak az kell, hogy valaki fizikailag felkészült legyen, hanem elengedhetetlen a megfelelő lőfegyveres múlt is. „A testőrképzés sem pótolja a kommandósoknál és más védelmi szolgálatoknál kapott kiképzést és a hosszú évek alatt megszerzett szakmai tapasztalatot. Egy normál katonai kiképzéssel rendelkező ember még nem alkalmas a védelmi szakma minden feladatának ellátására” - hangsúlyozza Behan.
Behan Pétert és társait nehezen fogadták be az amerikaiak. „A jég akkor tört meg náluk, amikor szembesültek azzal, hogy ugyanolyan kiképzést kaptunk, mint ők, sőt, a magyar speciális egységek náluk jóval több ejtőernyős ugrást hajtottak végre. Lövészetben pedig hazánk fiai a világelsők között vannak.”
A kockázattal járó veszélyes munkához mindkét testőr vonzódik, és az már csak hab a tortán, hogy ezzel jól keresnek, hiszen nem ritka a havi 20 ezer dolláros fizetés. Mivel Behan Péter Irakban megtalálta a számítását, úgy döntött, hogy saját céget alapít, és másoknak is segít munkához jutni.
„Sajnos, a Blackwater-ügy kipattanása azzal járt, hogy az Irakban működő cégek nagyon óvatosak lettek, s mostanában ott nem jutottunk megbízáshoz. Ám többek között Afganisztánban és Szomáliában továbbra is nagy a kereslet hozzánk hasonló biztonsági emberek iránt. Szomáliában - ahol már évek óta gyakorlatilag nincs államigazgatás - sorozatosan lopják a segélyeket, ezért az ENSZ-től érkező szállítmányokat fegyveres erővel kell biztosítani. De még Uruguayból is kapunk felkéréseket; ott elsősorban a helyi biztonsági embereket kellene kiképeznünk - tájékoztat terveiről Behán Péter.
