© Dripnet |
Itt van például sokunk kedvence, a dinnye, amitől annak idején Lőrinc napján illett elbúcsúzni. Most még javában vírit a piacokon, importált egyedei pedig esztendőn át kelletik magukat. Az édes dinnyék is az indákkal földön kúszó növények közé tartoznak, mint az uborkafélék és a tökök. Ismert változatainak száma, ha hiszik, ha nem több ezer.
Az eredetileg Ázsiából vagy Afrikából származó sárgadinnyét Kínában már legalább háromezer éve termesztik. A korai fajták jóval keskenyebbek voltak, az uborkához hasonló ízzel, ezért nyersen nem is fogyasztották őket. A nemesítőknek köszönhetően a változatok mind édesebbek lettek, melyek közül néhányat a mórok magukkal vittek spanyol földre, majd onnan később Itáliába. Az Újvilágba a gyümölcs Kolombusz Kristóffal került. Emberei dinnyeevés közben a magokat a földre dobálták, s úgy tűnt jó talajra érkeztek.
A sárgadinnyéknek nyári és téli változatai is elterjedtek. A nyári dinnyék keresztvonalkázott héjukról ismerszenek meg, melyek barna hálómintát viselnek a bőrükön. Legismertebb változatai a Kantalup, a Charentais, a Galia, az Ogen, az ananász vagy Khobb, illetve a pézsmadinnye.
A finom halvány húsú téli dinnyék lehetnek sima, finoman ráncoltak, sápadtak vagy ragyogó héjúak. Ebbe a csoportba tartoznak a Casaba, a Crenshw, a Mézharmat, az arany héjú Ein d’Or vagy a sötétzöld bőréről találóan varangybőrnek keresztelt Piel de Sapo. A dinnyék víztartalma igen magas, ezért viszonylag kevés kalóriát tartalmaznak, száz grammjukból, alig harminc kilokalória nyerhető. A Hollywoodi sztárok körében is felröppent dinnyediéta hatásos lehet, ha a többi ételre is odafigyelünk.
Méretéhez képest nehéznek tűnő, kellemes illatú dinnyét válasszunk vásárlás során. A pézsmaillat a túlérettség jele. Gyengéden nyomjuk meg a héj szár környéki részét, ha kissé puha, a dinnye megfelelő állapotú. A dinnyék szobahőmérsékleten utóérlelhetők, az érett példányokat érdemesebb hűtőben tárolni. Ebben az esetben a gyümölcsöt csomagoljuk fóliába, mert az illatát könnyen átveszik más élelmiszerek is.
A dinnye húsából vágott golyócskák vagy kockák cukros lében lefagyasztva akár három hónapig is tárolhatók. A zamatos dinnyék önmagukban, vagy gyümölcs saláták részeként a legfinomabbak, a héjukból pedig ötletes és mutatós „tál” formálható. Szalámival vagy pármai sonkával érdekes és egzotikus ízharmóniát kapunk. A kisebb méretű sárgadinnyék belsejét gyümölcskrémmel vagy fagylalttal is tölthetjük.
| Tipp Dinnye fetasajttal | |
|
Uborkával keverve, citromlével, citromos sóval frissítő saláta készülhet belőle. Könnyű krémsajttal vagy joghurttal szintén ízletes. Gyömbérdarabokkal fűszerezve pedig nagyszerű lekvár készíthető belőle. S hogy ne vesszen kárba a magja sem, szárítva, fűszerezve, sütőbe megsütve remek rágcsálnivalót kaphatunk.
A sárgadinnyék bátyjának mondható görög dinnyék tömege esetenként elérheti a tizenkét kilogrammot is. Kemény zöld vagy csíkozott héjuk, vörös belsőjük és fekete magjuk mindenki számára ismerős. Ennek a gyümölcsnek még nagyobb a víztartalma, de ízét sokan nem tartják különösebben izgalmasnak. Bár egyes források hazájukat Indiában vélik, eredeti élőhelyük Afrikában keresendő.
Annak ellenére, hogy már az ősi egyiptomiak is fogyasztották, Európában csak a 13. században vált ismertté. A kisebb méretű változatok között találjuk a Cukorbaba, a Tigris és az Arany görögdinnyéket.
A kiváló szomjoltó görögdinnyét legtöbbször szeletekre vágva, magában vagy gyümölcs salátákban tálalják. A gyümölcsből egy kis citrommal sorbet is készíthető. Némely afrikai országban az éretlen példányokat zöldségként kezelik. Héja pácolható, savanyítható, sőt még kandírozható is.
