K. Attila tizennégy éves korától naponta két literrel megivott abból a házitejből, amit előzőleg rendszerint a falubéli kistermelőtől vásárolt. A tejet fogyasztás előtt felforralta és lehűtötte; egy idő után már víz helyett is azt itta, mígnem tejfüggővé vált. Elmondása szerint nemcsak szerette az ital ízét, de ennek tulajdonította kikezdhetetlen immunrendszerét is. Egyedül az zavarta, hogy nagyon izzad, felesége pedig arra panaszkodott, hiába mossa magas hőfokon férje ruháit, nem tűnnek el az izzadságfoltok. Élelmiszermérnök barátja tanácsára próbaképpen pár hétig felfüggesztette a tejivást, egy hét után megszűntek az izzadásos tünetei.
Ha kíváncsi a cikk folytatására, kattintson!
