Jól áll neki a halál. Marilyn Monroe-t ötven éve állítólag egy telefonkagylóval a kezében találták meg, szerencsére a lesifotósok csak akkor értek oda házához, amikor már le volt takarva, így úgy maradt meg a világ emlékezetében, ahogy illik: fellibbenő szoknyával a Hét év vágyódásból, vagy az 1953-as Playboy kiteregetős fényképéről piros bársonyon pihegve.

Aztán van egy csomó csókdobálós pillanatkép, sőt nyelvkinyújtós is. A földön fetrengve is szerette, ha fotózzák, de pár éve előkerült egy sorozat, amelyen befáslizott lábbal ül a medence szélén. Monroe meghalt, és az a szerencse, hogy 36 éves volt. Makulátlanságán nem fogott még szarkaláb, de arcát sem torzították el azok a szépészeti beavatkozások, melyek az idősödő dívák profilján megjelenve elszomorítóan hatnak. De hogy boldog volt-e testével? A fotók tanúsága szerint igen, az életrajzok pedig leginkább a lelki problémáira fektetik a hangsúlyt: depresszív, alvászavarokkal küzdő, színészi tehetséget nélkülöző nő, aki mégis pár évvel debütálása után mégis világhírnévre tudott szert tenni.

Állítólag 12 abortusza is lehetett, de a boncolás során nem fedeztek fel erre utaló torzulásokat bensejében. Állítólag meg volt neki mindkét Kennedy, de a rossz nyelvek minden egyes férfival összeboronálják, aki közelébe került. Ezt tudjuk be a szexszimbólumsága velejárójának.
Egy weboldalon megtudhatunk róla olyan triviákat is, melyek igen mulattatóak, bár hitelességében nem vagyunk biztosak. Ezek szerint 38-39-es lába volt, szerette az állatokat, mert azok nem mondták neki, hogy „fogd be”, számos díja közül volt egy Hál’istennek-díj, hogy abban az évben nem készített filmet (1958), az amerikai katonák viszont őt szerették volna leginkább látni karácsonyi ellátmányukban 1951-ben.

Vajon, hogy állt volna neki az élet tíz vagy húsz évvel később?