Azonosak a kisbaba és a kismajmok gesztusai

A Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i karának (UCLA) pszichológusai egy csimpánz- és egy bonobóbébiről - mindkettő az ember legközelebbi rokona -, valamint egy kislányról készült videofelvételeket elemeztek. "Feltűnően hasonlítottak az embergyermek és a majomkölykök kézmozdulatai és azok funkciója" -, mondta a tanulmány egyik szerzője, Patricia Greenfeld. Az eredmények az amerikai Frontiers in Psychology szaklapban jelentek meg.Figyelemre méltó, hogy mindhárom résztvevő gesztusai túlnyomóan a kommunikációt szolgálják: szemkontaktus, bizonyos hangok, valamint az a látható igyekezet, hogy választ kapjanak. Mind az embergyerek, mind a majmok gesztusait egy vagy több is kísérte ezen jelek közül.A kislányt 11-től 18 hónapos koráig, hét hónapon át, a majombébiket 12-től 26 hónapos korukig, 14 hónapon át vizsgálták. Minden hónapban mindhárom résztvevőről egy-egy órás filmfelvételt értékeltek ki. Az állatok egy atlantai kutatóközpontban éltek, a kislány a szüleivel és bátyjaival. A majmok gesztusokkal, hangokkal és képi szimbólumokkal tanulták a kommunikációt, a gyermekhez normálisan beszéltek. A vizsgálat első felében mind a kislány, mind az állatok főként gesztusokkal kommunikáltak. Az időszak második felében - az állatok esetében hét hónap elteltével - a majmok egyre gyakrabban használtak képi szimbólumokat, míg a gyermek 15-18 hónaposan már főként szavakkal fejezte ki magát.A kislány tehát rövidebb idő alatt tért át a gesztusokról a beszédre, az állatok ellenben továbbra is elsősorban mozdulatokkal kommunikáltak. "Ez volt az emberi beszédfejlődés egy jellegzetes útjának első bizonyítéka" - állította Greenfeld. A gesztusokkal párhuzamosan a hangos kommunikáció is fejlődött. "A gyermek gesztusainak többségét hangok is kísérték, a majmoknál ez ritkán fordult elő" - tette hozzá a kutató. Ez arra utal, hogy a gesztusok és hangok összekapcsolásának képessége fontos feltétele a beszéd kialakulásának. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az ember a gesztusok és szimbólumok nyelvét a főemlősökkel közös ősétől örökölte, mely körülbelül hatmillió évvel ezelőtt élt. A vizsgálatban tapasztalt különbség azt sugallja, hogy a kommunikációs szándék több úton, hanggal és gesztusokkal való együttes kifejezése megerősödhetett, miután az emberi fejlődés új utakra lépett.