Kezdjük a mesékkel

Az egyik legenda szerint egy etióp férfi néhány egy madáron vette észre, hogy mennyire mozgékony. Megpróbálta tehát megfejteni ennek titkát, és elkezdte kipróbálni a különböző gyümölcsöket – így akadt rá végül a kávéra. A kávé felfedezését azonba egy sejk Omar nevű szolgájához is köthetjük. Ő arról volt híres, hogy képes volt betegségeket imával gyógyítani, ám valamiért végül mégis a sivatagba űzték, ahol ráfanyalodott az ott talált furcsa bogyókra. Mivel azok túl keserűek voltak, megsütötte őket, amitől viszont túl kemények lettek, így inkább megfőzte a termést. A végeredmény egy barna ital lett, amit Omar elfogyasztott, és visszanyerte energiáját. A varázslatot akkora csodálat ötvözte, hogy Omart végül visszahívták a birodalomba, sőt szentté is avatták.

AFP / Jewel Samad

A másik mesés változat egy Kaldi nevű etióp pásztorhoz köthető, aki munkavégzés közben vette észre, hogy az élénkvörös bogyók elrágcsálása után mennyire felfrissül. A bogyókat elvitte egy közeli kolostorba, ahol az egyik szerzetest olyannyira nem érdekelte a termés, hogy azt inkább beledobta a tűzbe. A megpörkölődött ajándék olyan erős aromát árasztott, hogy a többi szerzetes kinyomozta, honnan jön az illat, mikor pedig megtalálták a kávészemeket, megfőzték azokat, elkészítve a világ első csésze kávéját. Gyorsan bele is szerettek, hiszen hirtelen sokkal könnyebb volt végigimádkozni az éjszakát.

De vissza a történelemhez!

A kávé hazája Etiópia, ám az első biztos bizonyíték a kávé termesztésére és fogyasztására a XV. századi Jemenbe mutat, ahol feltehetőleg már 1100 körül megszülettek az első kávéültetvények. Innen gyorsan terjedt tovább a kávékultúra. A növény hamar Mekkába jutott, a városban nemsokára meg is nyíltak az első, Kaveh Kanes-nak nevezett kávéházak, ahol először a vallás, később pedig az információcsere játszott fontos szerepet. A kávé következő célpontjai Egyiptom, illetve az Ottomán Birodalom voltak.

Wikimedia Commons

Nem kell sokat várni arra sem, hogy a kávé bajba kerüljön. Mekkában egy kormányzó tiltotta be az italt, félve a kávéházakban folyó politizálás által keltett esetleges lázadástól. Konstantinápolyban ezek után ki is tört az első lázadás, melynek végül Kairó szultánja vetett véget: kijelentette, hogy a kávé szent - a kormányzónak pedig fejét vette.

Európa örül a kávénak, más nem örül Európának

Az első kávéval megrakott hajó 1570-ben futott be Velence kikötőjébe. Ezután az afrikaiak gyorsan törvénybe is iktatták, hogy csak a kifőzött, ezáltal földművelésre használhatatlan magvakat lehet Európába szállítani, nehogy a "fehér nép" elkezdjen még ezzel is kereskedni. Ám a kávé terjedését nem lehetett megállítani.

1607-ben John Smith kapitány volt az egyik első telepes, aki kávét vitt az új kontinensre, ugyanakkor ebben az évben a holland kereskedő, Pieter Van Dan Broeck is megízlelte a kávét Mokkában. El is csent egy csemetét, ami jól érezte magát az egyik amszterdami üvegházban, alig várva, hogy új cserjék szülessenek belőle.

Wikipedia

1645-ben megnyílt aztán az első európai kávéház Velencében, és 1683-ra már az osztrák vidékeken is híre ment a bűvös italnak.

Mikor a török csapatok immár másodszorra vették körbe Bécsnek büszke várát, az osztrákoknak Ganz Georg Kolschitzky, egy lengyel férfi segített, aki kihasználva török nyelvtudását, az ellenség táborába besurranva rengeteg fontos hadi információt gyűjtött. Ezek segítségével olyan támadásba tudtak lendülni a hazai katonák, hogy a törökök végül minden hátrahagytak a nagy menekülésben – köztük néhány zsák különös babfélét is, melyekkel egyedül Franz foglalkozott. A hőssé avanzsált fiatalember hamarosan meg is nyitotta első kávéházát Bécsben, ahol - hogy az üzlet jobban menjen -, tejjel és cukorral ízesítette a főzetet. A franciák egyébként ekkor a kávét már csokoládéval árulták – ott egy idő után inkább luxustermékké vált.

Beindul az üzlet

Hamarosan menthetetlenül elindult a kereskedelem is. 1658-ban a holland Kelet-indiai Társaság kiűzte a portugálokat Sri Lankából, hogy így biztosítsák egyeduralmukat a fahéj-piacon. A fahéjültetvényeken felül viszont elfoglaltak néhány kávéültetvényt is – a hollandok egyre közelebb kerültek a tűzhöz.

Két évtizeddel később Gabriel Mathieu de Clieu francia tengerész XIV. Lajos botanikus kertjéből lopja el a csemetét, amit hosszú, kalóztámadással is bonyolított hajóúton juttatott el Indiába, ahol 51 év múlva már 19 millió kávéfa nőtt – mind ebből a csemetéből, a franciák óriási örömére.

Wikimedia Commons

A brazilok sem egyszerűen szerezték meg az ültetvényhez szükséges cserjéket. Az ország kormányzója egy Francisco de Mello Palheta nevű férfit küldött Francia Guineába, hogy szerezzen néhány darabot, ám az ottaniaknak eszük ágába sem volt adni az értékes növényből. A francia kormányzó feleségének viszont igencsak megtetszett Francisco, és búcsúzáskor egy óriási csokor virágot adott neki – benne éppen annyi csemetével, amivel milliós üzlet indulhatott el.

Amerikában a kávétermesztés komolyabban a karibi Matinique-ben kezdődött el 1720 körül, ahonnan kávékultúra továbbterjedt Haitibe, Mexikóba és más szigetekre. Bár Európában a hollandok voltak a nyerők kávéban, a Szent-Dominik szigetekei francia gyarmatok 1788-ra a világ kávétermelésének felét adták.

1852-re a világ legnagyobb kávé termelője Brazília lett – több kávét termeltek itt, mint a világ többi részén összesen. Az egyensúly 1950-ben bomlott meg, miután a piacon egyre nagyobb szerepet kapott Kolumbia, Etiópia és Vietnam, mely 1999-re a második legnagyobb piaci szereplő lett. A kávé máig fontos export termék – rögtön a második legfontosabb a kőolaj után.

Új gépek, új porok

Közben persze a kávéfőzés is fejlődött. 1818-ban megszületett az első kotyogós, négy év múlva az első presszógép. 1871-ben megjelent az amerikai piacon az Arbuckle Ariosa, az első tömeggyártású, papírba csomagolt kávé. 1900-ban Satroi Kato japán-amerikai kutató a Pan-Amerikai Világkiállításon mutatta be a világ első instant kávéját – bár a termékre már 1853-ben voltak kísérletek: a polgárháború idején sütemény formájában adták a kávét a katonáknak.

Flickr / Creative Commons / Wesley Fryer

1906-ban George Washington (nem az elnök) kezdett bele az instant kávé tömeggyártásába, mely Red-E Coffee néven került piacra. A háborúban a katonák között gyorsan terjedt a kényelmes ital, a port „Egy kanál George-nak” neveztek.

1938-ban Brazíliában már olyannyira sok kávé termelődött, hogy megoldást kellett találni arra, mit is kezdjenek a rengeteg plusszal. Max Morgenthaler kávéguru feladata az volt, hogy találjon egy módszert, amivel a kávé elkészítéséhez csupán vizet kelljen adni, ám természetes zamatát ne veszítse el. Hét év után megszületett a fagyasztott, szárított kávé.

A kávé következő fordulópontja 2010 volt, mikor is rohamosan terjedtek el a kávékapszulák, melyek mögött ekkora azért hosszú út állt, hiszen Eric Favre már 1976-ban kísérletezett kifejlesztésével. A hangos siker miatt a kapszulás kávé máig komoly iramban válik mind népszerűbbé az otthonokban és az irodaházakban, igaz, elegendő piacot hagyva azért az instant kávéknak és a klasszikus kávéházaknak is, melyeket azért ugyancsak megérint a XXI. század bio- és ökomániája.