Évtizedek óta hallgatják a korholást azok, akik nem szoktak reggelizni: a kihagyott étkezés emésztési, szív- és érrendszeri, sőt pszichológiai és mindenféle más bajokhoz vezet. Még az elhízást is a reggelizés elhanyagolására fogta számos kutatás.

Most azonban fellélegezhetnek: ezeknek a tanulományoknak az utólagos értékelése számos hiányosságot és elfogultságot tárt fel. Erről a New York Timesban számol be Aaron E. Carroll, az Indianai Egyetem orvosprofesszora. A szövegek sokszor tudománytalan megfogalmazásokkal operáltak, és általában elmondható, hogy a szerzőik elfogultsága teten érhető bennük.

Más kutatások nehezen magyarázható ellentmondásokat fedeztek fel. Például amikor a notórius nem reggelizőket rávették, hogy egyenek, illetve a reggelihez szokott alanyoktól megvonták a korai étkezést, ettől nem változott a súlyuk; egy másik kísérletben pedig mindkét csoportban fogyás történt.

Számos reggelizéspárti kutatást élelmiszergyártók támogattak. A Kellogg müzligyár által finanszírozott tanulmányból például az derül ki - csodák csodájára! -, hogy a gabonapelyhek fogyasztása reggelire előnyös és egészséges.

Vannak kutatások, amelyek arra jutottak, hogy a gyerekek iskolai teljesítményét is előnyösen befolyásolja a reggelizés. Csakhogy ezek mindig az iskolai étkezés hatásait vizsgálják, és itt sajnos az is szerepet játszik, hogy sok gyerek egyszerűen nem kap eleget enni otthon. Tehát nem a reggeli, hanem a puszta tápanyagbevitel felelős a javuló eredményekért.

A lényeg – vonja le a következtetést a New York Times szerzője –, hogy nem kell túl komolyan venni a reggelizést. Aki éhes ilyenkor, az egyen nyugodtan, de felesleges bűntudatot érezni, ha valaki nem kívánja a reggelit.