A 13. századbeli Chorglöckl a bécsi Stephansdom legöregebb és legkisebb harangja.  Konrad von München harangöntő mesternek tulajdonítják a művet, amely az 1276-os bécsi tűzvész utáni években került a bécsi Stephansdom északi tornyába, és szolgált egészen 1942. március 16-ig.  Ekkor azonban be kellett szolgáltatni, hogy a náci hadiipar fegyvert gyárthasson belőle. De ezúttal az öregkor előnnyé vált. Ugyanis a harangokat a koruk szerinti sorrendben használták fel, a középkorból származó Chorglöckl olyan hátra sorolódott, hogy végülis elkerülte a beolvasztást. 1946-ban visszavitték a Stephansdomba. Igaz, csak úgy letették a székesegyház legismertebb harangja, a Pummerin lábához, ahol azóta némán álldogált, mert a harangnyelvnek nyoma veszett.

Legalábbis a legutóbbi időkig nem találták. Nemrégiben azonban az északi torony harangfülkéjének egy falréséből előkerült a csaknem 800 éves Chorglöckl harangnyelv.

Így Markus Landerer, a templom zenekarának és kórusának vezetője végre megvalósíthatta álmát, aki még a 40. születésnapjára is inkább adományokat kért a barátaitól ajándék helyett, hogy újra megszólaltathassa a Stephansdom legkisebb harangját. A 62 centiméter átmérőjű, 212 kilós Chorglöcklnek ugyanis – főleg a korához és a történetéhez képest – különösen tiszta a hangja, és gyönyörű a visszhangja.

Copyright:UnserStephansdom

A harangot a böjti időszak kezdetekor helyezték vissza az eredeti helyére, és   április 16-án, húsvétvasárnap szólal meg újra az ünnepi szentmise alkalmából. Innentől kezdve minden szombaton és vasárnap, 16:50-kor lesz hallható.