Kidobatta a fűzőt a nőkkel, kollekcióival kiemelte természetes idomaikat a világ első divatdiktátora, akit különös kapcsolat fűzött a nála 12 évvel idősebb, Szecesszió-alapító Gustav Klimthez.
„Jöjjön Emilie” – mondta Gustav Klimt 1918. január 11-én, miután otthonában elszenvedte agyvérzését, amelybe alig négy hét múlva, 55 esztendősen belehalt. Nincs még egy modern képzőművész – beleértve Dalít, Picassót, Warholt –, akit oly mértékig aknázott volna ki a tömegmédia és a reklámipar, mint a női erotika terén különösen érzékeny osztrák festő- és rajzművészt. Az 1897-ben Bécsben szárba szökött művészeti egyesület és mozgalom, a Szecesszió élére állt alkotó csenevész tényanyagból, viszont annál több másodkézből származó információból, színes mendemondákból összeeszkábált életrajzainak legtöbbet tárgyalt fejezete 27 évig tartó, rejtélyes kapcsolata Emilie Flögével. A fehérnép iránt „törökös ízléssel bíró”, megrögzött nőfaló mítoszát dagasztja tovább a nemrégiben magyarul megjelent Klimt múzsája – Az első divatdiktátor, Emilie Flöge élettörténete című könyv is. A német Margret Greiner 2014-es, képzelet szülte elemekkel gazdagon átszőtt kötetének egyszerre sajátja a giccsben pácolt courths-mahleri hangütés és a népszerű, nívós ismeretterjesztés.
A korán elhunyt festőművész öccse, Ernst révén a Flöge családdal rokoni és szoros baráti kapcsolatba került Gustav Klimt két portrét festett Emilie Flögéről. Az 1891-es művön a 17 éves lány látható profilból, szűzies fehér ruhában, a másik, a közel ember nagyságú, egész alakos olajfestmény pedig 1902-ben készült. Emellett jó néhány szakértő állítja, hogy a bécsi jugendstil szimbólumának is tekintett A csókon a mester önmagát örökítette meg nála 12 évvel ifjabb és fél fejjel magasabb hölgyével. Amikor Klimt legismertebb munkáját először tárták a nagyérdemű elé a Szecesszió seregszemléjén, a kurátorként általa megnyitott, 1908-as bécsi Kunstschaun, már négy éve működött a Flöge nővérek szalonja a híres kávézóval azonos nevű Casa Piccola lakó- és üzletház első emeletén.
A gazdag vevőkörre építő üzletet a Mariahilfer Strasse 1/B szám alatt a jómódban felnőtt Flöge lányok az apjuk, Hermann Flöge esztergályosmester és külhonban is jegyzett tajtékpipa-készítő utáni örökségből hozták létre. Az alapításkor az üzletvezető Pauline 37 éves, hajadon; öt évvel fiatalabb testvérével, Ernst Klimt özvegyével, az egy lánygyermeket nevelő Helenével, korábban már saját ruhakészítő tanműhelyt vitt. A művészeti vezető, Emilie 29 esztendős. Mindhárman édesanyjukkal éltek, egy emeleten az exkluzív üzlettel, drága biedermeier lakóhelyiségekben. Klimt élete végéig az odaadó, neuraszténiás anyjával és két, érte féktelenül rajongó húgával lakott együtt; mégis Flögét nevezik élettársának.
A szalon létrejötte, működése nem függetleníthető a Szecessziótól, sem a Klimt, Josef Hoffmann, Koloman Moser és Carl Moll által 1903-ban gründolt Bécsi Műhelytől (Wiener Werkstätte), amely 1932-ben ment csődbe, fölemésztve két mecénás, Fritz Wärndorf és Otto Primavesi hatalmas vagyonát. „A művészet hassa át az élet minden területét” – ez volt a Műhely mottója. A parvenü túlkapásokba is torkolló alkotóműhelyben az eszmei vezér Hoffmann tervezte a bécsi elit házait, Moser felelt a lakberendezésért, Klimt festette (főleg) a feleségek portréit. A Műhely egyetlen nőtagja, Flöge képviselte a divatot 1907-ig, majd 1911-től önálló divatrészleget hívtak életre.
A nővérek fekete-fehér jugendstil szalonját a hosszabb üldögélésre alkalmatlan Mackintosh székekkel a Bécsi Műhely alkotta, kivált nóvumként hatottak a falnyi méretű, állítható tükrös próbafülkék. A bejárat fölötti mozaikfeliratot és a cég levélpapírjait Klimt tervezte. Fénykorában a Flöge-szalon esetenként nyolcvan varrónőt is foglalkoztatott a két szabásznő mellett. Flöge a művészbarátai, bohém szövetségesei mércéjével is roppant radikális volt, noha ízléséhez képest „kompromisszumruhákat” kreált a bécsi új elit „félig szabad” nőinek.
Az üzletasszonyként is ügyes Flöge haute couturiere-i tevékenysége nem választható el az emancipációs folyamattól, a nőmozgalomtól, a szexuális felszabadultságtól, a spontán nemiség újszerű ábrázolásától. A nők – noha korlátokkal – már felsőfokú tanulmányokat folytathattak, de csak férjük engedélyével gyakorolhattak szakmát, és tőlük anyagi függőségben voltak. Mindezek társadalmi hátterében a világvárossá lett Bécs nagypolgárságának öntudatossá válása, ízlésformálódása állt, különös tekintettel az újsütetű zsidó elitre s az új pénzarisztokráciának a kulturális és gazdasági életben játszott „oroszlánszerepére”.
A francia fővárosban három textilkereskedőnél állandó kuncsaft Emilie Flögének a Klimt-festményeken is látható „reformruháit” a párizsi divatházát 1903-ban megnyitó Paul Poiret tarka keleti kelmékből készült, derékvonal nélküli, hosszan omló köntösei ihlették. Poiret szabadította meg a kiváltságos nőket a fűzőtől, majd tervezett nekik nadrágkosztümöt. Flöge dekoltázs nélküli, magasan záródó, „kutyanyakörves”, denevérujjas tunikája nem szorította a testet, nem jelezte az idomokat, és nem korrigálta a természetes adottságokat. A női testet S vonallá görbítő fűzővel együtt eltűntek az alsószoknyák, a párnák, a kaptárszerű merevítések a mellről és a farról.
A láncokkal, kitűzőkkel díszített, dús berakású „antikényszerzubbonyok” netovábbja a denevérruha volt. Poiret orientalista vonzódásával ellentétben Flögére Cseh-, Morva-, Magyar-, Horvátország, Szlovákia népi textilremeklései hatottak; ő ugyanakkora szenvedéllyel gyűjtötte ezeket, mint Klimt az ázsiai műtárgyakat. A ruhaterveket nagy valószínűséggel Flöge és Klimt közösen ötlötték ki, mindössze egy ruhadarabot eredeztetnek a képzőművésztől, aki számos fényképet készített a kreációit viselő Flögéről az Atterseenél, mely több mint két évtizedig szolgált közös családi nyaralásaik bukolikus helyszínéül.
Az első világháborút nem érezte meg a Flöge nővérek üzlete, az ezen sokat kereső gyárosok között bőven akadtak módos megrendelők. A szalon Hitler hatalomra kerülésekor indult el a lejtőn; az 1938-as bezárást sem Pauline, sem Helene nem érte meg. Klimt végrendeletében a húgait – Herminát és az ideggyenge Klarát –, valamint Emilie Flögét jelölte meg örökösének. Flöge – akihez Klimt összes írásos dokumentuma is került – az egymásnak küldött leveleiket megsemmisítette, ám fennmaradt 399 képeslap a szófukar, a levélírástól is viszolygó Klimttől. Margret Greiner ezekből a táviratszerűen kurta, szellemes üzenetekből próbálta megfejteni Klimt és a férjhez soha nem ment, emancipált, gazdaságilag (is) független Flöge kapcsolatát. A szerző tudni véli, hogy Flöge kezdeményezésére vetette el a páros 1899-ben a testi kapcsolat puszta gondolatát is, eztán a tiszta művészet jegyében folytatva életüket, rendíthetetlen barátságban. Ami bizonyosra vehető: Flöge, aki előtt kollekciókkal tisztelgett Karl Lagerfeld és Valentino, jóval nagyobb befolyást gyakorolt a Klimt által megalkotott bécsi nőeszményre, mint amekkora jelentőséget máig tulajdonítanak neki.
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.
Lehetséges forgatókönyvek.
Súlyos betegség Romániában azonosított juhhimlő, amely gazdasági károkat is okozhat.
Diego ügyvezetőjével beszélgettünk.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?
