A Monarchia évtizedeiben akadt egy rövid nyugalmi időszak, amikor a háborítatlan vagyoni gyarapodásnak köszönhetően ma már elképzelhetetlenül gazdag műgyűjtemények jöttek létre Magyarországon – mondja Molnos Péter művészettörténész, aki Elveszett örökség címmel könyvet írt a korszak jelentős kollekcióiról.

A kollekciók felépítésében a Monarchia aranykorában a zsidó nagypolgárság járt az élen, Nemes Marcell mellett Kohner Adolf, Herzog Mór Lipót, Hatvany Ferenc. A három utóbbi nemcsak bárói címével akart az arisztokráciához hasonlítani, hanem gyűjteményével, mecenatúrájával is. Az aranykornak azonban hamar vége lett, egyetlen kollekció sem maradt egyben, a műtárgyakból is csak mutatóba maradt néhány idehaza.

A gyűjtőket az első sokk a Tanácsköztársaság idején érte, amikor a vörös kormány a legjelentősebb műveket köztulajdonba vette. Nagyobb érvágást jelentett az 1929–33-as gazdasági világválság, ekkor dőlt romba a legnagyobb, tudományos igénnyel és kiváló ízléssel felépített kollekció, báró Kohner Adolfé.

Ki járt rosszabbul? Aki a palotájában, vagy a bankok széfjeiben rejtegette kollekcióit? Hogyan került egy kép a párizsi Musée d'Orsay-ba? A műtárgyak kalandos útjáról a ma megjelent friss HVG hetilapban olvashat.

HVG