Mit hozhat Orbánnak a kiskorúak megrontásáról rappelő Dopeman?
Nemcsak Majka, Dopeman számai is gondot okozhatnak Orbán Viktornak.
A mai ember természethez fűződő viszonyát, egy valaha volt édenkert utáni vágyakozását állítja középpontba az idén harmadik alkalommal megrendezett kiállítás- és programsorozat.
Kinőheti-e magát a képzőművészet regionális központjává a nemrég még „csak” a festők városaként emlegetett Szentendre? Van-e még közönségcsalogató ereje a viszonyítási pontjait a nemzetközi trendekben kereső, nyitott szemléletű, XXI. századi művészetnek a mindent elárasztó, turistakábító tucatgagyi mellett? Gulyás Gábor, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója és kurátorcsapata mindenesetre magasra tette a mércét, mikor 2016-ban – akkor még csak „nulladik alkalommal”, kísérleti jelleggel – elindította az Art Capital kiállítás- és rendezvénysorozatot. Az idei program még tovább emeli a tétet, amikor az éppen ötven évvel ezelőtt létrejött, rendszerellenes autonóm kezdeményezéshez, a Szentendrei Szabadtéri Tárlathoz kapcsolódik, és „a mindenkori hatalommal dacoló művészet” gesztusait vallja sajátjának.
A menekültválságra és a kultúrák közötti átmenet lehetőségére reflektál a dél-afrikai Mohau Modisakeng Átkelő című tárlata a Fő téren. Fényképein és videóinstallációin csónakban tehetetlenül és passzívan fekvő színes bőrű, bábszerű modellek kerülnek a középpontba, drámai beállításban. A szimbolikus erejű képi ábrázolás ihlette Gergye Krisztián táncművész-koreográfust a „Ha mi, árnyak...” című performance létrehozására. Tényleg nézhetjük úgy e sötét víziót, mint ha Szentivánéji álom lenne csupán, amiből fel lehet ocsúdni? A Duna-parton önálló installációként is „működnek” az akció tárgyi kellékei: a csónakforma fekete vázak és a fekete hullazsákok tucatjaiból lerakott szőnyeg arra kérdeznek rá, hogy vajon mivel várjuk mi itt és most az idesodródó idegeneket. Csak a halottak eltakarítására vagyunk felkészülve? S ha igen, akkor bennünket milyen sors vár? A kellemetlenebb kérdéseket már a felkavaró performance feszegeti – amelyet 23-án, szombaton este 8-kor, majd másnap reggel 9-kor még láthat a közönség.
A kritikai gondolkodást, az egyéni szemléletmód vállalását tekintik az alkotói munka kiindulópontjának a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem képzőművészeti alapképzésén, ahol immár 15 éve elsősorban alkalmazott grafikai tanulmányokat folytatnak a hallgatók. A munkáikból a Művészetmalomban rendezett tárlaton a magas szintű szakmai tudás mellett a szellemi igényesség és a sziporkázó ötletek fiatalos elegye nyűgözi le a látogatót. Közönségcsalogatóként is működik Yoko Ono – John Lennon özvegye – kívánságfája, amelyre bárki felaggathatja a maga vágyait egy papírlógó formájában. A Kmetty Múzeum kertjében eleven fákra kúsznak Berszán Zsolt vérvörös szilikonból formázott, gigantikus „élősködői”. A Futó utca és a Vastag György utca sarkán egy lebontásra ítélt kőkerítés falát díszítette Véri Dániel street art művész jellegzetes madárfiguráival – a legújabb hírek szerint a tulajdonos a mű láttán letett bontási szándékáról. A romos épület és a kert majd nyilván megújul, s talán a nyugalom újabb kis szigete lesz a nyüzsgő belvárosban. Amúgy is csak a kis kertünk, a saját privát kis édenünk marad, sugallja több kiállító. S ha megműveljük, miénk lehet Candide boldogsága – avagy a gúnymosoly, hogy ismét illúzióval áltatjuk magunkat.
Nemcsak Majka, Dopeman számai is gondot okozhatnak Orbán Viktornak.
Az ország üzemeltetésére más is képes. Amit csak ők tudnak, abból pont elég volt. Európa visszavár. Vélemény.
Ha a tusványosi beszéd a NER szellemi iránytűje, Orbán most fordítva tartja.