A mai ember természethez fűződő viszonyát, egy valaha volt édenkert utáni vágyakozását állítja középpontba az idén harmadik alkalommal megrendezett kiállítás- és programsorozat.
Kinőheti-e magát a képzőművészet regionális központjává a nemrég még „csak” a festők városaként emlegetett Szentendre? Van-e még közönségcsalogató ereje a viszonyítási pontjait a nemzetközi trendekben kereső, nyitott szemléletű, XXI. századi művészetnek a mindent elárasztó, turistakábító tucatgagyi mellett? Gulyás Gábor, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója és kurátorcsapata mindenesetre magasra tette a mércét, mikor 2016-ban – akkor még csak „nulladik alkalommal”, kísérleti jelleggel – elindította az Art Capital kiállítás- és rendezvénysorozatot. Az idei program még tovább emeli a tétet, amikor az éppen ötven évvel ezelőtt létrejött, rendszerellenes autonóm kezdeményezéshez, a Szentendrei Szabadtéri Tárlathoz kapcsolódik, és „a mindenkori hatalommal dacoló művészet” gesztusait vallja sajátjának.
A menekültválságra és a kultúrák közötti átmenet lehetőségére reflektál a dél-afrikai Mohau Modisakeng Átkelő című tárlata a Fő téren. Fényképein és videóinstallációin csónakban tehetetlenül és passzívan fekvő színes bőrű, bábszerű modellek kerülnek a középpontba, drámai beállításban. A szimbolikus erejű képi ábrázolás ihlette Gergye Krisztián táncművész-koreográfust a „Ha mi, árnyak...” című performance létrehozására. Tényleg nézhetjük úgy e sötét víziót, mint ha Szentivánéji álom lenne csupán, amiből fel lehet ocsúdni? A Duna-parton önálló installációként is „működnek” az akció tárgyi kellékei: a csónakforma fekete vázak és a fekete hullazsákok tucatjaiból lerakott szőnyeg arra kérdeznek rá, hogy vajon mivel várjuk mi itt és most az idesodródó idegeneket. Csak a halottak eltakarítására vagyunk felkészülve? S ha igen, akkor bennünket milyen sors vár? A kellemetlenebb kérdéseket már a felkavaró performance feszegeti – amelyet 23-án, szombaton este 8-kor, majd másnap reggel 9-kor még láthat a közönség.
A kritikai gondolkodást, az egyéni szemléletmód vállalását tekintik az alkotói munka kiindulópontjának a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem képzőművészeti alapképzésén, ahol immár 15 éve elsősorban alkalmazott grafikai tanulmányokat folytatnak a hallgatók. A munkáikból a Művészetmalomban rendezett tárlaton a magas szintű szakmai tudás mellett a szellemi igényesség és a sziporkázó ötletek fiatalos elegye nyűgözi le a látogatót. Közönségcsalogatóként is működik Yoko Ono – John Lennon özvegye – kívánságfája, amelyre bárki felaggathatja a maga vágyait egy papírlógó formájában. A Kmetty Múzeum kertjében eleven fákra kúsznak Berszán Zsolt vérvörös szilikonból formázott, gigantikus „élősködői”. A Futó utca és a Vastag György utca sarkán egy lebontásra ítélt kőkerítés falát díszítette Véri Dániel street art művész jellegzetes madárfiguráival – a legújabb hírek szerint a tulajdonos a mű láttán letett bontási szándékáról. A romos épület és a kert majd nyilván megújul, s talán a nyugalom újabb kis szigete lesz a nyüzsgő belvárosban. Amúgy is csak a kis kertünk, a saját privát kis édenünk marad, sugallja több kiállító. S ha megműveljük, miénk lehet Candide boldogsága – avagy a gúnymosoly, hogy ismét illúzióval áltatjuk magunkat.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
