A tálib hatalomátvétel óta Afganisztán kreatív humántőkéje gyors iramban tűnik el az országból, miután a művészek, tudósok, művész- és kutatópalánták nyugatra menekülnek. Nemrég a robotikával foglalkozó, kizárólag nőkből álló kutatócsapat menekült sikeresen külföldre, most pedig az Afganisztáni Nemzeti Zenei Intézet (ANIM) és a szintén csak nőkből álló Zohra Zenekar több mint 100 tagja tudott repülőre szállni Qatar felé. A mentőakciót hosszú tervezés előzte meg; a zenészek, diákok és tanárok szeptemberben egyszer már nekirugaszkodtak, de akkor vissza kellett fordulniuk a repülőtéren.

A menekült intézet és a zenekari tagok Portugáliába repülnek majd tovább, a portugál kormány ugyanis beleegyezett, hogy vízumot ad nekik.

"Száz élet lett megmentve. Száz álmot mentettek meg" - jegyezte meg az ANIM igazgatója és alapítója, Ahmad Szarmaszt, aki hozzátette, hogy további zenészek várnak a menekülés lehetőségére Afganisztánban.

Afgán zenészek útban Qatar felé

HANDOUT / AFGHANISTAN NATIONAL INSTITUTE OF MUSIC / AFP

A zenetudományból doktorált Szarmaszt a kilencvenes években, az afganisztáni polgárháború idején kért menedéket Ausztráliában. Miután az amerikai vezetésű invázió megdöntötte a tálibok hatalmát, Szarmaszt visszatért szülőföldjére, és 2010-ben megalapította az Afganisztáni Nemzeti Zenei Intézetet, mely egészen a közel múltig tudott ott működni. Az ANIM igazi afgán sikersztori, a külföldi kormányok és magánszponzorok előszeretettel küldtek adományokat az intézménynek. Ahogy egy korábbi anyagában a Szabad Európa írja: Világbank Világbank kétmillió dollár készpénztámogatást adott Szarmaszt iskolájának, és öt tonna zenei felszerelést küldött a német kormány és a Német Zeneműkereskedők Társasága.

Az intézet egy szabad és boldog helynek számított Afganisztánban, a növendékek külföldön turnéztak, többek között felléptek a Carnegie Hallban is Amerikában.

Miután azonban idén nyáron, az amerikaiak kivonulását követően a tálib szálsőségesek pár nap alatt ismét átvették az irányítást Afganisztán felett, a zenei intézet számára is nyilvánvalóvá vált, hogy tevékenységüket nem fogják tudni folytatni az országban. Az intézet a tálibok szemében az önkifejezés és az önrendelkezés melegágyának számít, amely ráadásul a nők oktatását kifejezetten támogatja. A tálibok 90-es években a vallásos dalokon kívül bűnös dolognak és keményen büntetendőnek bélyegezték a zenét, a kilencvenes években módszeresen semmisítették meg a hanghordózókat.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: