szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Olykor pár szem rizst evett vacsorára, máskor kukáznia kellett ételért. Illés Adorján mindenét eladta, hogy körbebiciklizze a Földet, ami 4 év és 10 nap alatt sikerült.

A Tata melletti, Baj községből származó fiatal jól menő mérnöki állását hagyta ott 2015 nyarán, hogy világ körüli útra induljon biciklivel - írja a Blikk. Minden mozdíthatót eladott az albérletéből: asztalt, vasalót, mosógépet, könyveket. Sátorra, hálózsákra és nagyjából három váltás ruhára volt szüksége. Csak "nulla fokig" pakolt, mert ahol hidegebb volt, ott használtruha-boltban szerzett magának pulóvert, és ha nem volt rá szüksége, elajándékozta. Így is 30 kilót cipelt magával, ami a kerékpárral együtt volt ötven.

Adorjánnak az eladásokkal és a hét év munkaviszony után járó végkielégítéssel 4 milliója gyűlt össze, ebből vett strapabíró túrabiciklit – generátoros kerékkel, így a mobilja sem merült le –, a maradékot osztotta be, és hogy biztosra menjen, napi 1500 forintos költséggel számolt. Úgy, hogy legfeljebb 2 és fél évig tart az út, amihez két hét alatt ezer kilométer kellett volna. Csakhogy egy világ körüli út nem így működik.

„Elég sok időnek kellett eltelnie, hogy ráérezzek arra, a földkerülés nem arról szól, hogy meg kell tenni az utat. Magát az utat kell élvezni” – mondja Adorján.

„Ahol életveszélybe kerültem, ott is fantasztikusan éreztem magam. Egyszer Spanyolországban arra ébredtem, egy kis erdőben, hogy a sátram előtt megjelenik egy vaddisznócsalád. Alig mertem levegőt venni. De aztán elaludtam. Valójában inkább az emberektől tartottam, végül mindenki kedves volt. Vacsorázni, reggelizni hívott, aki megismerte a történetemet. Érdekes, a szüleim is óvva intettek Irántól, Pakisztántól, hogy tele van terroristákkal, de szó sincs erről. Vagy Amerikában azt mondták, Mexikóba ne menjek, mert kinyírnak, Mexikóban meg már azt, hogy Kolumbiába ne... A közlekedés nagyobb veszély volt. Hetente biztos megtörtént, hogy majdnem elcsapott egy busz vagy kamion” – nevet ma már Adorján a veszélyes helyzeteken.

Ételből, italból sosem szenvedett hiányt. Volt, hogy tíz liter vizet pakolt fel, és amire elfogyott, "akkor is megjelent valaki a semmiből és volt nála két üveg víz". Már-már vallásos élményt idéző, csodaszámba menő pillanatokat élt át. Adorján még a nyomorban is mosolyt talált, amikor pár szem rizst osztottak meg vele vacsorára, mégis szívből tették. Máskor kukáznia kellett, hogy ételhez jusson.

 Négy év alatt 45 500 kilométert tekert, végül 2019. június 21-én érkezett haza.

Képes volt teljesen felszámolni korábbi monoton életét, ma már életvezetési tanácsokat ad, előadásokat tart és a sok-sok nagyszerű találkozásból, a fotóiból kiadta első könyvét A Nagy Mosolykönyv címmel.

 

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!