Mindössze nyolc évig volt hivatalban a 2005-ben pápává választott XVI. Benedek, aki 2013-ban szokatlan módon lemondott a tisztségéről. Ezzel a történelem során ő lett a harmadik olyan egyházfő az őt évszázadokkal megelőző V. Celesztin és XII. Gergely után, aki nem haláláig viselte a hivatalát. Bár Benedek a lemondását a romló egészségügyi állapotával és idős korával indokolta, sokan az egyházon belüli szexuális zaklatási és korrupciós ügyeket sejtettek a háttérben, amelyeket a pápa inasa szivárogtatott ki.

A későbbi XVI. Benedek, aki a nyolcadik német pápa volt, 1927. április 16-án született Joseph Ratzinger néven egy bajor faluban, Marktl am Innben, egy rendőr apa és egy szakácsnő anya harmadik gyermekeként. Bár Ratzinger családja, főként az apja megvetette a nácikat, Joseph 14 éves korában a törvényeknek eleget téve csatlakozott a Hitlerjugendhez. A második világháború alatt besorozták a hadseregbe, és egy idő után Magyarországra vezényelték, ahol az volt a feladata, hogy tankcsapdákat állítson fel. A háborút követően egy rövid időre fogságba esett, a szabadulása után folytatta a tanulmányait, és elvégezte a papi szemináriumot. 1946-tól filozófiát és teológiát tanult Freisingben és a müncheni egyetemen. 1951-ben szentelték pappá, 1953-ban pedig a teológia doktora lett a Müncheni Egyetemen. Miután 1957-ben tanári diplomát szerzett, több egyetemen – Bonnban, Münsterben és Tübingenben – is tanított a 60-as években.

Az 1951-ben készült kép Josef Ratzinger (fent, jobbra) családját mutatja a bajorországi Freisingben

AFP / HO / ERZBISTUM MUENCHEN UND FREISING

Ratzinger a kölni érsek meghívására 1962 és 1965 között részt vett a II. Vatikáni Zsinaton, ahol a progresszívabb irányt képviselők közé tartozott és kritikával illette azokat, akik a reformok ellen voltak. A liberális nézetei azonban a Tübingenben töltött tanári évei és a diáktüntetések hatására egyre konzervatívabbá váltak. 1969-ben visszatért Bajorországba, ahol többekkel együtt megalapította a Communio nevű teológiai lapot, a Regensburgi Egyetemen pedig tanszékvezető, majd később rektorhelyettes lett.

50 éves korában VI. Pál pápa München és Freising érsekévé emelte, három hónappal később pedig a bíborosi címet is megkapta. 1981-ben a jó barátja, II. János Pál pápa kinevezte az egyik legbefolyásosabb vatikáni szervezet, a Hittani Doktrínák Szent Kongregációjának prefektusává. A két egyházfő hasonlított abban, hogy mindketten elnyomó rezsimekben nőttek fel, ez pedig az egyházzal kapcsolatos nézeteiket is befolyásolta. Ratzinger a hírek szerint vasszigorral irányította az egyházi tanítóhivatalt, elítélte a liberális teológiát, és elnyomta a liberálisabb nézeteket vallókat, ugyanakkor még a kritikusai is elismerték az intelligenciáját és tisztelték amiatt, hogy ellentmondásos ügyeket is képes volt higgadtan és objektívan megvitatni. A későbbi egyházfő emellett több nyelven beszélt, tehetséges zongorista volt – különösen rajongott Mozartért –, de jámbor és alázatos természete miatt is tisztelet övezte.

Ratzinger több, mint 20 évig dolgozott II. János Pál legközelebbi tanácsadójaként, az elődje halálát követően pedig szinte rekordnak számító, mindössze 26 órás tanácskozás után 2005. április 19-én pápává választották. A 78 éves egyházfő, aki az első világháború alatt tevékenykedő XV. Benedek után döntött a XVI. Benedek név mellett, saját bevallása szerint imádkozott azért, hogy ne őt válasszák, de Isten a jelek szerint nem hallgatta meg a fohászát, ráadásul az ezt követő regnálása sem volt túl békésnek és nyugodtnak mondható.

XVI. Benedek pápa, Joseph Ratzinger német bíboros megjelenik a vatikáni Szent Péter-bazilika erkélyén, miután a bíborosi konklávé megválasztotta őt, 2005. április 19-én.

AFP / RTURO MARI / OSSERVATORE ROMANO POOL

Benedek megválasztásának idején az egyház az elmúlt évtizedeinek egyik legsúlyosabb botrányával nézett szembe, amikor kiderült, hogy katolikus papok gyerekeket zaklattak szexuálisan. Az ügyet tovább súlyosbította, hogy a Vatikán állítólag az elkövetésük idején megpróbálta eltussolni azokat. Az információk szerint a pedofil papokat nem érte jelentősebb retorzió, sok esetben csupán áthelyezték őket máshová, ahol ugyanúgy folytatták az abúzust. A pápa több magasrangú egyházi méltósággal szemben úgy ítélte meg, hogy az egyháznak vállalnia kell a felelősséget és szembenéznie a saját berkein belül jelenlévő bűnnel.

XVI. Benedek ezen felül olyasmit tett, amire korábban nem volt példa. Bocsánatot kért az áldozatoktól, valamint lehetővé tette, hogy a bűnös papokat a lehető leghamarabb el lehessen küldeni az egyház kötelékéből. 2008-ban az Egyesült Államokba is ellátogatott, hogy az ENSZ-ben szót emeljen az egyházon belüli szexuális visszaélésekkel szemben. Benedeket később magát is megvádolták azzal, hogy a Hittani Doktrínák Szent Kongregációjának prefektusaként szemet hunyt a tudomására jutó zaklatási ügyekben és közrejátszott az eltussolásukban, ezt azonban a Vatikán tagadta. (2022-ben a müncheni egyházmegye is megvádolta a visszavonult pápát azzal, hogy legalább négy szexuális zaklatási ügyben nem járt el megfelelően, amit Benedek szintén nem ismert el.)

II. János Pál pápához hasonlóan az utódja is fontosnak tartotta, hogy hidat teremtsen a katolikus és a más vallások, többek közt a zsidó és az iszlám hívei között. 2006-ban ugyanakkor magyarázkodásra kényszerült, miután a regensburgi beszédében II. Manuel bizánci császár szavait idézve azt találta mondani, hogy Mohamed próféta „csak gonosz és embertelen dolgokat hozott” a világnak. Bár a pápa később világossá tette, hogy az idézet nem tükrözi a személyes véleményét, szükségesnek tartotta bocsánatot kérni a megsértett muszlimoktól.

AFP / DPA / Stefano Spaziani / Spaziani

Heves vitákat váltott ki az is, amikor Benedek 2009-ben négy püspököt felmentett a kiközösítés alól – köztük a holokauszttagadó Richard Williamsont. Bár Williamson nézeteivel a pápa nem volt tisztában, de a felmentését nem vonta vissza később sem.

XVI. Benedek konzervatív pápaként ellenezte az abortuszt, az eutanáziát és a nők papi szolgálatát, nem fogadta el a homoszexualitást és kiállt a papi nőtlenség eltörlése ellen. Annak ellenére, hogy milliók pártoltak el a katolikus egyháztól és nyugaton jelentősen csökkent az újonnan felszentelt papok száma, az egyházfő hitt abban, hogy az egyház ereje egyfajta abszolút igazságból fakad, amely nem változik a széljárással együtt. Ezzel a hozzáállásával ellenállást váltott ki a modernizációt szorgalmazókban, a hívei szerint azonban pont a szilárd meggyőződése tette alkalmassá arra, hogy egy ilyen kihívásokkal teli időszakban vezesse a katolikus egyházat.