Ricky Martin és a „melegpropaganda”
Igazán bátor lépés volt az állami Szerencsejáték Zrt.-től, hogy a homofób kormányzati fősodorral szembemenve egy nyíltan meleg szupersztárt hívott meg a szombati ingyenes koncertjére a Hősök terére. Egy olyan szupersztárt, aki a saját példáján és a saját alapítványán keresztül is kiáll az azonos neműek házassága és jogai mellett. Különösen úgy, hogy Ricky Martint még lefóliázni sem lehet, így előfordulhat, hogy kiskorúak is boldogan fognak majd táncolni a zenéjére. Ricky Martint hallgatva ugyanis nehéz nem boldognak lenni.
Ricky Martin 2010-es coming outja nemcsak személyes, hanem popkulturális mérföldkő is volt. Egy olyan zenei kultúrát képviselt, amely nagyra értékelte és el is várta a macsóságot, és ami még nehezebbé tette, hogy felvállalja azt, ami és aki. Az úttörő szerepét azóta sem lehet eléggé hangsúlyozni: megnyitott egy ajtót, amelyen átférhet az önazonosság – ott is, ahol reménytelennek tűnik.
A Puerto Ricó-i énekes azonban nem állt meg a coming outnál. Azóta is alapjaiban rombolja le a magyar közbeszédben is sokszor felbukkanó „csinálják csak otthon négy fal között” érvelését, és teleszórja például az Instagram-oldalát a férjéről és a gyerekeiről készült képekkel, hogy a nyilvánosság lássa: ők is egy család. Mindezt együttérzéssel, de határozottan és büszkén.
Ricky Martin többször beszélt arról, hogy jobb ember lett csak attól, hogy transzparenssé tette az identitását, és minden fórumon kiállt azok mellett, akik küszködnek azzal, hogy felvállalják és megmutassák magukat.
2021-ben lett címlapsztárja a People magazin Pride különkiadásának, amely rögtön a latin pop királyának nevezte, és teret adott neki, hogy megossza a másságával kapcsolatot érzéseit. Ő pedig világossá tette, hogy a coming outját megelőző évek nagyon is küzdelmesek voltak, keményen megdolgozott azért, hogy ma már „jól érezze magát a bőrében”.
Ricky Martin gyereksztárként került a reflektorfénybe, már egészen fiatalon, 12 évesen sikereket ért el a Menudo nevű fiúbanda tagjaként, ami azt is jelentette, hogy a nyilvánosság előtt kellett megélnie a kamaszkorát és felnőnie – mindezt a nyolcvanas években, egy hagyományosan konzervatív, a macsóságot nagyra tartó közegben, ahol nem volt kérdés, hogy neki csak és kizárólag a lány rajongókkal kell foglalkoznia.
A sztárságához sztárhoz illő elvárások is társultak. „»Ha van is barátnőd ne áruld el, mert a rajongók csalódottak lesznek« – mondogatták nekem. Mi lett volna, ha barátom van!” – mesélt a gyereksztársága óta rá nehezedő nyomásról a spanyol Vanity Fairnek 2012-ben adott interjúban. „Ebben a mentalitásban nőttem fel. A Menudóval 12 éves korom óta álltam színpadon. Azt tekintettük a legsikeresebbnek, akinek a legtöbb rajongója volt. Ha rázta a csípőjét, és a lányok sikoltoztak, akkor jól csinálta. Ki ne akarna olyan lenni, mint Elvis vagy Jim Morrison!”
A kilencvenes és kétezres években pedig, ahogy az elő volt írva, a romantikus hódításaival került be mégiscsak a lapokba – sokan szembesítették is azzal, hogy mintha csak bizonyítani próbálna, hiszen híres volt és szexszimbólum. „Mindenki tudja, hogy nem kell meleg férfinak lenned, hogy tudd, a szerelem bonyolult. Vagy hogy a vonzalom mennyire össze tud zavarni” – mondja erre Ricky Martin, és a benne megfogalmazódó kérdések szorongatóan tükrözték ezt. „Meleg vagyok? Biszexuális vagyok? Zavart vagyok? Mi vagyok?” – osztotta meg az akkori egzisztenciális dilemmáit.
Amikor a People magazin felvetette, hogy akkoriban főleg nőkkel randizott, Ricky Martin rögtön korrigálta az újságírót: „Nagyon sok nővel”. „A szexualitás bonyolult dolog. Nem fekete és fehér. Tele van színekkel. A kémiát nem lehet megjátszani – és megvolt velük a kémia. Senkit sem vezettem félre” – magyarázta.
A karrierje csúcsán úgy tűnt, mindent megkapott, amit az élet adhat: a rajongók imádták, a lemezeit vették, mint a cukrot, a szakma is elismerte (1999-ben kapta meg az első Grammy-díját), és látszólag boldog és tartós kapcsolatban élt a tévés műsorvezető Rebecca de Albával. Csak később mutatta meg, hogy a siker mögött milyen mélyen húzódott meg a boldogtalanság. A 2010-es önéletrajzában írt arról, hogy abban az időszakban az élete zsúfoltsága, a rengeteg elfoglaltság lehetővé tette, hogy ne kelljen az igazán kényelmetlen dolgokon gondolkodnia. Később felismerte, hogy azokra az évekre valójában a szomorúság és depresszió nyomta rá a bélyegét, és csak a színpadon érezte azt, hogy átmenetileg sikerül kirántania magát ezekből a rossz érzésekből.
A nyilatkozataiból úgy tűnik, mintha a coming out vajúdását élte volna át. „Igazából nem is annyira az volt a probléma, hogy pletykák keringtek a szexualitásomról. Hanem az, hogy én magam sem tudtam, mit érzek a témával kapcsolatban. Bár az első szerelmemtől való elválásom után is voltak kapcsolataim férfiakkal, még mindig nem álltam készen arra, hogy elfogadjam magam melegnek. Még mindig nem jött el a pillanat, és bár ma már mindannyian tudjuk, hogy a pletykáknak volt igazságalapjuk, a valóság az, hogy a fejemben ez még mindig nem tényként volt jelen” – avatta be az olvasót a küzdelmeibe az önéletrajzában.
Ricky Martin aktivista szerepvállalásában kétségtelenül visszatükröződik a saját küszködése, és az LMBTQ-ügyek melletti kiállásában fontos elem a magával és a világgal szembeni őszinteség. A GQ ausztrál kiadásának 2013-ban adott interjúban például ennek jegyében beszél arról, hogy korábban mozgósította magában a homofóbiát, és bullyként lépett fel a melegek ellen, annyira felzaklatták a saját érzései. „Dühös voltam, lázadó. Néztem a meleg férfiakat, és azt gondoltam, hogy én nem ilyen vagyok, nem akarok ilyen lenni, ez nem én vagyok. Szégyelltem magam. Amikor a társadalomtól kezdve a valláson át mindenki azt mondja, hogy rossz vagy – az megtöri az ember önbecsülését. A dühömet a körülöttem lévőkön töltöttem ki” – magyarázta az összefüggéseket.
Végül 2010-ben, 38 évesen, kétgyerekes apaként coming outolt. „Büszkén mondhatom, hogy egy nagyon szerencsés homoszexuális férfi vagyok. Áldásnak érzem azt, aki vagyok” – írta egy önostorozással, félelemmel és zavarodottságai teli út végén. Majd szinte azonnal belevetette magát az LMBTQ-jogokért való küzdelembe a szülőhazájában, Puerto Ricóban.
Az interjúiban sokszor beszél arról, hogy mennyire tisztában van azzal, hogy a megnyilvánulásai milyen sokat jelenthetnek azoknak, akik ugyanúgy küzdenek az érzéseikkel, mint ahogy ő tette. Miközben lépten-nyomon hangsúlyozza, hogy senkit sem szabad „előbújtatni”, mielőtt készen állna rá, mielőtt saját maga felfedezése eljutna eddig a pontig.
A melegségével kapcsolatot kérdések, feltételezések, utalások végig kísérték a karrierjét. 2000-ben egy tévéműsorban maga Barbara Walters szegezte neki a kérdést, és ajánlotta fel, hogy nagy nyilvánosság előtt vessen véget a pletykáknak, és mondja ki: meleg vagy nem meleg. A magát láthatóan kellemetlenül érző Ricky Martin megköszönte a lehetőséget, és azt mondta, nem szeretne élni vele.
Visszatekintve elismerte, az a pillanat a mai napig kísérti. „Amikor feltette a kérdést, úgy éreztem, hogy erőszak ér, mert még nem álltam készen arra, hogy előbújjak. Nagyon féltem” – mesélte a People magazinnak, mégis hozzátette, hogy végső soron jó lett volna, ha akkor coming outol, mert az nagyszerű érzés, és ma már beszélni akar róla, „mert ha rejtegeted, az élet-halál kérdése”.
A személyes ügyből így lett társadalmi kérdés, és Ricky Martin azért is komolyan veszi az aktivistáskodást, mert mint mondja, az ő kamaszéveiben nem volt olyan „mentora”, aki eligazította volna, aki segített volna megérteni a dilemmáit és végső soron saját magát. Ő viszont szeretné betölteni ezt a mentorszerepet a mai fiatalok számára, hogy legyen valaki, aki elmondja nekik: abban, amit éreznek, nincs semmi gonosz. Miközben az előbújásról is határozott véleményt képvisel: „Nem lehet kierőszakolni senkiből sem a coming outot. Ha egy tojást kívülről erőszakkal feltörünk, csak a halál jön ki belőle. De ha a tojás belülről reped meg, akkor élet születik” – fogalmazta meg mindezt egy költői hasonlattal.
Ennek a mentorságnak a része, hogy megmutatja a családját is. A budapesti koncert előtt a Blikknek adott interjúban is szívesen és örömmel beszélt a gyerekeiről. A küldetésének tartja, hogy amikor az emberek ránéznek, ne csak a meleg férfit és sztárt lássák, hanem a családapát is.
Martin annak idején egyedülálló apaként vágott bele a gyereknevelésbe, az ikrei, Matteo és Valentino 2008-ban születtek (béranyának köszönhetően), és négy évvel később – két évvel a coming outja után – büszkén mutatta meg őket a Vanity Fair spanyol kiadásának a címlapján. A család aztán tovább bővült, miután 2017-ben férjhez ment a svéd-szíriai származású művészhez, Jwan Yosefhez, és 2018-ban megszületett a lányuk, Lucia, 2019-ben pedig a fiuk, Renn.
Egy idei rádióinterjúban felidézte, hogy a csapata annak idején attól tartott, hogy ha coming outol, az a karrierjének a végét jelenti. Minek tenné? Nem kell a világ tudtára hozni, elég, ha a barátai, a családtagjai tudják – mondták neki, próbálva eltéríteni az előbújástól. Ricky Martin coming outja óta csaknem másfél évtized telt el, a karrierje, köszöni szépen, továbbra is szárnyal, és még egy olyan országban is szupersztárként lép fel, ahol a törvények alapján nem élhetne házasságban, az örökbefogadási kérelmét nagy eséllyel visszadobnák a hatóságok, az életrajzi könyvét pedig befóliázva árulnák. Ennek a szomorú iróniáját a szervező állami cég reményei szerint elhomályosítják majd a forró latin ritmusok.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
