Soha nem gondoltam volna, hogy sorba kell majd állnom a pénztárnál, hogy bejussak egy tollakat és írószereket felvonultató börzére, de épp ezt kellett átélnem a Lurdy Házban, ahol idén harmadjára tartották meg a Budapest Pen Showt.
A 3000 forintos felnőtt belépővel közel negyven kiállító és árus termékeit, többek között olasz, japán és francia töltőtollakat és írószereket lehetett megtekinteni, kézbe venni és megvásárolni. A színes tollak végtelen hosszan sorakoztak több tucat asztalon, és a sok érdeklődőtől alig lehetett hozzájuk odaférni. „Nagyobb a töltőtollakra a kereslet, mint elsőre gondolnánk” – foglalta össze a tollpiac helyzetét az egyik írószereket és tintákat árusító kereskedő, és valóban: miközben tavaly hatszáznál is többen vettek részt az egynapos rendezvényen, ez a szám az érdeklődést látva idén sem volt kevesebb.
Makaró Szilárd
„Ez nem pusztán tinta egy csőbe töltve, hanem önkifejezés” – mondta a nagynevű OMAS olasz toll márka képviselője, hozzátéve: egy toll üzen arról, mit akarunk mutatni magunkról. De nemcsak a toll színe, alakja lehet különleges, hanem az is, hogy hogyan készül. A legtöbb kiállított tollat kézzel készítik, az egyik magyar árusnál mi magunk is összerakhattunk egy nekünk tetszőt az előre kirakott alkatrészekből, egy német kiállító pedig helyben, aggódó tekintetek kereszttüzében szerelt meg egy rossz állapotban lévő írószert.
Makaró Szilárd
Ezek ékszerek
– állapította meg egy látogató az egyik Parker tollakat árusító asztal mellett. Az biztos, hogy maradandó tárgyak, és bár ma, a digitális korban töltőtollal írni inkább szenvedély, mintsem tényleges praktikum, ha valaki megtapasztalta, milyen írni velük, az nehezen áll vissza a sima bolti golyóstollra.
Azt, hogy egy töltőtoll maradandó, az is bizonyítja, hogy milyen komoly figyelmet kapott, hogy egyes darabok mikor készültek. Az egyik asztalnál szerényen megvizsgáltam egy tetszetős bordó tollat, mire az árus megdicsért, mondván, jó ízlésre vall, hogy ezt észrevettem. Ez ebben a színben nagyon ritka, mondta. Ezt követően megtudtam, hogy a toll az ötvenes évekből való, még sosem volt használva, és eredeti gyári állapotú. A 85 ezer forintos ára miatt viszont sajnos le kellett mondanom róla.
A kiállításon már hétezer forintért is lehetett találni tollakat, főleg az egykori Csehszlovákiában, a hetvenes években gyártottakat, de volt százezer forint felett is bőven, például egy Dosztojevszkij fantázianevű. Az ár annak függvénye, hogy milyen a márka, miből készült, hányféle anyagot használtak fel a vázhoz, illetve, hogy arany vagy ezüst-e a toll feje. Az árak vizsgálata közben osztották meg velem, hogy a valaha volt legjobb, mára klasszikusnak számító toll a Montblanc márka 146-os modellje a harmincas évekből.
A 85 ezer forintos töltőtoll
Makaró Szilárd
A tollak mellett a másik húzótermék a ceruza volt. Jó velük írni, jobb minőségűek, foglalta össze a következtetést egy ceruzakészleteket árusító férfi, akinek elmondása szerint 20 ezernél is több ceruzája van, viszont nem annyira a gyűjtők szoktak vásárolni tőle, hanem inkább olyanok, akik ezeket ténylegesen használják. A pultokon közel százéves, soha nem használt, bolti állapotú termékek is helyet kaptak. Volt bontatlan színes ceruza készlete a 60-as, 70-es, de az 50-es évekből is. Legrégebbinek egy 1933-ból származó Rehbach ceruzakészletet jelölt meg.
Makaró Szilárd
Ez az egész olyan, mint az autó. Ha valaki, csak mint eszközt használja, az nem fog költeni egy veterán autóra, szögezte le egy fiatal résztvevő. Nem kell mindenkinek rajongania a töltőtollakért. Akik viszont rajongók, azoknak ez remek találkozóhely: csillogó tekintetű emberek mutogatták egymásnak értékeiket, büszkeségeiket és az egésznek – mintha mindenki ismerte volna már a másikat korábbról – volt egy bensőséges hangulata.
Pedig kicsit tartottam a börzétől, mert bár én is töltőtollal írok, azt elképzelni sem tudtam, hogy létezik ilyen, vagyis hogy összejönnek emberek, eltöltenek egy napot a töltőtollakkal, és ez jó. Amikor elindultam, arra számítottam, abszurd lesz és unalmas, és legfeljebb egy vicces történetnek lesz jó. De azok a kincsek és az a szenvedély, amivel találkoztam, nem csak hogy ennek ellenkezőjét bizonyította, de azt is elérték, hogy hogy izgatottan várjam a jövő évi alkalmat is.
Nyitókép: Makaró Szilárd
