„Amúgy nem rossz, de ez nem sör!” – foglalta össze konzervatívabb ízlésű kollégánk a világ összes konzervatívabb ízlésű sörfogyasztó véleményét mindarról, ami ebben a cikkben olvasható lesz.
De ez nem konzervatívoknak való vidék
– amivel nincs is semmi baj. Akármekkora felháborodást is képesek érezni már most, pusztán jelen cikk címe miatt azok, akik szerint a sör az a cseh pilseninél kezdődik és ott is ér véget, valójában a világon senkinek nem árt, ha egyes sörfőzdék a saját lágereik, pilsenjeik és IPA-ik mellett lefőznek egy hordó túró rudis vagy zserbós sört is, én legalábbis már elég régóta foglalkozom a témával, de olyat még egyetlen egyszer sem láttam, hogy a főzdék köteleztek volna egy lágerrajongót, hogy kólás gumicukor ízű sört vásároljon (igen, tényleg van ilyen), és aztán még a torkán is leerőltették volna. Ha valaha ilyet tapasztalok, keményen fel fogok szólalni ellene, de a magam részéről addig is maradok annak a kisebbségnek a tagja, amely örül a gasztronómiában mindenféle fantáziadús kísérletezésnek, és lelkesen keresi az új ízeket, új ötleteket még akkor is, ha van esély rá, hogy valami nem fog ízleni.
Így aztán néhány lelkes, néhány kicsit aggódó és egy nagyon aggódó kollégával idén is leültünk, hogy – 2020-hoz, 2021-hez és 2022-höz hasonlóan – idén is megkóstoljuk a legizgalmasabb karácsonyi söröket. Idén mintha eggyel kevésbé engedték volna el a fantáziájukat a főzdék, persze lehet, hogy csak az általános infláció és alapanyagár-növekedés jelentett béklyót a söripar viccesebbik felének is: az átlagnál is több volt a szezon legegyszerűbb variációjából – csokis, kávés stout –, és alig voltak olyan csodálatosan elmebeteg ötletek, mint pár éve, amikor sült lilahagymalekváros, banános-pillecukros, madártejes, baklavás és hasonló söröket tudtunk kóstolni a gyönyörűen feldíszített karácsonyfa alatt. (Valójában az apró és zsúfolt szerkesztőségi konyhában nyomorogva.) De azért igyekeztünk összevadászni a legizgalmasabbakat, próbáltunk sokszínűen választani, és alapvetően nem is csalódtunk: a kilencből három bizonyult zseniálisnak, többel voltunk alapvetően elégedettek, és csak néhányat próbáltunk az első korty után máris elfelejteni.
Mad Scientist: Stone Cold Riff
Rögtön az idei felhozatal nagyvadjával kezdünk, egyrészt mert a budapesti Mad Scientist megalapítása óta messze a legfantáziadúsabb sörfőzde mind közül, másrészt, hogy berúgjuk a karácsony ajtaját ezzel a 13,8 százalékos alkoholtartalmú sörrel, mint a Grincs, akit fadöntésre felesküdött macskájával együtt kizártak a nappaliból. A Mad Scientist a kanadai Third Moon főzdével együttműködve készítette el ezt a mogyorós, kókuszos és vaníliás imperial stoutot, szóval nagyok voltak az elvárásaink, főleg nekem, aki kókusz-, Mad Scientist- és kókuszossör-rajongó vagyok.
Reviczky Zsolt
Hogy aztán pofára essek, mint a Grincs, miután rájött, hogy nem is volt bezárva az ajtó: pont a kókusz íze az, ami teljesen hiányzik a Stone Cold Riffből, és ebben mind a hat tesztelőnk egyetért. Előbb felsír bennem a kisgyerek, és csak miután megnyugtattam magamat, mi mással, mint még egy korty bivalyerős sörrel, tudom értékelni, hogy ennek ellenére nem rossz – ha nem is az, amit vártam.
A brutális alkoholtartalommal többeknek meggyűlik a baja (mit szóltak volna akkor, amikor a 67,5 százalékos Snake Venomot kóstoltuk?!), talán ez meg a szurokfekete szín okozza, hogy többen az Unicumra asszociálnak. Akiket nem riasztott el, hogy az első korty azonnal Chuck Norris-os pörgőrúgással rúg fejbe, egyetértenek abban, hogy a Stone Cold Riff amúgy finom: édes, kellemes desszertsör, amiben leginkább a kandiscukor dominál, és leginkább csokis az íze, kis jóindulattal valamennyire mogyorós csokis.
El tudnánk képzelni szentestére nyugtatónak, miközben a szomszéd szobából hallgatjuk a kandalló mellett a többiek veszekedését.
Csak ne vártuk volna annyira a kókuszt!
Hoptop: Pistachio Cottage Rudolph
Hamar eluralkodna rajtunk a téli melankólia, amikor a kókusz hiánya után másik kedvencünkkel, a pisztáciával szeretnénk vigasztalódni, de azt se találjuk:
a kókusz elfogyott, pisztácia nem is volt.
Szerencsére még mielőtt átadnánk magunkat a bánatnak, nem tudjuk nem észrevenni, hogy amit iszunk, az pisztáciásnak éppen nem pisztáciás, viszont zseniálisan finom. Nagyjából egyszerre nézünk össze, hogy a többiek is azt érzik, amit mi, vagy csak megbolondultunk? Ennek a sörnek ugyanis konkrétan túró rudi íze van! És, sietek hozzátenni a fentebb serényen emlegetett konzervatív ízlésű sörivók kedvéért: ez fantasztikus dolog!
Reviczky Zsolt
„Ha ilyen lenne a fehérjeshake, biztosan több izmos ember mászkálna az utcán” – mondja Beni, ami nagy szó egy olyan kollégától, aki váltig kitart amellett, hogy bármit is állítunk, ez a sok hülyeség, amit munkaidőben megitatunk vele, lehet bármi, de sör, az biztosan nem. Áron szerint „túl édes”, én meg nem kezdek filozófiai vitába vele, vajon milyen is az elvárt édesség egy sörben, aminek túró rudi íze van. A címke szerint egyébként trópusi gyümölcsmix is került bele a feldolgozott élelmiszerek autentikus összetevője, a maltodextrin mellé – enélkül nem lenne igazi egy túró rudi sem! –, és van is kolléga, aki pont hogy nem édességet, hanem citrusosságot fedez fel a sörben.
Én mindenesetre kiegyeznék vele, ha hátralévő életem során túró rudi helyett csak ezt a sört fogyaszthatnám. A gyámügyre való tekintettel pedig nem írom le azt sem, melyik kollégám jegyezte meg elégedett mosollyal az arcán, hogy „Ezt a gyerekemnek is odaadnám”.
Horizont: Mad Cow
Ennek a sörnek olyan jó a tehénfoltos dizájnja és az alapötlete, hogy lehetetlen lett volna otthagyni a boltban – pedig elég nagy az egyetértés abban, hogy ott kellett volna. A csalódás mértékét magunk is enyhíthettük volna, ha konkrétan felrázzuk a sört, mint egy rostos narancslét, mert annak ellenére, hogy fogyasztás előtt pár perccel fejre állítottuk és visszafordítottuk, így is teljesen leülepedett a „sűrűje” az aljára. Anélkül viszont szinte vízízű, és annyira kellemetlenül szénsavas, hogy megfordul a fejünkben, esetleg nem egy rossz vagy megromlott dobozt kaptunk-e.
Reviczky Zsolt
A túlhígítottság és a túlzott szénsavasság miatt semmilyen ízt nem érzünk, még valami alap stout-aromát sem, nemhogy mást. „Feltöltötték vízzel, aztán megküldték szódával?” – filozofál egy kolléga. Mások kávéízt éreznek, de mielőtt lelkesednék, hozzáteszik, hogy túlpörkölt kávét. Miután észrevesszük, hogy az alján maradt a sűrűje, Áron még egyszer beleiszik:
Igazán különleges ízek így sem jöttek belőle elő, viszont már legalább iható volt.
Maradjunk akkor ennyiben.
Etyeki x Monyo: Plum Noir
A Mad Cow lebőgése után ösztönösen érezzük, mivel kell vigasztalódnunk: az Etyeki Sörmanufaktúra és a budapesti Monyo kollabsöre, a Plum Noir címkéje olyan vonzó, hogy érezzük, ez kárpótolni fog mindenért, beleszeretünk, mint egy femme fatale-ba, aztán sírhatunk, amikor elhagy minket. Azaz elfogy. A poharunkra nézve ugyan kicsit mindenki megretten, mert a szilvás és vaníliafagyisként hirdetett sörben bizony konkrétan fagylaltpor van, ami nem baj, viszont a por darabkái ott úsznak a felszínén, ami már baj.
Ezt a sört dobozból kell inni, úgy viszont muszáj.
Ha ugyanis nem látjuk, mit iszunk, csak azt érezzük, hogy tökéletesen eltalálták az arányokat. Az én jegyzettömbömben olyan szavak szerepelnek, mint a „csodálatos” és a „tökéletes”, úgy tűnik, tényleg beleszerettem a végzet fekete asszonyába, ami nem csoda, mivel valójában sör. Rám vall.
Reviczky Zsolt
A Plum Noir pontosan azt adja, amit ígér: édes, vaníliás, fagyira hajazó desszertsört, ami
olyan pontosan idézi meg az érett szilva ízét, hogy nagyanyám lekvárt akarna főzni belőle, nagyapám meg pálinkát.
Andit is megigézte a végzetasszony, mert ő határozott fahéjas ízt érez benne, pedig egy gramm fahéjat sem tartalmaz a recept, csak szentjánoskenyérmag-lisztet. A Plum Noir egy alkoholos smoothie, Andi szerint „a pumpkin spice latte felnőtt verziója”.
Horizont: Frostbite
Hogy ne csalódjon az se, aki fahéjat érzett a szilvában, nyitunk egy fahéjas sört. A budapesti Horizont főzde Frostbite-ja igazi különlegesség a karácsonyi sörpiacon, csak épp máshogyan, mint a többi: épp azzal tűnik ki, hogy noha kifejezetten az ünnepre szánták, nincs benne semmi őrület. Ez egy West Coast IPA, fahéjjal, gyömbérrel és szegfűszeggel.
Reviczky Zsolt
Letisztult és kellemes illatú, mint egy ünnepi hangulatgyertya, csak sokkal jobb az íze.
Amennyire egyszerű alaprecept, annyira hiányzik a magyar sörpiacról az alkoholos gyömbérsör: a Frostbite most, amíg kapható, pótolja a hiányt, legalábbis számomra a gyömbér dominál – igaz, volt olyan tesztelő, aki nem is érezte ezt a fűszert. „Ez egy rendes sör” – csettint a teszt alatt először és utoljára Beni. Másnak épp ez a baja: a Frostbite meglehetősen keserű, de ez vélhetően csak a túró rudi és a szilvafagyi után tűnik fel, más helyzetben, valljuk be, elég általános tapasztalat, ha egy sör keserű. A legnagyobb kritika a kollégák körében, hogy nem érzik benne a karácsonyi hangulatot. Tessék akkor szép színes fát állítani villogó girlandokkal, attól még a Frostbite egy remek IPA, ami ha másért is, de van annyira különleges, mint a sütis extrémsörök.
Vaskakas: Angry Pecan Beast
A győrújbaráti Vaskakas sőrfőzde tudja, mitől döglik a karácsonyi légy, és itt nem a rovarirtóra gondolok: a pekándió pont egy olyan ötlet, ami miatt először a polchoz, aztán a zsebébe nyúl az ember. Pláne, hogy 11 százalékos az alkoholtartalma, márpedig
a népi bölcsesség azt mondja, a pekándiónál csak az extrémerős pekándiós sör a jobb.
Reviczky Zsolt
Hogy a népi bölcsesség mit mond arról, ha egy pekándiós sörből hat ember közül egy sem érzi ki a pekándió ízét, de még a sima dióét sem, azt már nem tudom, pedig jelen esetben fontos tudás lenne. Máskülönben kellemes, harmonikus ízvilágú sör, csak egy kicsit jellegtelen, és nem segít rajta az sem, hogy kissé híg benyomást kelt, bár aki szereti a csapolt ale-ekhez hasonlóan alacsony szénsavasságot, azt ez biztosan kevésbé zavarja. Szomorúan ülünk az apró konyhában, bár Áron szerint a whiskey-s füstösség az utóízben azért javít valamit az összképen. És mivel a csúcson kell abbahagyni, ennél a pozitív megjegyzésnél abba is hagyjuk az Angry Pecan Beast fogyasztását.
Szent András Sörfőzde Esthajnal ’25
Mindenki tudja, hogy az életnek ritmust ad, megnyugtat és melegséggel tölti el a szívünket, ha vannak olyan ünnepi rítusaink, amelyekhez mindig visszatérhetünk, függetlenül attól, milyen az aktuális élethelyzetünk, kik vesznek körül bennünket és minden sokkal rosszabb-e, mint amilyen egy éve volt. Ilyen boldog rítus a békésszentandrási sörfőzde aktuális, mindig Esthajnal nevet viselő karácsonyi sörének megjelenése, az én karácsonyom például rendesen el volt rontva, amikor egyik évben nem új ízzel, hanem nosztalgiadobozzal jöttek elő a szentandrásiak. De fátylat a múltra, mert az idei főzet mindenért kárpótol, még az olyan józan ésszel felfoghatatlan, túlbecsülhetetlen jelentőségű tragédiákért is, mint amikor az ember nem kapja meg azt a sört, amire vágyik.
Reviczky Zsolt
Az Esthajnal ’25 egy gyönyörű borostyánszínű pastry ale, dióval, kakaóval és mazsolával, és még egy jópofa játékot is magában rejt. Ki kell ugyanis találni, melyik desszertet idézi, mert a címke csak ennyit ír: „az ország egyik legismertebb desszertjét sör formájában idézi meg”. De mi az a desszert, amiben dió, kakaó és mazsola van? Mert ha zserbó, abban van szilvalekvár, ha viszont diós bejgli, abban nincs kakaó. Egyik kollégánk a sör édességét ízlelgetve a Dobos tortára tippel, annak égetett cukorrétege miatt. Bogi szerint zserbóillata van, én meg igazából hamar elveszítem az érdeklődésem a tippelgetésben, mert elandalít, hogy mennyire finom a sör.
Nem érdekel, melyik sütit idézi fel, mert én karácsonyra ezt kérem süti helyett.
Áront szinte úgy kell rábeszélni, hogy azért igyon bele, mert ő az aranybarna színt nézi és a csodálatos illatot szagolgatja könnybe lábadt szemekkel. Mondanám, hogy megvan mindenkinek a karácsonyi ajándéka, de az az igazság, hogy ha már megvettem, nem akarom odaadni senkinek, hadd maradjon mind az enyém.
Mad Scientis: Caramel Crüe
Nagy szerencse, hogy adtunk a Mad Scientistnek még egy esélyt a Stone Cold Riff után, mert ez a sós karamellás milk stout minden hibát elfeledhet.
Ez a sör maga a mézsör a Harry Potter-regényekből, így legalább megértettük végre, miért keveredtek annyi kalamajkába Harryék, ha egyszer folyton ezt nyakalták,
bár ez a 7 százalékos alkoholfok a Mad Scientisttől visszafogottnak számít, de kérdezzük meg ugyanerről a májamat. A szilvafagyis sör mellett ez a másik, amiről egymás szavába vágva ujjongunk: hát ez pontosan az, amit a doboz ígért! Olyan karamellaillata van, hogy már attól meghízunk, ha beleszagolunk, és annyira harmonikusan illeszkednek benne az ízek, hogy az maga a karácsonyi csoda. Kivéve persze Beni szerint, aki a jegyzettömbjére egy ideje már csak olyanokat ír, hogy „ez borzalmas”, „ez a legrosszabb”; ő ennél a sörnél épp ott tart, hogy „tévedtem, ez a legrosszabb”. De van egy olyan érzésem, hogy ő alapvetően nem rajong az ilyen sörökért.
Reviczky Zsolt
Van benne kávé is, de az épp csak egy leheletnyire érződik ki belőle, ami nem kritika, hanem nagy dicséret, mert pont így egészíti ki legjobban a többi – egyébként legfőképp tejes – ízt. Van, akinek még így is túl keserű a lecsengése, de szerintem jól áll neki. Az este egyik nyertese, és ezt nem az ez előtt elfogyasztott hét erős sor mondatja velem.
Fehér Nyúl: Drink The Christmas Tree 2025
A karácsonyi sörszezon másik kellemes hagyománya a budapesti Fehér Nyúl fenyőtű hozzáadásával készült söre. Én már nagyon vártam, hogy kinyissuk ezt a dobozt, mert Áron az első perc óta arról beszélt, hogy ez mennyire jó lesz, és mostanra egy kicsit meguntam. De nincs szerencsém, mert azóta is erről beszél, meg hogy minden rokonának ezt vette ajándékba. De amekkora rajongó, szerintem megissza mindet, mielőtt odaadhatná nekik.
Reviczky Zsolt
Én a széria 2020-as főzetébe szerettem bele, még ha furcsa is volt egy olyan sör, ami miatt azt hittem, véletlenül megnyaltam a karácsonyfát – de jól furcsa. Épp a karakteres tűlevél-íz varázsolt el akkor, és én épp azt nem érzem az idei főzetben, csak egy citrusos, kissé a búzasörökre emlékeztető ízt (pedig egyébként West Coast IPA-ról van szó). A citrusosságot mindenki megjegyzi, általában pozitívan. Valószínűleg mostanra kicsit sokat ittunk, mert kezdenek furcsává válni a kollégák dicséretei. Andi például úgy fogalmaz, „ázott avar íze van”, de ezt pozitív értelemben mondja, hát, ízlések és pofonok. Bogi szerint
olyan, mintha egy Wunderbaumot nyalogatnék – illatra és ízre is nagyon fenyős, de könnyű és frissítő.
Még Beni is azt mondja róla: „Finom. Enyhe fenyőillat, nagyon citrusos, kifejezetten kellemes.” Az előbb tévedtem: na ez a karácsonyi csoda!
