Hogy az elmúlt évtizedben Magyarországon is végbement valami, amit a drámai hangok kedvelői akár sörforradalomnak is nevezhetnek, nemcsak azt jelenti, hogy többtucatnyi, többnyire jó minőségű sört készítő kis főzde jelent meg az országban, de azt is, hogy egyre többen és egyre bátrabban kísérleteznek az ízekkel. És nemcsak az újabb és újabb komlófajták kipróbálásával vagy a minél több sörfajta meghonosításával, hanem az ízesítésekkel is.
Ezt sok sörkedvelő valami elvetemült árulásnak tartja – lásd még: „főznének inkább egy rendes lágert!” –, pedig a kísérletezés ugyanannak a folyamatnak a része, csak egy másik elágazása, amely révén végül különlegesebb IPA-k, ale-ek, stoutok és más, kevésbé szokatlan sörök kerülnek a polcokra, és ezzel azok is jól járnak, akik soha a szájukba nem vennének egy baklavás sört. Kísérletezés nélkül a sörpiacon sincs fejlődés, a karácsony pedig tradicionálisan nagyon megihleti a főzdéket; alig van olyan gyártó, amelynek ne lenne semmilyen ünnepi söre, amelyből akár csak egyetlen hordónyit főznek le, hogy a szerencsések pár nap alatt el is kapkodják ezeket a boltokból. Olyannyira, hogy mi nem is egyszerűen ezek közül válogattunk, hanem (egy kivételével)
csakis azok közül, amelyekbe nem is csak valami extrém íz került, hanem konkrétan egy-egy desszertet idéznek meg.
És még így is találtunk volna többet ennél a tíznél, csak a magyar kisüzemi főzdék sörei között válogatva.
A sci-fi-írók képzelik úgy a jövő táplálkozását, hogy egy-egy pirulába zárva vesszük majd magunkhoz az összes ízt és tápanyagot, amire csak szükségünk van; na ezek a sörök pont ilyenek. Egyszerre van meg bennük a sör, egy nagy alkoholtartalmú ital és egy komplett desszert mézeskalácstól almás pitéig vagy szilvás gombócig.
A tesztben nem a sörök összbenyomását pontoztuk, a számok tehát nem értékítéletet jelentenek, hanem minden esetben kettéosztottunk egy képzeletbeli tízes skálát, amelynek egyik végpontja egy sör minden desszertszerűség nélkül, a másik meg egy desszertital, minden sörszerűség nélkül. Az árak pedig minden esetben a 0,33-as kiszerelésre vonatkoznak.
Synthesis & One Beer Double Chocolate Brownie Imperial Goat-Milk Stout
Azért az jelent valamit, ha egy sör teljes neve csak két teleírt sorba fér ki a címkén, bár hogy pontosan mit, azt nem tudnám megmondani. Mindenesetre a budapesti Synthesis főzde és a One Beer kocsma közös söre pont ilyen: egy imperial stout, ami olyan erős, mint egy szovjet kohómunkás, de csokisziruppal és vaníliával, meg a mostanában egyre gyakrabban használt laktózzal, pontosabban kecsketejjel. A laktóz pedig mindig sokkal selymesebb érzetet ad a kortynak, amitől ebbe a csokis sörbe, aminek nem írom le még egyszer a nevét, mert ide is csak két sorba férne ki, tényleg olyan érzés beleinni, mint egy bögre forró csokiba, pláne, hogy az illata is egy az egyben olyan.
Mégis, sokkal erősebb a stoutos, vagy egyáltalán: sörös jelleg, mint amekkora a desszertfaktor. Egyrészt, mert dupla csoki ide vagy oda, a sör íze dominál, másrészt, mert ez egy 10 százalékos alkoholtartalmú ital, ami fejbevág, mint a szabadidős klub második emeletéről leszakadó eresz. Úgyhogy ez a kettő, az erős, üvöltően sörös, súlyosan alkoholos jelleg meg hozzá a kizökkentő csokiíz
nagyjából olyan együtt, mint elképzelni egy komoly urat a könyvtárszobában egy szivarral és egy pohár konyakkal, de fürdőgatyában.
Ár: 1 190 Ft
Sörfaktor: 7
Desszertfaktor: 3
*
Viharsarok Mézeskalács Pastry Ale
A gyulai Viharsarok főzde kifogta a karácsony aranyhalát a mézeskalácsos sörével (és ahogy azt kell, nyilván egy rekesz sört kért tőle): ennél karácsonyibb sört valószínűleg fizikai képtelenség lenne feltalálni. Ráadásul tényleg mézeskalácsos sörről van szó, nagyjából
így képzeli az ember, mit csinál a karácsonyfáról leakasztott mézeskalácsember az év maradék 11 hónapjában a mesekocsmában, a többi kiégett, alkoholista fafüggő között.
Már az illata is olyan, mint amikor kinyitjuk a sütőt, ha elkészült a mézeskalács, persze ennél meglepőbb, hogy az íze is olyan, mint az első falaté a tepsiről: brutálisan fűszeres és mézes, a szegfűszeg szinte összeszorítja az orrunkat, mintha épp vízbe készülnénk ugrani, de a korty mélyén egy kis fahéj is ott van.
A brutális viszont itt nemcsak hangulatfestő túlzás: ez a sör annyira fűszeres, hogy az már-már megterhelő. Csak lassan lehet inni, pláne, hogy az élményre a méz szirupossága is rátesz egy lapáttal. Nem biztos, hogy annyira örülnék, ha az aranyhal tényleg elém varázsolna belőle egy raklappal, de egyszeri desszertnek biztos, hogy elképesztően különleges.
Ár: 990 Ft
Sörfaktor: 1
Desszertfaktor: 9
*
Reketye Dr. Banghard Imperial Porter
Hogy sörből bármit ki lehet hozni, azt akár már egy névsorolvasás bizonyítaná erről a tíz sörről, de ha ez nem lenne elég, itt a nagytarcsai családi főzde, a Reketye Dr. Banghardja. Amelynek imázsfotóján egy szelet Snickersből ömlik ki a sör – és tényleg. Ennek a sörnek konkrétan Snickers-íze van: a mogyoró, a karamell és az itt is a tejes, csokis selymességet hozó laktóz tényleg el tudja érni ezt az érzetet.
Legalábbis ha az ember ráérősen issza, de hát jobb is, ha így tesz, mivel kőbunkó erejű, 11 százalékos sörről van szó, még ha ez nem is érződik a közelgő részegséget alattomosan egy raklap tejkaramella mögé rejtő édesség miatt. Mert azért elsőre, de még másodikra is a fekete sör íze dominál: a leginkább a Baltikumban ismert porter-fajtához hasonló imperial porter íze van annyira domináns, hogy ne lehessen elnyomni még Snickersszel sem. És bár az átlagnál jóval krémesebb, nem a desszert lenne az első szó, ami eszembe jut róla. Viszont ha odafigyelek a kortyra, és hagyom kicsit a nyelvemen, előjönnek a gyerekkori emlékek:
valami csokis-mogyorós gabonapehely, ami barnára színezte a tejet, csak felöntve sörrel.
Annyi a különbség, hogy az undorító lenne. Ez meg nem az.
Ár: 1 190 Ft
Sörfaktor: 5
Desszertfaktor: 5
*
Mad Scientist Szilvás Gombóc Imperial Pastry Sour Ale
A legkreatívabb és legőrültebb budapesti főzde, a Mad Scientist Szilvás Gombóca attól igazán meglepő, hogy tulajdonképpen nem is igazán meglepő: a szilvás gombócból a gombóc nem annyira érződik, csak a szilva.
Így nem annyira a szilvás gombócot idézi fel, inkább azokat az italokat, amelyeket a főzésre hivatkozva felbont az ember, ha már úgyis egyedül van a konyhában.
Gyönyörű, meghatározhatatlan színű és sűrített gyümölcsöskert-illatú, savanyított sörről van szó; azaz rögtön lehet helyesbíteni is, hiszen egy savanyú desszertsör mégiscsak meglepő, főképp, ha nem gyümölcssört, hanem alkoholos édességet várunk. Hát ez nem édes, legfeljebb édes-savanyú, mint a kínai kaja, amit a pia miatt elrontott főzés után rendeltünk.
A Szilvás Gombóc leginkább a gyümölcsökkel, jelen esetben szilvával együtt főzött söröket idézi fel, abból is a jobbik fajtát, azt, amikor bár egyetlen ízről van szó, egészen komplex az ital: a gyümölcsízt bolondítja a savanyítás, és míg a nyelven a laktóz miatt selymes, krémes az érzet, valójában hamar kiadja a magas, 10 százalékos alkoholtartalmat is, ami miatt tulajdonképpen a leginkább olyan ez a Szilvás Gombóc, mintha nem is sör lenne, hanem gyümölcslikőr.
Ár: 1 490 Ft
Sörfaktor: 6
Desszertfaktor: 4
*
Reketye & One Beer Madártejes Milk Stout
A One Beer kocsma a Reketyével is lepaktált egy extrém sörre, és meglepő módon eléggé hasonlít a végeredmény a Synthesisszel közös produkciójukra, amiben a legkevésbé sem az a baj, hogy olyan unalmas dologról lenne szó. Hanem az, hogy az egy brownie-s sör volt, ez meg elvileg madártejes. De ez a szó – madártej – akkor se jutna róla eszembe, ha fegyvert fognának a fejemhez, és sírva kéne az életemért tippelgetnem, hogy mire is gondolt a költő, vagyis a főzőmester. (Tegyük hozzá, ha bárki hallaná, hogy arról reklamálok, nem elég madártej ízű a sör, valószínűleg teljesen hülyének nézne, és nyilván igaza is lenne.)
Sokkal inkább egy csokis stoutról van szó, némi vaníliaaromával a háttérben. De mivel ez nem duplacsokis, mint a brownie-s verzió, valójában csak alig csokoládésabb az íz, mint egy zamatosabb stout esetében, madártej nélkül. Nem olyan feltűnő a laktóz sem: ott van, krémes az érzet, de nem simogatóan, vagy csak akkor, ha mondjuk a háromnapos borosta simogatására gondolunk. Erős, kilencfokos sörről van szó, de ez kevésbé feltűnő, inkább olyan ezt a milk stoutot inni,
mintha csokit majszolnánk, de aztán egyszer csak valamiért hirtelen jó ötletnek éreznénk rácsetelni az exünkre, vagy benevezni egy karaokeversenyre a repedtfazék-hangunk ellenére, és másnap nem tudnánk megmagyarázni, ez miért történt.
Ár: 1 290 Ft
Sörfaktor: 8
Desszertfaktor: 2
*
HopTop Baklava Pastry Bock
Őrületes dióillat van ebben az üvegben, nem sör! Vagy legalábbis így tűnik, amikor lekerül a kupak, de az első korty sem siet megcáfolni: dióíz, de nem az a dejót idézően cukros fajta, hanem az igazi, a fáról még le sem esett, alig érett dió szúrós íze az első, ami kiérződik a budapesti HopTop főzde desszertsöréből, ebből a világos fajta bakból.
A második pedig a méz, a harmadik meg megint a méz – igen, lehet, hogy ez kicsit túlzó is, bár tény, hogy a baklavát is arról ismerni fel, hogy Micimackó üldözi piros pólóban, gatya nélkül. A negyedik íz viszont meglepő módon a marcipán, pedig nem mandula, hanem pisztácia van benne, de ilyen ízkavalkádban talán elnézhető a tévedés. Ami viszont meglepő, hogy mindezek ellenére mégis sörízű tud maradni – tudom, hogy ezt nehéz elhinni a fentiek után, de mégis. Egészen különleges sör, olyan íze van, hogy nem igazán tudtam eddig, ilyen íz létezik.
Mint azok az igazán rikító, neonzöld sütik, dióval a közepükön, amit anyukánk sose vett meg nekünk a vásárban. Csak most még sör is van hozzá.
Ár: 1 090 Ft
Sörfaktor: 3
Desszertfaktor: 7
*
Yeast Side Gryphon Marzipan Russian Imperial Stout
A desszertsörök nagyvadja a gödöllői családi főzde, a Yeast Side marcipános imperial stoutja: nem is csak azért, mert dupla annyiba kerül, mint szinte bármelyik másik, de azért is, mert 11,5 százalékos alkoholtartalmával nemhogy közelebb áll a borok alkoholfokához, mint a legtöbb sörhöz, de néhány bort vagy pezsgőt simán le is hagy vele.
Jellemzőinek megfelelően borzasztóan testes és kifejezetten komplex sörről van szó. Az illatában még nem is érződik a marcipán, még a kortyban is csak egy pillanatra villan fel, de akkor markánsan, végül a lecsengése is megmarad sörösnek. Azaz meglepően harmonikusan áll össze az íze, nincs szó sörbe csepegtetett, oda nem illő aromákról, csak egy tekintélyes fekete sörről szokatlan, de végül is odaillő tulajdonsággal.
Ez a sör egy marcipánból formázott kéményseprő, aki épp akkor mászik elő nyakig kormosan a kéményből, mielőtt jóízűen leharapnánk a fejét.
Ára: 2 290 Ft
Sörfaktor: 7
Desszertfaktor: 3
*
Hopfanatic Zserbó Stout
A kiskunhalasi Hopfanatic zserbós söre olyan,
mintha a zserbó tetejéről csak a csokit kapartuk volna le: jó, hogy nem szól ránk miatta senki, de azért kicsit hiányzik a süti többi része.
Az illata, a színe, a teste, mindene egy az egyben egy átlagos stouté, és legnagyobbrészt az íze is: alig csokoládésabb, mint más fekete sörök. Szájban tartva jön elő egy kis lekváros aroma, de még annál is kevésbé, mintha a tessék-lássék kiöblített, kiürült lekvárosüvegbe töltöttük volna a sört. Diónak viszont nyoma sincs.
Szó se róla, jó ez az erős, 10,5 fokos stout ezzel a kellemesen háttérbe húzódó kis barackaromával. Csak épp olyanoknak való, akik szerint ez a desszertsörös dolog amúgy tiszta hülyeség.
Ára: 1 390 Ft
Sörfaktor: 9
Desszertfaktor: 1
*
Fehér Nyúl Drink The Christmas Tree
A budapesti Fehér Nyúl főzde karácsonyi söre minden tekintetben a kakukktojás ezen a listán, vagy inkább a fekete bárány a fehér karácsonyfadísz-bárányok között. Egyrészt azért, mert ez az egyetlen IPA (finoman szólva sem túl gyakori ez a fajta a desszertsörök között), másrészt pedig mert nem úgy karácsonyi sör, mint a többi. Pontosabban semmi nem úgy karácsonyi sör, mint ez. De szó szerint semmi.
A Drink The Christmas Tree olyan sör, hogy ha vakteszten kóstolnám, először új korsót kérnék, mint a matróz a viccben, aztán amikor kiderülne, hogy nem a korsóval volt a baj, egyszerűen csak nem érteném. Hogy iszom egy kellemes, kesernyés, borostyán IPA-t, és akkor egyszer csak a semmiből hogy kerül oda egy tűlevél? (Tényleg azzal van ízesítve.)
Részegen megnyaltam a karácsonyfát, csak nem emlékszem?
Ez a sör ilyen: egy egyszerű, jó, középerős IPA lenne, ha nem bújna meg minden kortyban egy fél másodpercre egy kis fenyőíz. Vagy gyantaíz. Vagy az ugyanaz? Nem tudom, ritkán eszem fenyőt, illetve ritkán iszom, vagyis eddig még soha. De most már igen. És ez nagyon furcsa. De jó.
Ára: 890 Ft
Sörfaktor: 10
Desszertfaktor: 0
*
Viharsarok Almás Pite
Úgy tűnik, a gyulai Viharsarok főzde olyan, mint egy jó nagymama: nem elégedtek meg egyfogásnyi desszerttel, a mézeskalácsos sörük mellé még egy almás pitéset is készítettek. Biztos van egy válogatós unoka a családban. És ez a sör is épp olyan megdöbbentő, mint a másik: kinyitod a dobozt, és tényleg almáspite-illatot érzel, beleiszol, és tényleg almáspite-ízt érzel. És nemcsak az almát, hanem az egész süteményt, fahéjjal, porcukorral, és valahogy még a tésztával is, pedig ezt a sört nem is pastry ale-nek nevezik; vagy a pelyhesített búza, vagy a vágyaink kivetítése miatt.
A gyümölcsös sörök között amúgy sem túl gyakori az almás, és bár ez a gyümölcsösök közül az édesebb iskolát képviseli, azért szerencsésen innen marad a szörpszerűség határain. Ez az összes közül a legharmonikusabb sör, de tényleg:
valahogy olyan békés érzés inni, mint a kandalló előtt ülve nézni, ahogy a nagyi horgol, a papó horkol, a fejünk fölött pedig elröpül a nikkel szamovár,
vagy mi a fene, bocsánat, belezavarodtam. Túl sokat ittam. Pláne, hogy miket!
Ára: 990 Ft
Sörfaktor: 4
Desszertfaktor: 6
