Hiába erősödik a szélsőjobb Európában, az Orbán által várt áttöréshez ez kevés lesz

A várható eredményekről, pontosabban a jelenlegi közhangulatról már most is viszonylag áttekinthető és értelmezhető képet kaphatunk. A Europe Elect nevű civil szervezet minden hónapban összesíti a legutóbbi tagállami közvélemény-kutatások, illetve – ha volt ilyen - a választások eredményeit – minden tagállamra nézve. Ennek alapján pedig elvégzik a mandátumbecslést, aminél pontosabb előrejelzés valószínűleg nincs.

A legutóbbi, december végén lezárt összesítés alapján két dolgot szögezhetünk le:

• növekedni fog a szélsőjobboldali, EU-szkeptikus EP-képviselők aránya,
• semmi veszély nem fenyegeti a hagyományos, jelenleg is döntő befolyással bíró nagykoalíció abszolút többségét.

Júniusban 720 EP-képviselőt választunk. 2019-ben 750 mandátumot osztottak ki, aztán a brexit után a jelenlegi 705-re csökkent a képviselők száma, s ez most 720-ra nő. A korrekció nem érinti Magyarországot, továbbra is 21 mandátum illet meg bennünket. Az adatok összevetése után a következő eredményre számíthatnánk, ha most lennének a választások (zárójelben a pártcsoport 2019-es mandátumszáma):

• Európai Néppárt: 179 (182)
• Szociáldemokraták: 142 (154)
• Renew Europe (liberálisok): 84 (108)
• Konzervatívok és Reformerek: 81 (62)
• Identitás és Demokrácia: 93 (73)
• Zöldek: 49 (74)
• Szélsőbal: 36 (41)
• Függetlenek: 50 (54)
• Nem meghatározhatók: 6 (0)

Vagyis a hagyományosan összefogó pártok – Néppárt, szocdemek, liberálisok – 405 mandátumra számíthatnak, ami kényelmes többséget biztosít. Különösen úgy, hogy számos ügyben a zöldek és a szélsőbal is támogatja ezt a koalíciót.

Ehhez képest a két radikális jobboldalinak, populistának és/vagy EU-szkeptikusnak számító tömörülés együttesen 174 helyre számíthat, ami kétségkívül előrelépés az öt évvel ezelőtti 135 mandátumhoz képest. Sőt, ide vehetjük a jelenleg független fideszeseket is, akik várhatóan hozzák a jelenlegi 12 képviselői helyet – legalább. Ha ezeket a számokat összeadjuk, akkor ezek az erők még mindig 200 képviselőnél kevesebbel rendelkeznek, amivel nem tudják befolyásolni a parlamenti döntéshozatalt. Viszont a számokat összeadni teljesen felesleges, ugyanis a szélsőjobb is megosztott, a mérsékeltebbeknek eszük ágában sincs például az Identitás és Demokráciában politizáló Le Pen-párttal, vagy a német AfD-vel összebútorozni, a Konzervatívok és Reformereknél pedig vannak, akiknek éppen a Fidesz (is) vállalhatatlan. Vagyis egészen biztos, hogy nem lesz egy nagy ellenzéki, de változatlanul megosztott tömörülés.

Persze, a választásig még van öt hónap, addig sok minden történhet. Erre vonatkozóan a tendenciákból vonhatunk le következtetéseket. Itt azt látjuk, hogy a baloldali pártok (zöldek, szélsőbal, liberálisok) a vesztesei a változásoknak, az ő támogatottságuk az elmúlt időszakban csökkent. Ugyanakkor a legtöbbet profitáló párt az Identitás és Demokrácia, amely tavaly március óta 30 mandátummal tudta növelni a támogatottságát. De ugyancsak számottevő az Európai Néppárt előretörése, ők tavaly július óta 22 képzeletbeli mandátummal gyarapodtak.

Míg a populisták kampánya folyamatosnak mondható, a többiek még csak most kezdik ezt a munkát, vagyis a választók meggyőzése még nem látszik az eredményeiken.  Márpedig – mint korábban említettük – a választási kampány középpontjában az EU-ellenes erők visszaszorítása fog állni.

Azt is meg lehet állapítani, hogy az EP-ben kirobbant korrupciós botrány – amely elsősorban a szociáldemokratákat érintette – nem rendezte át az erőviszonyokat, a szocdemek támogatása is stabilnak mondható, sőt tavaly ősszel némiképp erősödtek is.

Érdemes megemlíteni, hogy a Fidesz üzenete az, hogy Brüsszelben, az uniós intézmények vezetésében változást kell elérni. Az EP-választás azonban nem alkalmas erre, mert a fontos személy döntések továbbra is a tagállamok kezében van: az Európai Tanács elnökét és a külügyi főképviselőt ők választják, az Európai Bizottság elnökének személyére pedig ők tesznek javaslatot a Parlamentnek. Mint ahogy egyetlen lényeges döntés sem születhet meg a tagállamok hozzájárulása nélkül. Az állam- és kormányfők összetételére azonban nincs hatással az európai parlamenti választás.